Zeneelmélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zeneelmélet a zenében előforduló formai és lejátszási szabályokat tükrözi. A zeneelméletet tanítják a zeneművészeti szakközépiskolákban, és előfordulhat még a zeneművészeti akadémiákon is. Szabályai már a XV–XVII. században kialakultak.

Tanulása, szabályai[szerkesztés]

A zeneelméletet általában csoportosan tanítják, és zongora hallgatásával, illetve hangfelvételek bemutatásával kísérik a tanórákat. A hangfelvételt meghallgatva a tanár felírja a mű fokszámait, és az ahhoz tartozó basszus, ill. szoprán, alt, és tenor szólamot.

A tanár a szabályokat elmagyarázza, és feladja, tanulandónak. A diák megtanulja a szabályokat, és a hangfelvételeken hallott fogásokat zongorán lejátszva, több hangnemben megtanulja. A diáknak tisztában kell lennie a kvintkörrel és a hármashangzatokkal.

A zenei fokszámok[szerkesztés]

Hogy a zenei fokszámokat könnyen megértsük, C-dúrban mutatjuk. Az első fok neve a tonika, a negyedik foké szubdomináns, valamint az ötödik fok elnevezése: domináns. A nyolcadik fok ismét a tonika nevet viseli.

\relative c' {
	\language "deutsch"
	\time 2/2
	\new PianoStaff {
		<<
		\new Staff = "szoprán" {
			<c e g>2 <d f a> <e g h> <f a c> <g h d> <a c e> <h d f> <c e g>
		}
		\new Staff = "basszus" {
			\clef bass
			c,,2 d e f g a h c
		}
		\addlyrics { I II III IV V VI VII I }
		>>
	}
}

A felső szólam tartalmazza a szopránt (S), az altot (A) és a tenort (T). Ezek összessége adja meg a SAT-ot, vagyis a felső szólam hangjait. Az alsó szólamban található a basszus (B).

A felső szólam lehet terc, kvint és oktáv helyzetű.

\relative c' {
	\language "deutsch"
	\time 2/2
	\new PianoStaff {
		<<
		\new Staff = "szoprán" {
			\omit Staff.Clef
			\omit Staff.TimeSignature
			<g' \tweak NoteHead.color #blue c e>2 <e g \tweak NoteHead.color #blue c> <\tweak NoteHead.color #blue c e g>
		}
		\lyrics { terc oktáv kvint }
		\new Staff = "basszus" {
			\omit Staff.Clef
			\clef bass
			\omit Staff.TimeSignature
			c,2 c c
		}
		>>
	}
}

A helyzetek meghatározása:

  • Kvinthelyzet: a felső szólamban a legmagasabb hang az alaphangtól (első fokban – C-dúrban – C) kvint távolságra van
  • Terchelyzet: a felső szólamban a legmagasabb hang az alaphangtól terc távolságra van
  • Oktávhelyzet: a felső szólamban az alaphang a legmagasabb hang
\relative c' {
	\language "deutsch"
	\time 2/2
	\new PianoStaff {
		<<
		\new Staff = "szoprán" {
			\omit Staff.Clef
			\omit Staff.TimeSignature
			\once \slurUp <c e g>2( <h d g>) <c e g>( <c f a>) \once \slurUp <h d g>( <c e g>)
		}
		\new Staff = "basszus" {
			\clef bass
			\omit Staff.Clef
			\omit Staff.TimeSignature
			c,2 g c f, g c
		}
		\addlyrics { I V I IV V I }
		>>
	}
}

A képen látható, hogy a szólamok ismétlődésekor kötni kell a hangot.

A legfontosabb szabályok:

A tanulók rémálma az oktávpárhuzam és a kvintpárhuzam, továbbá a bővített szekundlépés. Alább láthatók ezek folytonos vonallal jelölve a kvintpárhuzamot, szaggatottal pedig az oktávpárhuzamot.

\relative c' {
	\language "deutsch"
	\time 2/2
	\new PianoStaff {
		<<
		\new Staff = "szoprán" {
			\omit Staff.Clef
			\omit Staff.TimeSignature
			\once \override Voice.Glissando.style = #(lambda (grob) (if (= 2 (ly:grob-property grob 'glissando-index)) '#'dashed-line)) 
			<c e g>2(\glissando <g h  d>)
		}
		\new Staff = "basszus" {
			\clef bass
			\omit Staff.Clef
			\omit Staff.TimeSignature
			\override Glissando.style = #'dashed-line
			c,2\glissando g
		}
		\addlyrics { I V }
		>>
	}
}

A hétfokú hangsor[szerkesztés]

Az ötfokú hangsor[szerkesztés]

