Usszurijszk
| Usszurijszk (Уссурийск) | |||
| Kőteknős a Csin-dinasztia korából. (12. század.) | |||
| |||
| egyéb neve(i): 1935–1957 között Vorosilov | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Föderációs alany | Tengermelléki határterület | ||
| Alapítás éve | 1866 | ||
| Irányítószám | 692500 | ||
| Körzethívószám | 4234 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 178 803 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 37 km² | ||
| Időzóna | VLAT (UTC+10) | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Usszurijszk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Usszurijszk témájú médiaállományokat. | |||
Usszurijszk (oroszul: Уссурийск, 1935–1957 között Vorosilov) város Oroszország Tengermelléki határterületén, Vlagyivosztoktól 111 km-re északra, a Razdolnoje (Szujfun) medencéjében. 2004-ig az Usszurijszki járás központja volt, azóta az Usszurijszki városi körzeté. A Tengermellék második legnépesebb városa, közúti és vasúti csomópont, ipari központ. Területe 37 km².
Lakossága: 156 ezer fő (2005); 158 004 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Földrajzi koordinátái: é. sz. 43° 48′, k. h. 131° 57′43.800000°N 131.950000°E.
Története
[szerkesztés]Usszurijszk egyike a Tengermellék legrégebbi településeinek. 1866-ban alapították Nyikolszkoje néven (I. Miklós cár tiszteletére nevezték el). Kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően gyors növekedésnek indult, 1898-ban nyilvánították várossá Nyikolszk-Usszurijszkij néven. A Transzszibériai vasútvonal megépülésével annak fontos állomása lett. A gazdasági fejlődés a 20. század folyamán szinte folyamatos volt. 1935-ben Vorosilov marsallról nevezték el, akinek nevét 1957-ig viselte.
Gazdasága
[szerkesztés]Ma a város sokoldalú ipari központ. Jelentős a gépipara (forgácsológépgyártás, faipari gépgyártás, korábban mosógépgyártás), mozdony- és vagonjavító műhelyek a vasút mentén. Fafeldolgozása, bútorgyártása, gyógyszeripara is számottevő. Élelmiszeriparát a Tengermellék legnagyobb cukorgyára, az Usszurijszkij Balszam likőr- és vodkagyár, a szójafeldolgozás, a takarmánykeverék-előállítás és a malomipar képviseli.
Látnivalók
[szerkesztés]A városban számos épület fennmaradt a 19–20. század fordulójáról. Legrégebbi műemléke az 1880-ban épült szálloda (Lenin u. 28.). Az Istenanya-templom (храм Покрова Пресвятой Богородицы) 1913-ban épült. A Drámai Színház 1937-ben nyílt meg. A város főterén emlékmű őrzi az 1918-ban az intervenciósok ellen harcolt partizánok emlékét. Lenin szobra a vasútállomás előtt áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2025. április 25.
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
Források
[szerkesztés]- Antal Zoltán: Szovjetunió. Gondolat, 1980