Kulcsár Győző

Kulcsár Győző
Kulcsár Győző 1970-ben
Személyes adatok
Születési dátum	1940. október 18.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	2018. szeptember 19. (77 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Magasság	188 cm
Testsúly	79 kg
Versenyzői adatok
Fegyvernem	párbajtőr
Klub	Újpesti Dózsa (1957–1958) Miskolci EAFC (1958–1960) Vasas SC (1958–1960) OSC (1961–1980)
Edző	Vass Imre
Edzői adatok
Klub	Magyar szövetségi kapitány (1980–1988) AC Pro Vercelli (1988–2001) Bp. Honvéd (2001–?) Magyar párbajtőr szakágvezető (2005–2012)
Tanítványok	Maurizio Randazzo Elisa Uga Sara Cometti Nagy Tímea Boczkó Gábor Szász Emese
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulcsár Győző témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vívás Olimpiai játékok arany 1964, Tokió Párbajtőr csapat arany 1968, Mexikóváros Párbajtőr egyéni arany 1968, Mexikóváros Párbajtőr csapat bronz 1972, München Párbajtőr egyéni arany 1972, München Párbajtőr csapat bronz 1976, Montréal Párbajtőr egyéni Világbajnokság bronz 1963, Gdańsk Párbajtőr csapat bronz 1967, Montréal Párbajtőr csapat ezüst 1969, Havanna Párbajtőr csapat arany 1970, Ankara Párbajtőr csapat arany 1971, Bécs Párbajtőr csapat ezüst 1973, Göteborg Párbajtőr csapat bronz 1974, Grenoble Párbajtőr csapat bronz 1975, Budapest Párbajtőr csapat arany 1978, Hamburg Párbajtőr csapat Universiade ezüst 1963, Porto Alegre Tőr csapat ezüst 1963, Porto Alegre Párbajtőr csapat arany 1965, Budapest Párbajtőr csapat Magyar bajnokság arany 1961 Párbajtőr csapat arany 1961 Tőr csapat arany 1962 Párbajtőr egyéni arany 1962 Párbajtőr csapat arany 1963 Párbajtőr csapat arany 1963 Tőr csapat arany 1964 Párbajtőr csapat arany 1966 Párbajtőr csapat ezüst 1966 Párbajtőr egyéni arany 1969 Párbajtőr csapat ezüst 1969 Párbajtőr egyéni bronz 1970 Párbajtőr egyéni arany 1971 Párbajtőr csapat ezüst 1971 Párbajtőr egyéni

Kulcsár Győző (Budapest, 1940. október 18. – Budapest, 2018. szeptember 19.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok magyar vívó, mesteredző, sportvezető. Kulcsár Krisztián világbajnok, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó nagybátyja.

Sportolói pályafutása

A második világháború során szüleivel Németországban, majd Svédországban élt. 1946-ban tértek haza. 15 évesen kezdett vívni egy iskolai tanfolyamon. 1957-től az Újpesti Dózsa versenyzője lett. A Miskolci Egyetemen töltött évei alatt a Miskolci EAFC-ban sportolt, ezt követően Budapestre került, és rövid ideig a Vasasba, majd az OSC-be igazolt.

Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet, és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást akkor fejezte be.

