Kansas-Nebraska Act

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez az 1856-os térkép a rabszolgatartó (szürke) és nem tartó államokat (piros) illetve amerikai területeket (zöld) mutatja, Kansasszel a közepén (fehér).

Az 1854-es Kansas-Nebraska Act (magyarul Kansas–Nebraska törvény) megteremtette Kansas és Nebraska területet, új földeket nyitott meg és hatályon kívül helyezte az 1820-as Missouri-kompromisszumot, megengedve a telepeseknek, hogy eldöntsék, engedélyezik-e vagy sem a rabszolgaságot ezeken a területeken. A törvény eredeti célja egy Középkeleti transzkontinentális vasút lehetőségeinek a megteremtése volt. Ez nem jelentett problémát addig, amíg a népfelséget nem írták bele a javaslatba. A törvényt Stephen A. Douglas Illinois állambeli demokrata szenátor alkotta. A Kansas–Nebraska törvény kimondta, hogy a telepesek dönthetik el maguknak, hogy engedélyezik-e a rabszolgaságot, a népszuverenitásra alapozva. Douglas remélte hogy ez enyhítené az Észak és Dél közti feszültséget, mert Dél ki tudná terjeszteni a rabszolgaságot új területekre, míg Északnak továbbra is megvolt a joga annak eltörlésére saját államaikban. Douglas azonban tévedett, a törvényt ellenfelei a rabszolgatartó Délnek való engedménynek tekintették. Az új Republikánus Párt melyet a törvénnyel szemben alapítottak, a rabszolgaság terjedésének megállítását célozta és hamarosan az Észak domináns erejévé nőtte ki magát.

Okok és hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényjavaslatot Stephen A. Douglas azzal a céllal készítette, hogy a területek rabszolgatartásáról szóló vitát a Kongresszusból a területekhez utalja (a népszuverenitás elve alapján). A törvényjavaslat alapján a rabszolgaság elterjedhetne a nyugati területeken és így a déliek és a rabszolgaságpárti északiak támogatták. Douglas Kansas-Nebraska törvényjavaslatát a delet támogató Iowai szenátor, Augustus Caesar Dodge nyújtotta be a Kongresszusnak 1853. december 14-én. A Szenátus 1854. március 4-én fogadta el, a Képviselőházba Douglas „embere”, a szintén dél-szimpatizáns illinois-i képviselő, William A. Richardson felügyeletével került négy nappal később. A Képviselőház a javaslat egy módosított változatát fogadta el május 22-án, amit a Szenátus május 26-án elfogadott. A delet támogató elnök, Franklin Pierce a törvényjavaslatot május 30-án írta alá, ezzel törvényi erőre emelve. A törvény nagy visszhangot kavart mind Északon, mind Délen, a legtöbb északi elborzadt a rabszolgaság küszöbönálló terjedésétől, míg a déliek védték a rabszolgaságot és a jogukat, hogy a „tulajdonukat” bárhova magukkal vigyék. A rabszolgaság körüli vita elcsendesítése helyett Douglas törvényjavaslata felbőszítette és a polgárháború útjára indította az országot.

A törvény az államokat Kansas területre, a 41. szélességi körtől délre, és Nebraska területre a szélességi körtől északra. A legvitatottabb rendelkezés az volt, hogy mindkét terület külön eldönthette, hogy engedélyezi-e a rabszolgaságot a határain belül. Ez az új törvény eltörölte a Missouri Kompromisszum azon rendelkezését, amely megtiltotta a rabszolgaságot a 36°30' szélességi foktól északra. Kansas és Nebraska a vonaltól északra voltak, és a lakosságuknak meg lett engedve, hogy szavazással döntsenek a rabszolgaságról.

