Dávid Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Dávid Károly
Született 1903. március 8.
Budapest
Elhunyt 1973. november 30. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
Kitüntetései Kossuth-díj
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid Károly témájú médiaállományokat.

Dávid Károly (Budapest, 1903. március 8. – Budapest, 1973. november 30.) Kossuth-díjas építész, Bodon Ferencné, Dávid Éva épītészmérnöknek,Dorog város egykori polgármesterének, Dávid Annának , dr.Dãvid Károly belgyógyásznak édesapja, Dávid Gyula zeneszerző és Dávid János testvére.

Életútja[szerkesztés]

Ifj. Dávid Károly 1903. március 8-án született Budapesten. A Dávid család két generáció óta jó nevű építési vállalatot tartott fenn Dávid János és fiai néven. Sok, máig fennálló munkájuk van, mint például a fiumei kikötő. A fiatal Dávid, aki maga is részt vett a vállalat munkájában, meglehetősen sok évig tanult – 1922-től 1931-ig – a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. 1931–1932 folyamán tanulmányutat tett Olaszországba, Ausztriába, Dániába és Hollandiába. 1932-ben kilenc hónapot töltött el Le Corbusier párizsi irodájában, ahol a Svájci Pavilon terveivel foglalkozott.

Magyarországra való visszaérése után azonnal felvette a kapcsolatot a modern építészet hazai képviselőivel, és belépett a CIAM-ba. 1933-ban saját irodát nyitott Budapesten. A XI. kerület Somlói út 76. alá tervezett saját lakóháza a legismertebb modern épületté vált, amelyen világosan tükröződik Le Corbusier hatása. A ház a második világháborúban elpusztult, és alaprajzai és homlokzatai csak az egykori publikációkból – Tér és Forma – ismertek. Az 1930–1940-es években állandó résztvevője és gyakori díjazottja volt a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatoknak többek között a Nemzeti Sportcsarnok és az isztambuli kikötő felvételi épületének tervével. Legfontosabb megvalósult terve ebből a korszakból a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (ma: Ferihegy I. terminál), amelynek kivitelezése 1948-ban fejeződött be.

A háború után, 1949-től a Középülettervező Vállalat műteremvezetőjeként dolgozott. Az 1950-es években a korszak egyik legnagyobb épülete, a Népstadion tervezését irányította. Az 1960-as években sok ipari épületet, középületet, munkás-, diák- és nővérszállót, iskolát és művelődési házat tervezett. 1959-től a Magyar Építészek Szövetsége elnöke volt.

1973. november 30-án hunyt el. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Főbb munkái[szerkesztés]

Épületek[szerkesztés]

Budapest I. kerület, Táncsics Mihály utca 20. (1963)
  • 1932–1933. Budapest, XI. kerület, Somlói út 76. Saját családi háza.
  • 1935. Budapest Nemzetközi Vásár főkapuja
  • 1939–1948. A Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (MŰEMLÉK)[1][2]
  • 1948–1953. Népstadion (munkatársak: Borosnyai Pál, Harmos Zoltán, Fecskés Tibor, Pelikán József)[3]
  • 1950–1954. Budapest. XII. kerület, Csörsz utca 18. MOM Kultúrház (MŰEMLÉK)[4]
  • 1950. Mátészalkai SZTK rendelő
  • 1951. Budapest, XI. kerület, Fehérvári út 47. Fővárosi Művelődési Ház
  • 1954. Szombathely. Ápolónőképző Iskola
  • 1958. Szentes. Tisztasági és termálfürdő
  • 1960. Eger. Fedett uszoda
  • 1962. Miskolc. Kilián György gimnázium
  • 1963. Budapest, I. kerület, Táncsics Mihály u. 20 lakóház
  • 1970. Szegedi fedett uszoda.

Emlékművek[szerkesztés]

  • 1960. Kispesti Felszabadulási emlékmű (Budapest XIX. kerület Lenin tér) Szobrász: Tar (Theisz) István[5]
  • 1960. Szegedi Tanácsköztársaság emlékmű (lebontva) Szobrász: Segesdi György[6][7]
  • 1966. Virág Benedek-emlékszobor
  • 1967. Marx–Engels-emlékmű
  • 1969. Szegedi Lenin-emlékmű

Galéria[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]