A hangközök[szerkesztés]

A hangközök elnevezése abból a latin sorszámnévből származik, ahány hangot a hangköz felölel az ún. diatonikus skálán (dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti), az első hangot is beleszámítva. A dó–fá hangköz tehát egy kvart, hiszen a dó–ré–mi–fá sorban a fá a negyedik hang. A hangok abszolút távolsága ettől a számtól eltér, hiszen itt a kezdőhangot nem számítjuk bele (nulla távolságra van önmagától), illetve figyelembe vesszük azt is, hogy a mi–fá és ti–dó nem egy egész, csupán egy félhang távolságra van egymástól. Ily módon a tiszta kvart pusztán 2 egész és egy félhang abszolút távolságot jelent, hiszen a dó–ré, ill. ré–mi egy-egy egész hang távolságot, a mi–fá pedig csak egy félhang távolságot jelent.

Az alábbiakban a hangközök abszolút távolságát adjuk meg, utalva a latin sorszámnévre, ami a diatonikus skálán értelmezhető.

  • Tiszta prím: A hangtávolság nulla, pl.: dó–dó (primus = első)
  • Kis szekund: Egy félhang távolság, pl. mi–fá (secundus = második)
  • Nagy szekund: Egy egész hang távolság, pl. dó–ré
  • Kis terc: Másfél hang távolság, pl. mi–szó (tertius = harmadik)
  • Nagy terc: Két egész hang távolság, pl. dó–mi
  • Tiszta kvart (ejtése: [kvárt], rövid á-val): Két és fél hang távolság, pl. dó–fá (quartus = negyedik)
  • Tiszta kvint: Három és fél hang távolság, pl. dó–szó (quintus = ötödik)
  • Kis szext: Négy egész hang távolság, pl. lá–fölső fá (sextus = hatodik)
  • Nagy szext: Négy és fél hang távolság, pl. dó–lá
  • Kis szeptim: Öt egész hang távolság, pl. mi–fölső ré (septimus = hetedik)
  • Nagy szeptim: Öt és fél hang távolság, pl. dó–ti
  • Oktáv: Hat egész hang távolság, pl. dó–fölső dó (octavus = nyolcadik)

Hangfajok[szerkesztés]

Női[szerkesztés]

  • Szoprán: a legmagasabb női vagy gyermek hang, terjedelme többnyire c1–f2, hivatásos énekesnőknél a–c3 (f3–g3). Szólisták között megkülönböztetnek koloratúr, lírai, drámai szopránt.
  • Mezzoszoprán: Szoprán és alt közötti női vagy gyermek hangfekvés, a szoprántól sötétebb hangszínű, mélyebb hangterjedelmű általában kb. g–b2 között.
  • Alt: Mély női vagy gyermekhang, terjedelme többnyire a–c2, mély alt esetén f-től, kivételesen e-től vagy d-től e2, f2-ig.
  • Kontraalt: Az alt hang kisebb terjedelme.

Férfi[szerkesztés]

BuxWV 104 - Was frag ich nach der Welt
  • Kontratenor (vagy férfialt): a női alt szólam hangmagasságát nagyjából elérő, falzettszerű férfi énekes hang. Elsősorban a 16–17. századi angol egyházi zenében fordult elő. Hangterjedelme c–c2, a magasabbaké g–e2. A régi zene historikus előadásain a 20. század második felében felelevenítették a kontratenor énektechnikát. Híres kontratenor énekesek: Andreas Scholl, Birta Gábor, Michael Jackson.
  • Tenor: A legmagasabb férfihang hangfekvés, normál terjedelme többnyire c–a1, hivatásos énekeseknél c–c2 is lehet. Szólisták körében megkülönböztetnek hős és lírai tenort, tenorbuffót.
  • Bariton: Középfekvésű férfihang, terjedelme többnyire A–el, gl, olykor G–e1, g1. Szólisták körében megkülönböztetnek hős és lírai baritont, basszbaritont.
  • Basszus: A legmélyebb emberi (férfi) hangfekvés, terjedelme többnyire E–d1, a mély basszus alsó határa D, C, kivételes esetben B1 is lehet. Hivatásos énekesek körében megkülönböztetnek basszust, mélybasszust, basszusbuffót.

