Jean-Philippe Rameau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Philippe Rameau
Attribué à Joseph Aved, Portrait de Jean-Philippe Rameau (vers 1728) - 002.jpg
Életrajzi adatok
Született 1683. szeptember 25.
 Franciaország
Dijon
Származás francia
Elhunyt 1764. szeptember 12.
(80 évesen)
 Franciaország
Párizs
Sírhely Church of Saint Eustace
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Hangszer csembaló
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Philippe Rameau témájú médiaállományokat.

Jean-Philippe Rameau (Dijon, 1683. szeptember 25.Párizs, 1764. szeptember 12.) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író.

Élete[szerkesztés]

Rameau tizenegy gyermekes családba született, Dijonban. A helyi gimnáziumban tanult, majd 18 éves korában zenei tanulmányútra ment Milánóba. Rövid idejű zenészi feladatok ellátása után, 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Traité de l’harmonie (Tanulmány a harmóniáról). A következő évben – miután összeveszett clermont-i munkaadóival – Párizsba költözött. Már korosnak számított, amikor találkozott Alexandre Le Riche de La Pouplinière nevű mecénásával, a kor ismert zenebarátjával, bankárral. Az ő segítségével utat talált a nagyoperához és a királyi udvarhoz. A Nagyoperában bemutatták Hippolyte et Aricie című operáját, amelynek szövegét Jean Racine Phaedrája nyomán Simon-Joseph Pellegrin írta. Az operának, de magának Rameau-nak is meg kellett küzdeni Lully – halála után is ható – népszerűségével és a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme. Művei sorát – jelentős sikerek mellett – felemásan fogadta a közönség, utolsó művét teljes értetlenség övezte. Végül azonban Rameau még megérte, hogy művei a francia kultúra elismert részévé váltak, és hogy korának megítélése szerint is nevéhez a francia zene történetének új korszaka fűződik. XV. Lajos király is elismerte munkásságát, 1750-ben a Compositeur de la musique du cabinet du Roy (a királyi kabinet zeneszerzője) pozícióval tüntette ki.

Rameau operáiban a Lullyvel való szembenállás fontos momentum. „Lullynek színészekre van szüksége, nekem énekesekre” – mondta. A Les indes galantes (A gáláns Indiák) és a Castor et Pollux című operái nagy sikert hoztak számára, ami meghatározta helyét a Lully utáni francia zenében, új korszakot nyitott hazája zenei életében. Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Rameau-t tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit.

Műveiből[szerkesztés]

A Traité de l’harmonie címlapja

Elméleti írások[szerkesztés]

  • Traité de l’harmonie réduite à ses pricipes naturels, 1722
  • Nouveau système de musique théorique, 1726
  • Génération harmonique ou traité de musique théorique et pratique, 1737
  • Démonstration du principe de l’harmonie…, 1750

Operák, balettek[szerkesztés]

Hangszeres művek[szerkesztés]

  • Premier livre de piéces de clavecin, 1706
  • Pièces de clavecin avec une méthode pour la mécanique des doigts, 1724
  • Nouvelles suites de pièces de clavecin avec des remarques sur les différents genres de musiques, 1726
  • Pièces de clavecin avec une table pour les agréments, 1731

Lejátszható felvételek[szerkesztés]

Az Hippolite et Aricie kottájának részlete

Gavotte és variációk

Gavotte és variációk 1

Gavotte és variációk 2

Gavotte és variációk 3

Gavotte és variációk 4

Gavotte és variációk 5

Gavotte és variációk 6

Források[szerkesztés]