Lincoln–Douglas vita[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény megalkotója, Stephen A. Douglas és az ekkor magánember Abraham Lincoln a törvény körüli egyet nem értésüket három nyilvános beszédben fejtették ki 1854 szeptemberében és októberében.[1] A legkidolgozottab érveket a törvény ellen Lincoln az Illinois-i Peoriában október 16-án a Peoria beszédben fejtette ki Lincoln.[2] Ő és Douglas is nagy közönség előtt mondott beszédet, először Douglas, majd Lincoln két órával később válaszul. Lincoln háromórás beszéde,[3] mely átiratát maga Lincoln készítette el, részletes morális, jogi és gazdasági érveket sorakoztatott fel a rabszolgaság ellen és megalapozta Lincoln politikai jövőjét.[4]

Ellenségeskedések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rabszolgaságot támogató telepesek mentek Kansasba, főként a szomszédos Missouriból. A területi választásokon kifejtett hatásukat gyakran növelték azon Missouri-lakosok, akik kizárólag a szavazások miatt mentek át Kansasba. Őket Horace Greeley kifejezésével border ruffiannek nevezték (magyarul határ csibészek) az ellenfeleik, és olyan csoportokat alkottak, mint a Blue Lodges. Az abolicionista telepesek azzal a kifejezett céllal költöztek át keletről, hogy Kansast rabszolgatartást tiltó államé tegyék. A két oldal közti összetűzés elkerülhetetlen volt. Az egymást követő területi kormányzók, akik általában szimpatizáltak a rabszolgasággal, sikertelenül próbálták a békét fenntartani. A területi főváros, Lecompton annyira ellenséges környezet lett a rabszolgaság ellenzőinek, hogy felállították a saját nem hivatalos törvényhozásukat Topekában.

John Brown és fiai hírhedté váltak a rabszolgaság elleni harcban öt rabszolgaságot támogató farmer pallossal való brutális meggyilkolásában a Pottawatomie mészárlásban. Brown szintén segített megvédeni pár tucat rabszolgaság-ellenességet támogatót több száz mérges rabszolgaságot támogatótól Osawatomie városában.

A két frakció közti ellenségeskedések egy alacsony intenzitású polgárháború szintjére emelkedtek, ami nagyon megalázó volt Pierce elnök számára, különösen, hogy a születő Republikánus Párt előnyt kívánt kovácsolni a Bleeding Kansas (vérző Kansas) botrányból. A választási csalások és a szavazók megfélemlítése a rabszolgaságot támogató telepesek által sem tudta megállítani a rabszolgaság-ellenes telepesek beáramlását, akik végül megnyerték a demográfiai versenyt az állam benépesítésére.

Alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kansasi, rabszolgaságot támogató területi törvényhozás javasolt egy referendummal elfogadandó alkotmányt. Az alkotmánynak két különböző formája volt, egyike sem tette a rabszolgaságot illegálissá. A rabszolgaságot nem támogató telepesek bojkottálták a törvényhozás referendumát és megszervezték a sajátjukat, melyen egy rabszolgatartást tiltó alkotmányt fogadtak el. Az egymással versengő szavazások eredményeit megküldte Washingtonba a területi kormányzó.

James Buchanan elnök megküldte a Lecompton alkotmányt (mely engedélyezte a rabszolgatartást, de megtiltotta az új rabszolgák behozatalát) a Kongresszusnak elfogadásra. A Szenátus jóváhagyta Kansas felvételét államként a Lecompton alkotmány alatt, Douglas szenátor tiltakozása ellenére, aki szerint nem volt tisztességes a szavazás, mert nem kínálták fel a rabszolgatartás betiltását a szavazáson alternatívaként. A határozatot ezután a Képviselők háza blokkolta, ahol az északi képviselők nem voltak hajlandók Kansast rabszolgatartó államként fölvenni. James Hammond Dél-Karolina állambeli szenátor úgy jellemezte a határozatot és Kansas állam kizárását, hogy „Ha Kansas ki van zárva a szövetségből mint rabszolgatartó állam, maradhat bármely Déli állam benne tisztességgel?”".[5]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kansas-Nebraska Act megosztotta a nemzetet és a polgárháború felé irányította. A törvény gyakorlatilag megsemmisítette az 1820-as Missouri kompromisszumot és az 1850-es kompromisszumot is. A kavalkád megosztotta a Demokrata és a Know Nothing pártokat és terepet nyújtott a Republikánus Párt felemelkedésének amellyel két nagy pártra osztotta az Egyesült Államokat - Észak (Republikánus) és Dél (Demokrata).

Végül egy új rabszolgatartás-ellenes alkotmányt alkottak. 1861. január 29-én Kansast befogadták az Unióba rabszolgatartást tiltó államként. Nebraska államot a Polgárháború után vették fel az Unióba 1867-ben.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kansas-Nebraska Act című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]