Varga Pál (karmester)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Varga Pál
Született 1908. április 5.[1]
Prága[1]
Elhunyt 1986. augusztus 1. (78 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Nemzeti Zenede (1927–1932)

Varga Pál (Prága, 1908. április 5.Budapest, 1986. augusztus 1.) magyar karmester.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait 1927–1932-ben a budapesti Nemzeti Zenedében végezte (orgona, zeneszerzés, karmesterképző) Sugár Viktor, Lajtha László és Fleischer Antal tanítványaként. 1929–1946 között a Magyar Állami Operaház (közben 1933–1935-ben a Városi Színház) korrepetitora volt. Az Operaházban főleg Sergio Failoni mellett dolgozott. 1947 és 1969 között a Magyar Állami Operaház karmestere volt. A legnagyobb sikereit francia és olasz operákkal aratta. 1969-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán az idegen nyelvű szerepgyakorlat tanára lett. Ő alapította 1959-ben az Operaház tagjaiból alakult Budapesti Kamarazenekart, amelynek 1967-ig a vezetője volt. Zsűritag volt több nemzetközi énekversenyen.

Bemutatói[szerkesztés]

Több mű hazai bemutatója fűződik nevéhez: Menotti: A telefon; Respighi: Trittico Botticelliano; Ránki György: Don Quijote és Dulcinea.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1955 – Szocialista Munkáért Érdemérem
  • 1978 – Munka Érdemrend, arany fokozat
  • 1996 – A Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]