Krakkó kerületei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Krakkó kerületei Krakkó helyi önkormányzati és közigazgatási egységei.

A város 1000 éves történelme során különböző települések növekedése és egyesülése révén fokozatosan érte el mai méretét. A hosszú történeti fejlődés nemcsak a népesség összetételében, a városszerkezetben vagy az utcaképben, de az igazgatás területén is nyomot hagyott. Az egyes településrészek határai és nevei gyakran régi városrészekre vagy falvakra utalnak.

A legutóbbi közigazgatási reform 1990-ben zajlott Lengyelországban. Akkor Krakkó egyes kerületei is politikai autonómiával rendelkező, demokratikus helyi önkormányzatokat alakítottak.

Történelmi városnegyedek[szerkesztés]

Krakkó területi fejlődése

Krakkó legősibb részei a 18. század végén egyesültek. Ezek:

Az osztrák uralom alatt és a Krakkói Köztársaság idejében gyakran változott a közigazgatási felosztás. A város határai mégsem változtak, annak ellenére, hogy Krakkó fejlődött és a népesség száma emelkedett. A város területe csak 1910-1915 körül kezdett gyarapodni Juliusz Leo polgármester idején.[1] A terület majdnem hétszeresére nőtt és a várost 22 kerületre osztották úgy, hogy 14 új kerületet alakítottak ki.

Az 1941. évi városszervezéskor további új területeket csatoltak a városhoz, amelyeken 30 új kerületet hoztak létre. Ezzel 52-re nőtt a kerületek száma.[2]

A második világháború után, 1951 és 1973 között az alábbi kerületekre oszlott a város: Óváros, Zwierzyniec (szó szerint „állatkert”, de egy kerület neve), Kleparz, Grzegórzki, Podgórze (eredetileg az Osztrák–Magyar Monarchia idején alakult ki), Nowa Huta (a kommunista rezsim munkásvárosa a fémmű körül). 1973-ban két további kerületet alakítottak ki: Śródmieście, és Krowodrza.

Kerületek 1990 óta[szerkesztés]

Krakkóban 1990-ben 18, önkormányzattal rendelkező kerületet alakítottak ki, ezeket római számmal jelölik. Egyesek elnevezéséről ma is viták folynak. 2014-ben az egyes kerületek jellemzői a következők voltakː

Kerületek Krakkóban 1990-től
Szám Név Terület
(ha)
Állandó lakosok
száma
Népsűrűség
(fő/km²)
I. Stare Miasto 556,76 35 573 6382,82
II. Grzegórzki 584,52 29 230 5000,68
III. Prądnik Czerwony 643,79 47 775 7420,90
IV. Prądnik Biały 2341,87 69 135 2952,13
V. Krowodrza 561,90 31 870 5671,83
VI. Dzielnica VI Bronowice 955,96 23 465 2454,60
VII. Zwierzyniec 2873,10 20 454 711,91
VIII. Dębniki 4618,87 59 395 1295,92
IX. Łagiewniki-Borek Fałęcki 541,51 14 859 2743,99
X. Swoszowice 2560,40 25 608 1000,16
XI. Podgórze Duchackie 954,00 52 859 5540,78
XII. Bieżanów-Prokocim 1847,39 63 026 3411,62
XIII. Podgórze 2566,71 34 045 1326,41
XIV. Czyżyny 1225,68 26 699 2178,30
XV. Mistrzejowice 559,00 53 015 9483,90
XVI. Bieńczyce 369,90 42 633 11525,55
XVII. Wzgórza Krzesławickie 2381,55 20 303 852,51
XVIII. Nowa Huta 6540,99 54 588 834,55

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]