Hangszeres (instrumentális) műfajok[szerkesztés]

  • Nyitány: Többszörös (sokszor színpadi) művek bevezető tétele vagy zenekarra írt egytételes hangkeltő művek, elnevezése francia eredetű: ouverture = nyitány
  • Prelúdium: Általában két (esetleg három) tételes hangszeres művek első tétele (pl.: prelúdium és fúga) a barokk stílusban igen gyakori. Elnevezése latin eredetű: pra = elő + ludium = játék
  • Rapszódia: Egy lassú és egy gyors részből álló egytételes, szólóhangszerre írott mű. Elnevezése görög eredetű: rhapsodos = dicső tettet zengő énekes
  • Szimfónia: Többtételes, zenekarra szánt mű. Elnevezése görög eredetű: syn = együtt + phinis = hang, phoneia = hangzás.

Énekes (vokális) műfajok[szerkesztés]

  • Ária: Énekelt szöveg hangszerkísérettel vagy anélkül, nem strófikus, nem cselekményes, szélesen ívelő.
  • Dal: Énekelt (verses) szöveg hangszerkísérettel vagy anélkül, rendszerint strófikus.
  • Kantáta: Cantata = énekelt zene (latin)
  • Madrigál, motetta: A reneszánsz kórus műfajai, a madrigál világi, a motetta egyházi témára épülő többszólamú mű, szerkesztése rendszerint polifon.
  • Opera: Megzenésített dráma énekesek és zenekar előadásában.
  • Operett: „Kisopera” (nem tragikus cselekménnyel)
  • Oratórium: Szólóénekeseket, kórust és zenekart foglalkoztatót drámai elbeszélő (nem színpadi) műfaj.

Zenei műfajok[szerkesztés]

  • Szonáta: Többtételes (szóló vagy zongorakíséretes) hangszerre szánt mű, elnevezése latin eredetű: son = hang, sonare = hangzani, sonata = hangzó
  • Szvit: Együttesre vagy szólóhangszerre írott, tánctételekből álló, többtételes mű, elnevezése francia eredetű: suivre = követni, svite = következő
  • Versenymű (concerto): Többtételes, szólóhangszerre és zenekarra írott mű. Elnevezése olasz eredetű: con+certo = versenyezni.
  • Vonósnégyes: Többtételes, négy vonós hangszerre írott mű, első és második hegedű, brácsa, cselló.

A hangszerek felosztása a hangzóközeg szerint[szerkesztés]

  • Idiofon hangszerek: A hangszer rezgő teste a hangkeltés közege pl.: xilofon, üvegjáték, doromb
  • Membrafon hangszerek: A hangot a nyílás fölé kifeszített, rezgése hozott hártya (membrán) hozza létre pl.: dob, üstdob
  • Aerofon hangszerek: Rezgő közegük az üregbe zárt levegő, ide tartoznak a fúvós hangszerek.
  • Kordofon hangszerek: A hangot a húrok rezgése hozza létre. A rezgést a húr megütésével, megpendítésével, dörzsölésével vagy megfújásával keltik. Ide tartozik a zongora, cimbalom, pengetős, vonós, eolhárfa
  • Elektrofon (elektronikus) hangszerek: A rezgéskeltés vagy mechanikus úton történik, és a keltett hangot elektromos úton felerősítik vagy pedig elektronikus úton képződnek. Az idetartozó hangszerek többsége billentyűs.

Vonósnégyes összetétele: Első hegedű, Második hegedű, Mélyhegedű, Cselló.

Fúvósötös: Fuvola, Oboa, Fagott, Klarinét, Kürt

A hangszerek felosztása megszólaltatásuk módja szerint[szerkesztés]

  • Húros: Zenei hangot a kifeszített húr rezgése hozza létre ütés, pengetés, vonóval való súrolás, leszorítás stb. útján.
  • Vonós: régi violák, viola da gamba, viola a’amore, bariton, hegedű, mélyhegedű (brácsa), gordonka (cselló), nagybőgő (gordon) stb.
  • Pengetős: hárfa, citera, líra, balalajka, bendzsó, gitár, lant, mandolin.
  • Billentyűs: csembaló, cimbalom, klavikord, cseleszta, virginál, spinét, zongora stb.
  • Fúvós billentyűs: orgona, harmónium
  • Fúvós: A zenei hangot a rezgésbe hozott levegő hozza létre
    • Fafúvós: fuvola, pikkolo(kisfuvola), oboa, angolkürt, klarinét, basszusklarinét, basszuskürt, fagott, kontrafagott, szaxofon.
    • Rézfúvós: vadászkürt, kornett, ventilkürt, harsona(puzón), tuba stb.
  • Ütős: Általában ritmushangszerek, amelyek ütésre, rázásra, dörzsölésre, forgatásra szólalnak meg. Egy vagy több meghatározott hangon: üstdob, nagydob, kisdob, pergődob, csörgődob (tamburin), réztányér, háromszög (triangulum), gong, tamtam, kasztanyetta, harangjáték, xilofon, vibrafon, marimba, maracas

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap