Sergio Failoni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sergio Failoni
Sergio Failoni dirigente italiano.jpg
Született 1890. december 18.[1][2][3]
Verona[3]
Elhunyt 1948. július 25. (57 évesen)[1][2][3]
Sopron[3]
Állampolgársága
  • olasz (1890. december 18. – 1946. június 18.)
  • olasz (1946. június 18. – 1948. július 25.)
Gyermekei egy gyermek:
Failoni Donatella
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sergio Failoni témájú médiaállományokat.

Sergio Failoni (Verona, 1890. december 18.Sopron, 1948. július 25.) főként Magyarországon alkotó világhírű olasz karmester, Failoni Donatella zongoraművésznő édesapja.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában csellistaként debütált, 1908-tól zeneszerzést Paolo Delachinál a milánói konzervatóriumban tanult. Két évig Arturo Toscanini asszisztense volt a Milánói Scalában, majd a genovai operaháznak lett első karmestere. Koncertdirigensként 1921-ben Jean-Philippe Rameau Platea c. darabjával Milánóban debütált. Színházi bemutatkozása Triesztben a Richard Wagner: Istenek alkonya előadása volt. Hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert: Buenos Airesben, az USA és Európa nagyvárosaiban, a nagy olasz operaházakban szerepelt. Az operairodalom nagy német mestereinek népszerűsítésével alapozta meg hírnevét. 1928-tól Budapesten dolgozott, ahol először az Aidát és a Falstaffot vezényelte, Tóth Aladár elismerő sorokat írt róla.[4] Hamarosan a Magyar Állami Operaház örökös tagja és vezető karnagya lett. A hazai operaélet alakításában jelentős érdemeket szerzett, Giuseppe Verdi, Richard Wagner, Giacomo Puccini műveinek betanításával és vezénylésével, valamint énekesek és hangszeres zenészek pályája követésével. Lelkes népszerűsítője volt Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek, 1932-ben ő vezényelte a Székelyfonó ősbemutatóját. 1932–34 között a Milánói Scala karmestere volt. A második világháború alatt nyilvánosan hangoztatta antifasizmusát, azonban elnézték neki. Budapest ostroma alatt is a magyar fővárosban tartózkodott. A háború után nemzetközi karrierje is felívelt. 1946–47-ben a chicagói Civic Opera és a New York-i Metropolitan Opera karnagya lett. Ő kezdeményezte a Veronai Aréna operaelőadásainak felelevenítését is.

A 9. szimfónia (Beethoven) vezénylése alatt, agyvérzés következtében, Sopronban, 57 éves korában érte a halál.

Írásai[szerkesztés]

  • Hazugságok a művészetben (Budapest, 1941)
  • Hangfogó nélkül (Budapest, 1945)

Emlékezete[szerkesztés]

A Magyar Állami Operaház Kamarazenekarát róla nevezték el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  4. Tóth Aladár: Failoni Sergio (Emlékbeszéd, Zenei Szemle, 1948. 3. sz.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]