Puskás Ferenc Stadion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Népstadion szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Puskás Ferenc Stadion
A stadion madártávlatból 2003-ban
A stadion madártávlatból 2003-ban
A stadion adatai
Korábbi neve(i) Népstadion
Elhelyezkedés  Magyarország, Budapest, XIV. kerület, Istvánmezei út 3-5.

Építés éve 1948. július 13.
Megnyitás ideje 1953. augusztus 20.
Lebontás éve 2016

Méretek 105 × 70 m
Felület füves, rekortán
Befogadóképesség 56 000 fő
35 100 fő UEFA kapacitás
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Magyar állam
Bérlő Magyar Labdarúgó-szövetség
Az építkezés adatai
Építész ifj. Dávid Károly főépítész,
Gilyén Jenő statikus
Elhelyezkedése
Puskás Ferenc Stadion (Budapest)
Puskás Ferenc Stadion
Puskás Ferenc Stadion
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 05′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 11″, k. h. 19° 05′ 54″
A Puskás Ferenc Stadion weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Ferenc Stadion témájú médiaállományokat.

A Puskás Ferenc Stadion (2002-ig Népstadion) egy 68 976 férőhelyes, sport- illetve zenei rendezvények lebonyolítására alkalmas létesítmény volt, a magyar labdarúgó-válogatott elsődleges hazai pályája volt a lebontásáig. A lebontott stadion helyén épült meg az új Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én volt az első labdarúgó mérkőzés. A Népstadion első igazgatója Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető volt.

Története[szerkesztés]

Tervek a megvalósításra[szerkesztés]

A felújított stadion lelátója 2008-ban

Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felmerült, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion terve azonban továbbra is napirenden maradt. A magyar sport nemzetközi sikereinek hatása ezt az igényt csak fokozta, 1911-ben megkaptuk az 1920-as olimpia rendezési jogát, de az első világháború meghiúsította a terveket.

Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, de a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, s a sportadót is bevezették – de a befolyt összeget nem arénaépítésre költötték. Ebben az évben Hajós Alfréd olimpiai úszóbajnok a stadion terveivel szellemi olimpiai ezüstérmet nyert, ám az ő elképzelései sem valósultak meg.
A harmincas évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margit- vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy a Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, a háború azonban ismét megakadályozta a megvalósítást.

A II. világháború után[szerkesztés]

1945-ben az országgyűlés megszavazta a stadion költségeit, amely belekerült a hároméves tervbe is. Az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. 1947-ben egy osztrák–magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, 250 ember zuhant le, s csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. A közmunkatanács 1947-ben döntött úgy, hogy az Istvánmezőn a régi pesti lóversenypálya helyén egy hatvanezres “Népi Stadion” fog felépülni.[1] Ez felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi útDózsa György útThököly út közti területre. Az építményt 90%-ban előregyártott elemekből tervezték, építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő volt.

A stadion toronyépülete és bejárata
A Népstadion makettje egy felvonuláson (1952)

A stadiont a későbbiekben 100 ezer fősre akarták bővíteni. A lelátókat 18 óriási pilon tartotta, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltöző épülete és a játékoskijáró került.
Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el, a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében.

A stadion építése[szerkesztés]

Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában, amint Puskás Ferenc és az Aranycsapat tagjai is. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. Az első ötéves terv célkitűzései között is szerepelt a hatalmas stadion építésének befejezése: „Befejezzük és 70 ezer néző befogadására építjük ki a budapesti Népstadiont, 30 millió forint költséggel. A sport-célokra fordított jelenlegi évi 120 millió forint az ötéves terv folyamán 240 millióra emelkedik, nem számítva a beruházásokat. Az ötéves terv teljesítményei a testnevelés és a kultúra terén hozzájárulnak a cél megvalósításához: művelt, erős népet –szabad, független hazában!”[2]

Végül a stadion építési költségei az akkori árakon 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.

Miután a Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt, négy minisztert tettek felelőssé az 1953. augusztus 20-ai befejezésért, s Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. Így a korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezer fős lelátóval. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg.

A stadion átadása[szerkesztés]

A Népstadion megnyitására (1953. augusztus 20.) nagy ünnepélyt rendeztek, díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére”, Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. 12 ezer tornász lépett fel, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia–Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg. A magyar együttes 140,5:71,5 arányban győzött.

Ezután a Budapesti HonvédSzpartak Moszkva labdarúgó mérkőzésen a magyar csapat 3–2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A–Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7–3 volt.

A Népstadion első igazgatója szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy vasbeton oszlopra szerelt villanyvilágítást kapott, s 83 ezer főre bővítették a lelátókat.

Sportesemények az 1950-es években[szerkesztés]

A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, itt csak az 1954-es Főiskolai Világbajnokságot, az 1954-es, 7–1-es magyar győzelemmel végződött magyar–angol labdarúgó-mérkőzést, s Kovács József 5000 m-es győzelmét említjük a szovjet Kuc felett. A legtöbben, 104 ezren az osztrák–magyar mérkőzést nézték meg 1955-ben. Később megszüntették az állóhelyeket, ez csökkentette a befogadóképességet.

A stadion a rendszerváltást követően[szerkesztés]

A stadionban számos kulturális rendezvényt, megakoncerteket is tartottak az elmúlt évtizedek alatt. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, s lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002. április 2-án nevezték át a legendás játékos neve után Puskás Ferenc Stadionnak.

A stadion lebontása[szerkesztés]

Az épület nagyon rossz állapotban volt. Különféle tervek születtek felújítására, bővítésére, illetve újjáépítésére, de csak az életveszélyes felső karéjt erősítették meg. A Stadiont végül 2016-ban lebontották. A lebontott stadion helyén épült meg az új Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én volt az első labdarúgó mérkőzés.

A felújítás után Puskás Ferenc nevét viselő egykori Népstadion egy 2008-as terven
A felújítás után Puskás Ferenc nevét viselő egykori Népstadion egy 2008-as terven

Néhány koncert a stadionban[szerkesztés]

Magyarország-Szovjetunió (1-1) válogatott labdarúgó mérkőzés, 1955. szeptember 25.
A régi stadion korábban lezárt és életveszélyesnek minősített felső karéja 2012-ben
A régi stadiont idéző Puskás Aréna részlete 2019-ben, az új stadion megnyitóján

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]