Kizil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kizil (Кызыл)
Az M54 és az A162 jelű utak találkozása Kizil határában.
Az M54 és az A162 jelű utak találkozása Kizil határában.
Kizil címere
Kizil címere
Kizil zászlaja
Kizil zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Tuva
Alapítás éve 1914[1]
Polgármester Vlagyiszlav Tovariscstajevics Hovalig
Irányítószám 667001–667011
Körzethívószám 39422
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Kizil (Oroszország)
Kizil
Kizil
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 43′, k. h. 94° 27′Koordináták: é. sz. 51° 43′, k. h. 94° 27′
Kizil (Tuva)
Kizil
Kizil
Pozíció Tuva térképén
Kizil weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizil témájú médiaállományokat.

Kizil (oroszul: Кызыл) Tuva fővárosa Oroszországban, Szibéria déli részén.

Lakossága: 109 918 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tuvai-medence keleti részén, a Bij-Hem (Nagy-Jenyiszej) és a Kaa-Hem (Kis-Jenyiszej) folyók egyesülésénél helyezkedik el. Itt kezdődik az Ulug-Hem, vagyis a Felső-Jenyiszej.

A város 630 m tengerszint feletti magasságban fekszik, környéke alacsony dombos, sík vidék. A Nyugati-Szajan hegységtől délre, közel 400 km hosszan elterülő Tuvai-medence éghajlata szélsőségesen kontinentális, a csapadék évi mennyisége 180–300 mm. Télen kevés hó esik, a januári középhőmérséklet -25 °C és -34 °C között váltakozik; a nyár forró és néha aszályos, mégis ilyenkor érkezik a legtöbb csapadék.

Itt van az ázsiai kontinens földrajzi középpontja, amit a két folyó találkozásánál emelt obeliszk jelez.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország 1914-ben fennhatósága alá vonta és a Jenyiszeji kormányzóság felügyeletére bízta a vidéket. Itt, a két folyó találkozásánál kezdték kiépíteni a terület leendő orosz központját, melynek neve Belocarszk lett. A polgárháború egyik ütközete során, 1919-ben a település nagy része leégett. Hem-Beldir néven (tuvai nyelven; jelentése: 'folyók egyesülése') az 1921-ben megalapított Tuvai Népköztársaság fővárosa volt; 1926 óta neve Kizil (jelentése: 'vörös').

1944-ben az addig névleg független ország a Szovjetunió része, Kizil pedig a megalakított Tuvai Autonóm Terület székhelye lett. 1961-től harminc éven át az itteni autonóm köztársaság közigazgatási központja, 1991 után a Tuvai Köztársaság fővárosa.

A mai város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború utáni években könnyűipari, építőipari, élelmiszeripari üzemek sora létesült. Később a városközpontban kormányzati épületeket emeltek és a városfejlesztés során, más szovjet városokhoz hasonlóan, több különálló lakótelepet (mikrorajon) alakítottak ki.

Kizil mellett található Tuva legnagyobb szénlelőhelye (a Kaa-Hem szénlelőhely), de nagyobb arányú kiaknázását visszafogja a kereslet, illetve a vasúti hálózat hiánya. Az itt bányászott szénre épült a város legnagyobb ipari létesítménye, a hőerőmű.

A tanítóképzőt, későbbi tanárképző főiskolát 1952-ben alapították. A főiskola és krasznojarszki egyetemek két kihelyezett tagozatának összevonásával 1995-ben létrehozták a Tuvai Állami Egyetemet. Ez a köztársaság legjelentősebb oktatási intézménye, tizenhárom kara van.

A helytörténeti múzeum 1929-ben létesült és egy évvel később megnyílt a látogatók előtt. Alapításának 80. évfordulóját már a 2008-ban átadott új, múzeum céljára tervezett épületben köszöntötte.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krasznojarszkból kiinduló, Kizilen át a déli országhatárhoz vezető M54 jelű autópálya biztosítja a kapcsolatot északon Hakaszföld és a Krasznojarszki határterület felé, délen a szomszédos Mongóliával. Az A162 jelű autóút Tuva nyugati területein át a köztársaság második legnagyobb városához, Ak-Dovurakhoz vezet. Távolsági autóbusz járatok közlekednek többek között Abakanba, Krasznojarszkba és Ak-Dovurakba.

A városközponttól hat km-re fekvő repülőtérről Krasznojarszkba, Irkutszkba és Novoszibirszkbe közlekednek menetrendszerű járatok. Tuva távolabbi településeire kisebb gépeken vagy helikopteren lehet eljutni.

Kizil kívül esik a vasúti hálózaton, de 2011 őszén bejelentették, hogy megkezdődhet a NovokuznyeckAbakanTajset vasútvonalról leágazó szárnyvonal építése. A 400 km hosszú Kuragino–Kizil vonal megteremti majd a köztársaság gazdaságát is felélénkítő, régóta várt vasúti összeköttetést Tuva fővárosa és Szibéria déli körzetei között.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagy szovjet enciklopédia
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizil témájú médiaállományokat.