Krasznojarszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krasznojarszk (Красноярск)
Krasznojarszk belvárosa[1]
Krasznojarszk belvárosa[1]
Krasznojarszk címere
Krasznojarszk címere
Krasznojarszk zászlaja
Krasznojarszk zászlaja
egyéb neve(i): Krasznij, Krasznij Jar
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Krasznojarszki határterület
Alapítás éve 1628
Polgármester Pjotr Ivanovics Pimaskov
Irányítószám 660000–660136
Körzethívószám 391
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 973 826 fő
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 150 m
Terület 348[2] km²
Időzóna KRAT (UTC+7)
Elhelyezkedése
Krasznojarszk (Oroszország)
Krasznojarszk
Krasznojarszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 01′, k. h. 93° 04′Koordináták: é. sz. 56° 01′, k. h. 93° 04′
Krasznojarszk (Krasznojarszki határterület)
Krasznojarszk
Krasznojarszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Krasznojarszk weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznojarszk témájú médiaállományokat.

Krasznojarszk (oroszul: Красноярск) város Oroszország szibériai területén, a transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa. A transzszibériai vasútvonal fontos állomása és Oroszország egyik legnagyobb alumínium előállítója. Építkezése figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának ítélte.[3]

Földrajza[szerkesztés]

A város teljes területe, beleértve a külvárosokat és a folyót, a 348 négyzetkilométer.[4] Az átlagos januári középhőmérséklet -15,6 °C, júliusban 18,5 °C.

Története[szerkesztés]

1628-ban a Jenyiszej-menti kirgizek támadásai elleni védelem megerősítésére Andrej Dubenszkij kozák atamán építtetett cölöpvárat a Jenyiszej partján. Ezt az erődítményt Красный Яр-nak (Vörös-partnak) nevezték el. A település 1690-ben kapott városi jogokat és ekkor lett hivatalos neve Krasznojarszk.

Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött az arany felfedezése és az 1895-be megépülő vasútvonal hatására. 1822 január 26-án városi rangot kapott.

A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába.

Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben Krasznojarszknál épült vasúti híd. 1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe a Krasznojarszki határterület, ennek központja Krasznojarszk.

A második világháború alatt, több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat- Oroszországból a Krasznojarszkba és a közeli városokban, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgy mint alumínium-üzemek , kohászati üzemek , nemesfém-feldolgozók és mások.

Az 1970-es években, a Szovjetunió egy többfázisú radar állomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte eltávolítását. A Szovjetunió 1989-ben elismerte a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették Komszomolszk-na-Amure közelébe.[5]

Szovjetunió felbomlását követően megkezdődött a privatizáció. Sok jelentős vállalat és gyár, mint például a Krasznojarszki Alumínium Üzem vált oligarchiák és feltételezett bűnszövetkezetek tulajdonává[forrás?], míg mások fizetésképtelenné váltak és felszámolásra kerültek. A gazdasági átalakulásának eredményeként a megnőtt a munkanélküliség és sztrájkokra került sor.

Krasznojarszk a Jenyiszej folyó felől

A város legjelentősebb pénzügyi botránya az 1990-es évek második felében történt, ekkor a Krasznojarszki Alumínium Üzem egy ismert üzletemberének, Anatolij Bikovnak a tulajdonjogát törölték, miután azzal vádolták meg, hogy megölette partnerét Vilor Sztruganovot.[forrás?] A vádról végül kiderült, hogy hamis.

Pjotr Pimaskov 1996-os polgármesterré választását követően, a városkép fokozatos javulást mutat. A régi történelmi épületeket helyreállították. Az aszfalt járdák burkolatát kő burkolattal cserélték fel, és számos teret és pihenő parkot helyreállítottak, és újakat építettek.

Gazdasága[szerkesztés]

A városban 2007. július 1-je óta tiltottak a szerencsejátékok.[6]

Lakossága[szerkesztés]

948 500 fő (2009);[7] 973 826 fő (a 2010. évi népszámláláskor), melyből 861 855 orosz, 9 610 ukrán, 9 466 tatár, 7 039 azeri, 6 714 örmény, 6 274 kirgiz, 4 310 tadzsik, 4 266 üzbég, 4 101 német, 3 325 fehérorosz stb.[8]

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.kalitva.ru/uploads/posts/thumbs/1176474784_kalitva.jpg
  2. http://www.poexaly.ru/info/forguests/krasnoyarsk/
  3. Anton Chekhov, "The Crooked Mirror" and Other Stories, Zebra Book, 1995. Lásd az angol fordítás 200. oldalát, ahol Szibérián való átutazásáról ír.
  4. http://www.fms.gov.ru/programs/fmsuds/interritory/detail.php?ID=26381
  5. http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/yeniseysk.htm
  6. Magyar Rádió, Kossuth, Krónika, 2007. július 3. 22:00
  7. http://www.newslab.ru/news/283524
  8. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala

Források[szerkesztés]