Ugrás a tartalomhoz

Márna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rózsás márna szócikkből átirányítva)
Márna
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Barbinae
Nem: Barbus
Faj: B. barbus
Tudományos név
Barbus barbus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

  • Barbus barbus barbus (Linnaeus, 1758)
  • Barbus barbus gallicus (Karaman, 1971)
  • Barbus communis (Nordmann, 1840)
  • Barbus communis (Perty, 1832)
  • Barbus fluviatilis (Fitzinger, 1832)
  • Barbus fluviatilis alba (Krauss, 1882)
  • Barbus fluviatilis aurata (Fatio, 1882)
  • Barbus fluviatilis aurata (Veesenmayer, 1884)
  • Barbus fluviatilis borysthenicus (non Dybowski, 1862)
  • Barbus fluviatilis tyrasensis (Dybowski, 1862)
Elterjedés
Elterjedése Európában

Elterjedése Európában
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Márna témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Márna témájú médiaállományokat és Márna témájú kategóriát.

A márna vagy rózsás márna (Barbus barbus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.[1]

Több elnevezése is ismert, mint brána, harcsaponty, havasi márna, marcihal, marina, martikeszeg, merenne, nagymarci, márnahal, rózsahal, tótkeszeg, tótkecsege, zsidóhal, tótkecegi-zsidóhal és rózsa márna.

Európai elterjedésű, gazdaságilag is jelentős, halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható faj. A duzzasztott folyószakaszokon ritkul az állománya és emiatt a sebezhető fajok közé sorolják. Magyarországon gyakori faj, mely tilalmi idő, méret- és mennyiségi korlátozás mellett horgászható.

Előfordulása

[szerkesztés]

Európában a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig található meg és Magyarországon is őshonos. Elsősorban gyors vizű folyók lakója, homokos, kavicsos, márgás agyagos fenéken érzi jól magát. Főleg folyóvízi halként ismert, de azért előfordul a Balatonban is. A hegyvidéken nem hatol feljebb 900 méternél. Szereti a tiszta vizű részeket, de Johann Jakob Heckel tesz említést arról, hogy olykor tömegesen tartózkodnak a szennyvíz befolyók környékén.[2][3]

Magyarországi élőhelyei

[szerkesztés]

Magyarországon előfordul a Duna, a Mosoni-Duna, a Lajta, a Rábca, a Répce, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, a Marcal, a Cuhai-Bakony-ér, az Ipoly, a Kemence-patak, a Morgó-patak, a Lókos-patak, a Fekete-víz, a Malom-patak, az Apátkúti-patak, a Sződi-patak, a Benta-patak, a Zala, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Lendva, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Bózsva, a Keleti-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Jósva, a Rakaca, a Hernád, a Vadász-patak, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, az áramló vizű nagyobb csatornákban és esetenként a folyók által táplált tavakban is.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kifejlett példányai testhossza 40-50 centiméter, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet. Tömege 4-5 kilogramm és kivételesen elérheti a 10 kilogramm feletti kapitális nagyságot is. Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, melynek a feje fölülről és a farokrésze oldalról enyhén lapított. Háta olajzöld, oldalt a hasa világoszöldes és fehér színű, hátúszója tarka fehér és farok alatti úszója kékes, ez utóbbi feketén beszegett, a többi úszója pedig rózsaszínű. Elvétve lehet találkozni aranymárnákkal is, melyeknek a testszíne az átlagtól eltérően sárga színű.[4]

A hátúszót 3 és 8-9, a mellúszót 1 és 15-17, a hasúszót 2 és 8, az farok alatti úszót 3 és 5, a farokúszót pedig 19 sugár feszíti ki. Az alsóállású száj felső ajkán négy bajuszszál látható.[2]

Alfajok

[szerkesztés]

A folyami márnák több alfaját is leírták, amelyeknek az önállósága a mai napig szakmai viták tárgyát képezi.[2]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Legjobban közeli rokonához a petényi-márnához hasonlít, de annak hátúszójának elején nincs fogazott csonttüske és a farok alatti úszója hátrasimítva megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Hasonló lehet még a keresztezésük által létrejött márna és Petényi-márna hibridek is. Ivadékkorban hasonlít a felpillantó küllőhöz és a homoki küllőhöz. Ezeknek csupán a szájszögletében találunk 1-1 bajuszszálat, a felső állkapcsuk elején nincs és a küllők oldalát nagyobb és sötétebb színjátszó foltok sora díszíti.[3]