Sporteredményei

Párbajtőrvívásban

• négyszeres olimpiai bajnok:
  • 1964, Tokió: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
  • 1968, Mexikóváros:
    • egyéni
    • csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1972, München: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• kétszeres olimpiai 3. helyezett:
  • 1972, München: egyéni
  • 1976, Montréal: egyéni
• olimpiai 4. helyezett:
  • 1976, Montréal: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• háromszoros világbajnok:
  • 1970, Ankara: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1971, Bécs: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1978, Hamburg: csapat (Fenyvesi Csaba, Kolczonay Ernő, Osztrics István, Pap Jenő)
• kétszeres világbajnoki 2. helyezett:
  • 1969, Havanna: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1973, Göteborg: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• négyszeres világbajnoki 3. helyezett:
  • 1963, Gdańsk: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
  • 1967, Montréal: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1974, Grenoble: csapat (Erdős Sándor, Kolczonay Ernő, Osztrics István, Schmitt Pál)
  • 1975, Budapest: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• világbajnoki 5. helyezett:
  • 1966, Moszkva: csapat (B. Nagy Pál, Gábor Tamás, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• Universiade-győztes:
  • 1965, Budapest: csapat (Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István, Schmitt Pál)
• Universiade 2. helyezett:
  • 1963, Porto Alegre: csapat (Kamuti Jenő, Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István)
• BEK-győztes: 1964, 1965, 1966
• nyolcszoros magyar bajnok:
  • egyéni: 1962
  • csapat: 1961–1964, 1966, 1969, 1971

Tőrvívásban

• Universiade 2. helyezett:
  • 1963, Porto Alegre: csapat (Gyuricza József, Kamuti Jenő, Kamuti László, Plagányi Attila)
• kétszeres magyar bajnok:
  • csapat: 1961, 1963

Edzői és sportvezetői pályafutása

1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. A mérnöki diploma megszerzése után a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott. 1979–80-ban a Magyar Vívószövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt.

1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le, és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért, és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett. Irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is. Később a Vasas edzője lett. Ő volt a mestere Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőrvívónak, aki 2016-ban nyert olimpiát egyéni párbajtőrvívásban.

2005-től a Nemzet Sportolóinak delegáltjaként a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, majd elnökségi tagja lett. 2009-ben újra elnökségi tagnak választották.

2005 decemberében a párbajtőr szakág szövetségi kapitányának nevezték ki. Posztján 2008-ban megerősítették. 2012 februárjában lemondott a párbajtőr szakág szövetségi kapitányi pozíciójáról, mivel a Magyar Vívószövetség nem jelölte őt MOB-tagnak.

2018. szeptember 19-én, majdnem 78 éves korában hunyt el. Október 1-jén a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, temetésén beszédet mondott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, valamint egykori csapattársai és tanítványai közül Schmitt Pál és Nagy Tímea.

Díjai, elismerései

• Az év magyar vívója (1968, 1971, 1974)
• Mesteredző (1985)
• MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
• A magyar sport halhatatlanja (2000)
• A Nemzet Sportolója (2004)
• MOB érdemérem (2004)
• Az év magyar edzője, második helyezett (2004)
• NOB-elnöki különdíj (2005)
• Az év magyar edzője, harmadik helyezett (2006, 2007)
• Az év magyar vívóedzője (2006)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
• Az év magyar szövetségi kapitánya, harmadik helyezett (2010)
• Prima Primissima díj (2012)
• A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016)
• Pro Urbe Budapest (2016)
• A MSÚSZ és a MOB Életműdíja (2016)

Emlékezete

• Az olaszországi Vercelliben a tiszteletére emléktáblát avattak 2018 novemberében.
• 2021 óta nevét viseli az 542246 Kulcsár kisbolygó.

Források

• Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
• Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
• Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6  
• Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
• Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 963-7840-28-1
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
• Csiffáry Gabriella: Kulcsár Győző (magyar nyelven) (doc). csiffary.extra.hu. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
• Kulcsár Győző profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Kulcsár Győző profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Fechten - Weltmeisterschaften (Herren - Degen) (német nyelven). sport-komplett.de. Sport-Komplett. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
• Profilja az Olimpiai adatbázisban (angolul)

További információk

• Kulcsár Győző profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
• Kő András: PárbajtőrPaganini. Kulcsár Győző; Apriori International, Bp., 2014
• Sütő-Nagy Zsolt: A játék mindig győz; Euro Press Media, Bp., 2019
• Könyv jelent meg Kulcsár Győzőről Archiválva 2020. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben bama.hu

Kapcsolódó szócikkek

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája