Komor Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komor Vilmos
Született
1895. május 12.
Budapest
Elhunyt
1971. szeptember 28. (76 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása karmester
Iskolái Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Komor Vilmos témájú médiaállományokat.

Komor Vilmos (Budapest, 1895. május 12. – Budapest, 1971. szeptember 28.) Liszt- és Kossuth-díjas karmester.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Hegedülni tanult a Nemzeti Zenedében, majd 1920-ban az Operaház zenekarának brácsása lett. 1921-től a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának titkára, karmestere volt, ám 1928-ban eltávolították állásából. Operát először – beugróként, próba nélkül – a bécsi Volksoperben vezényelt, a Lohengrint. A pesti Operából való távozása után a Városi Színház karmestere lett, ahol az operettek mellett saját betanításában operákat állított színpadra, amelyekben gyakran felléptek a kor ünnepelt operaénekesei, például Beniamino Gigli, Giacomo Lauri-Volpi, Fjodor Saljapin, Alpár Gitta, Németh Mária. Érdekesség, hogy egy ilyen, Komor által vezényelt Rigoletto-előadáson bukott meg Budapesten Amelita Galli-Curci. A Városi Színház csődjét követően különböző fővárosi és vidéki színházakban vezényelt operákat, operetteket. Az ő dirigálásával valósult meg Fényes Szabolcs Maya című operettjének ősbemutatója és Ábrahám Pál művének, a Bál a Savoyban hazai bemutatója.

Még 1923-ban – főleg operaházi zenészekből – megszervezte a Budapesti Kamarazenekart, amellyel a barokk és klasszikus műveken kívül számos kortárs szerző modern művét is bemutatta. Például ő mutatta be Bartók Béla Falun című művének zenekari változatát. Zenekarával megkezdte a nagy sikert aratott állatkerti szabadtéri hangversenyek és operaelőadások sorozatát. Zenekarával gyakran fellépett a rádióban, és több hanglemezfelvételük is készült.

A zsidótörvények szinte lehetetlenné tették fellépéseit, ezért 1939-től az OMIKE Művészakció művészeti vezetőjeként tevékenykedett, és a háború alatt számos kitűnő előadást állított színpadra a Wesselényi utcai Goldmark Teremben.

1945-ben az Operaház karmestere lett, ahol először a háromtagú vezetőség megbízásából lépett fel vendégként, majd az 1946-ban kinevezett Tóth Aladár igazgató szerződéssel alkalmazta az általa becsült és a „tömegek fáradhatatlan zenei nevelőjé”-nek nevezett karmestert. Komor Vilmos egészen a haláláig az operaház karmestere volt, és nevéhez számos kiemelkedő operaelőadás fűződik. Az 1950-es években a Gördülő Opera előadásait vezényelte vidék helyszíneken. Az utókor főleg Erkel-karmesterként emlékszik rá a Hunyadi László és a Bánk bán nagyszerű előadásai nyomán, de emlékezetesek voltak – többek között – Gounod Faustjának, Verdi Aidájának, Álarcosbáljának és Don Carlosának, Wagner Tannhäuserének, Donizetti Lammermoori Luciájának és a Don Pasqualénak az előadásai is. Munkabírására és szellemi frissességére jellemző, hogy Wagner Trisztán és Izoldáját 75 éves korában vezényelte először. Operakarmesterként különösen sikeres volt az NDK operaházaiban (Berlin, Drezda, Lipcse), a lipcsei Gewandhausban egy ideig főigazgató is volt. Operai elfoglaltságán túl – még idősebb korában is – szimfonikus hangversenyeken is vezényelt, főleg 20. századi műveket.

Emlékét a Komor Vilmos Baráti Kör őrzi, amely lánya, Komor Ágnes hárfaművész kezdeményezésére jött létre. Komor-plakettet is alapítottak, amit minden évben az Operaház zenekarának egy fiatal zenésze, korrepetitora vagy karmestere kap meg.

Elismerései[szerkesztés]

Komor Vilmos emléktáblája (Budapest, Andrássy út 2.)

Hangfelvételeiből[szerkesztés]

Komor Vilmos hangfelvételeiből a Hungaroton többet CD-n is kiadott:

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]