Az alábbi táblázat a márna, a petényi márna, a felpillantó küllő és a homoki küllő határozóképletét tartalmazza.[5]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Barbus barbus márna, 55 12-14/7-9 62    2,3,5-5,3,2        III-IV/7-9            II-III/5
Barbus peloponnesius petényi márna, 51 10-12/7-8 56    2,3,5-5,3,2        II-IV/7-9            II-III/5
Gobio uranoscopus felpillantó küllő,   40 4-6/3-4 43      3,5-5,3          II-III/7            II-III/6
Gobio kessleri homoki küllő,   40 4-6/3-4 42      2,5-5,2         II-III/8(9)            II-III/6

Életmódja

[szerkesztés]

Életmódja miatt nevezik folyami márnának is és a folyóvizek mederfenekén akárcsak a ponty turkálva keresi táplálékát. Férgek, rovarlárvák, vízicsigák és egyéb gerinctelen állatok mellett, jelentős arányban növényi anyagokat is fogyaszt. A késő ősszel lehűlő vizekben kisméretű halakat is elfogyaszt.[3] Körülbelül ötéves kora körül éri el a 40 centiméteres legkisebb kifogható hosszúságot és ekkor testsúlya 1-2 kilogramm között mozog.[6]

Szaporodása

[szerkesztés]

3-5 éves korában válik ivaréretté. Ívása május-júniusra esik, egy-egy nőstény 3-15 ezer 2 mm átmérőjű, sárgás ikrát rak, mely jól tapad a meder aljzatához. Az ikrások testtömegenként 3000-9000 ikrát érlelnek ami más halfajokhoz viszonyítottan csekélynek mondható. A márna ivadékok 6-8 nap alatt kelnek ki. Ikrája mérgező ezért emberi fogyasztásra nem alkalmas.[3][6]

Horgászata

[szerkesztés]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon a márnát. Horgászata április 15. és május 31. között tilos és horgászidényben a kifogható legkisebb mérete 40 centiméter, valamint ettől függetlenül vizenként külön méret és darabkorlátozás alá is eshet.[7]

Rendkívül jó úszó és kiváló sporthal, melynek fogásához kitűnő reflex és kitartás kell. Horogra akadását követően kitartóan védekezik. Még a másfél-két kilogrammos példányok is próbára teszik a horgász minden ügyességét. Képes métereket is ugrani azért, hogy a horogtól megszabaduljon. Mivel a mederfenéken tartózkodik ezért fenekező szereléssel lehet jó eséllyel fogását remélni. Mindenevő halként, tetszés szerinti csalival lehet próbálkozni. A horgászok sajttal, kukoricával, gilisztával, csontival, lótetűvel, halszelettel és sok más egyéni recept szerinti csalival fogják.[8] Valamint, pergető horgászok által felkínált,a meder fenékhez közel vontatott csalik,egyre gyakoribb támadója! (Gumi halak és a vertikális csalik)

Galéria

[szerkesztés]
56 cm-es példánya (Hollandia, IJssel folyó)
Márna ivadék
Jellegzetes fejformája

Források

[szerkesztés]
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
  2. a b c Márnák (Barbus). Tomolyka.freeweb. [2009. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  3. a b c d Barbus barbus (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  4. Alfred Brehm: Márnák (Barbus Cuv.). Brehm: Az állatok világa. Digitális kiadás:Arcanum Adatbázis Kft. 2000.. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  5. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  6. a b Márna. horgasz.hu. [2010. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  7. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. [2010. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  8. Kácsor László: A márna és horgászata. partfal.hu, 2008. augusztus 12. (Hozzáférés: 2010. június 19.)

További információk

[szerkesztés]
  • Márna (magyar nyelven). horgasz.hu. [2010. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  • Márna (magyar nyelven). kapitalis.hu. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  • Останні з вусачів (ukrán nyelven). bible-for-you.org. (Hozzáférés: 2011. december 14.)

Internetes leírások a márnáról

[szerkesztés]