Krakkó főtere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krakkó történelmi központja
Világörökség
Rynek Główny. Bal oldalon a Mária-székesegyház, középen a Posztócsarnok, jobboldalt a Városháza tornya
Rynek Główny. Bal oldalon a Mária-székesegyház, középen a Posztócsarnok, jobboldalt a Városháza tornya
Adatok
Ország Lengyelország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok IV
Felvétel éve 1978
Elhelyezkedése
Krakkó főtere (Lengyelország)
Krakkó főtere
Krakkó főtere
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Old Town Market Square in Kraków|Krakkó történelmi központja]] témájú médiaállományokat.
Kościuszko eskütétele a Ryneken. Franciszek Smuglewicz 1797-es festménye.
A Rynek Główny, a Mária-templomból nézve. Baloldalt a Szent Adalbert-templom, jobboldalt a Posztócsarnok látható, a Városháza tornyával a háttérben. Középen, alul az Adam Mickiewicz-emlékmű látszik.

Krakkó főtere (lengyelül: Rynek Główny w Krakowie vagy Rynek Krakowski – Krakkó piactere) Krakkó történelmi központjának fő tere. Története a 13. századig nyúlik vissza, és 200×200 méteres kiterjedésével a legnagyobb középkori főtér Európában.[1] Látnivalói közé tartozik a kéttornyú Mária-templom (Kościół Mariacki), a Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) és a Posztócsarnok (Sukiennice).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rynek Głównyt 1257-ben tervezték, amikor a város megkapta a magdeburgi jogokat Krakkó hercegétől, Szemérmes Boleszlávtól. Hatalmas méretének célja az volt, hogy piachelyet biztosítson a Krakkón áthaladó kereskedők számára. Krakkó akkoriban a Lengyel Királyság (11381320) fővárosa volt. 40 000 m²-es területével évszázadokon át a legnagyobb vásártér és főtér volt Európában.

A tér Lengyelország számos történelmi eseményének szemtanúja volt. 1525. április 10-én I. Albert porosz herceg letette a hűbéri esküt I. Zsigmond lengyel király előtt. 1794. március 24-én Tadeusz Kościuszko itt jelentette be a felkelés kezdetét és állt a lengyel fegyveres erők élére.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér a koronázási útvonalon fekszik a Barbakán és a Wawel között. A kezdetek óta Krakkó városközpontjának számított.

A teret régi téglaépületek (kamienicák) és paloták veszik körül, csaknem mindegyikük több száz éves. Általában turisztikai célokat szolgálnak, illetve itt helyezkedik el a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Kulturális Központ. A legrégebbi létesítmények közül talán a leghíresebb a Wierzynek-ház, az ősrégi Wierzynek patríciuscsalád otthona, és az emeletén található étterem, ami hírnevét egy 1364-es lakoma óta őrzi. A legenda szerint a lakoma huszonegy napig tartott, és jelen volt rajta Nagy Kázmér lengyel, IV. Károly cseh, Péter ciprusi, Valdemár dán és I. Lajos magyar király, lengyel hercegek kíséretében.

A tér egyik nevezetessége a Posztócsarnok (Sukiennice), egy reneszánsz vásárcsarnok, a város egyik szimbóluma – jelenleg az árkádok alatt rengeteg kis bazár sorakozik az aranyművesektől kezdve a fafaragókig. Emelete a Nemzeti Múzeum képcsarnokának ad otthont.

A Posztócsarnok közelében, a tér északkeleti sarkában áll a téglagótika alkotása, a 14. században épült, felemás tornyú Mária-templom (Kościół Mariacki vagy Kościół Najświętszej Panny Marii). Műremek szárnyas oltárát a nürnbergi fafaragó művész, Veit Stoß (lengyelül Wit Stwosz) építette. Az igen gondosan helyreállított épület kívül egyszerűségével, belül freskókkal gazdagon díszített magas, karcsú hajóival nyűgözi le a látogatót. Egyik tornyából óránként felhangzik az 1241-es tatár támadás emlékét őrző harsonaszóló, a hejnał.

A főtéren található másik templom, a kis középkori Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) a lengyelországi román kori építészet egyik legrégebbi emléke. A 13. századi városháza tornya mellől a városházát a 19. században elbontották, de földalatti pincerészében mindmáig megtekinthetők az egykori kínzókamrák.

Adam Mickiewicz 1898-as emlékműve a főtér kedvelt találkahelye.

Kialakítása óta a piactér szintje emelkedett, néhány helyen 5 méternél is többel. A tér szintje alatt óriási pincerendszer húzódik, melyek közül a leghíresebb a Piwnica pod Baranami („Bárányhoz címzett pince”). Az alagsorok egy részében kávézókat és éttermeket alakítottak ki, de nevezetes még a Maszkaron színház és a Szent Adalbert-templom alatt elhelyezkedő kis régészeti múzeum. A pincék egy részét járat köti össze, például a régi városházát és Posztócsarnokot is. Magához a Posztócsarnokhoz is tartozik egy kevesek által ismert 100 méter széles és 5 méter magas földalatti vásárcsarnok, melyben 2010 októberétől ultramodern múzeum kelti életre a középkori Krakkó városát.[2] A Rynek melletti Sienna utcában található egy másik földalatti csarnok (Kramy Bogate), ennek kb. 1200 m² a területe.

Más városok főteréhez hasonlóan Krakkó főterén is jelentős szirtigalamb-populáció él.

Események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téren gyakran tartanak nyilvános eseményeket, fesztiválokat; ilyen a minden évben megrendezett karácsonyi gálakoncert és a legnagyobb lengyel újévi rendezvényt is itt tartják.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 decemberében a krakkói Rynek Główny nyerte el a „Világ legnagyszerűbb tere”-díjat a Project for Public Spaces-től.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krakkó főtere témájú médiaállományokat.