Japán cserebogár
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Popillia japonica (Edward Newman, 1841)[2][5] | ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Japán cserebogár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Japán cserebogár témájú médiaállományokat és Japán cserebogár témájú kategóriát. |
A japán cserebogár (Popillia japonica) a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe ezen belül a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Egy évszázaddal ezelőtt szinte csak Japánban fordultak elő, ahol nem számítanak jelentős kártevőnek, mert természetes ellenségeik, állományukat alacsony szinten tartják.[6][7]
Japán négy legnagyobb szigetén, Honsún, Hokkaidón, Kyushun és Shikokun őshonos, viszont Ryuku-szigetén nem található. A bogarak a hatalmas vízen nem voltak képesek átrepülni, így elterjedésük sem volt lehetséges.[8]
Az Amerikai Egyesült Államokban 1912 előtt nem volt törvény a behozott áruk ellenőrzésére, még a törvény életbelépése után is elmulasztották annak végrehajtását, így a Japánból érkező hajókon szállított írisz virágok földjében, az 1900-as évek elején bejutottak az országba.[9][10] Mivel itt természetes ellenségeik hiányoztak, ezért rohamosan terjedni kezdtek,[11] pár év múlva 1916-ban már dokumentálták elterjedését, súlyos növényi- és mezőgazdasági károkozását.[4][12][13]
A következő 60 évben a Mississippi folyótól keletre fekvő 22 államban terjedt el.[14] A keleti részről nem terjedt tovább délre, Georgiaban és Floridában nincsenek.[8]
A nyugati részen csak kisebb, időszakos populációk fordulnak elő.[15] Nagyobb populációk Arkansas, Iowa, Missouri államok területein voltak.[16]
1939-ben az Egyesült Államokbeli Maineból a Kanadában lévő Yarmouthba, egy komppal áthozott turistaautóban érkezett.[12] Az éves csapdázási program meglehetősen hatékonynak bizonyult a fertőzések felderítésében, majd ennek megfelelően az irtásban, de teljesen eltávolítani soha nem sikerült Kanadából.[17]
Oroszországban a Kuril-szigeteken a 2011-es felmérés során figyelték meg.[18]
Európában kezdetben csak a portugáliai Azori-szigeteken ismerték, míg a kontinentális Európában a közelmúlt felfedezése előtt, 2014 nyaráig nem volt megtalálható.[19]
2014-ben Olaszországban, Milánó közelében, 2017-ben pedig Svájc déli határán fogták az első példányokat.[20]
Magyarországon még nem fordult elő, de a behurcolás veszélye itt is fennáll.[21] Elsősorban a Dunántúl nyugati része lenne a legalkalmasabb számukra.[22]
Élőhelye[szerkesztés]
Az imágók erdőkben, mezőgazdasági területeken, kertekben, parkokban, városokban, de nyílt füves területeken is megtalálhatóak, bárhol ahol elegendő növényzet található.
A lárvák a föld alatt fejlődnek és táplálkoznak körülbelül 10 cm-re a talajfelszín alatt. Élőhelyükön nélkülözhetetlen az állandó évi csapadékmennyiség, vagy öntözés, különben a nőstények nem tudnának petét rakni, valamint a lárvák kiszáradva elpusztulnának a föld alatt, a táplálékul szolgáló növényi gyökerek pedig kiszáradnának. A legoptimálisabb a nyári 17–27 C° közötti-, és a téli -9 C° fölötti talajhőmérséklet.[4][13][23]
Megjelenése[szerkesztés]
Pete[szerkesztés]
A nőstény bogár körülbelül 8 cm-re a föld alá helyezi petéit.[17] A lerakott peték alakja változó. Lehet kerek, elliptikus, vagy majdnem hengeres, felülete finoman szemcsés. Színe az áttetszőtől a fényes, vagy krémes fehérig terjed. Nagysága körülbelül 1,5 mm, mely egy hét múlva dupla nagyságúra és majdnem teljesen gömb alakúra változik.[21][24]
Lárva[szerkesztés]
A petékből frissen kikelt lárvák 1,5 mm hosszúságúak, teljesen fehérek, majd néhány óra eltelte után fejük sárgásbarna színezetű lesz. A C alakban meghajolt testük hasi oldalán 3–3 pár lábuk van, melyek a test felső harmadában, a fej alatt találhatóak. Bordás testük minden szelvényén 1–1 barna pötty található, anális végükön V alakban sugárserték helyezkednek el, testükön szórványosan tüskék találhatóak. Három fejlődési fokozatuk van. A középfázisban 10,5–18,5 mm, míg a harmadik fázisban körülbelül 32 mm hosszúságúra nőnek. Jellegzetes összegörbült testtartásuk mindhárom fázisra jellemző.[18] Testük annyira átlátszó, hogy mind a táplálkozása, mind a hátsó részükben összegyűlt barnás ürülék jól látható.[13][25] A lárva utolsó stádiuma végén, a salakanyagait kiüríti, táplálkozását befejezi, aktivitása lecsökken és megkezdi kifejlett bogárra átalakulásához a bebábozódását.[18]
Báb[szerkesztés]
A bábok a talajfelszín alatt körülbelül 5–8 cm-re helyezkednek el.[17] Méretük nagyjából azonos a felnőttekével, 14 mm hosszúak, 7 mm szélesek. A lárvaállapottól eltérően már hasonlítanak a felnőttekhez, szárnyaik, lábaik, csápjaik már láthatóak testükhöz simulva a burok alatt. Színe a világos krémszínből, egyre sötétebb barnává válik, majd az érési folyamat végére zöldesbarna lesz.[24] A hím és nőstény példányok már ekkor megkülönböztethetőek, a hím fejlődő nemi szervei már a bábállapotban is láthatóak a hasi szegmensekben.[18]
Imágó[szerkesztés]
Testük ovális alakú, hosszúságuk 8–11 mm, szélességük 5–7 mm.[24] A nőstények általában valamivel nagyobbak, mint a hímek.[25]
Potroh hegyén két, a hason 5–5 különálló sárgás krémszínű szőrcsomó található, melyek az oldalakon és a hátsó részen a szárnyfedők ellenére is jól láthatóak. Feje, nyakpajzsa és tora, fényes, sötét metálzöld színű, feje gyakran barnás foltos. Kemény szárnyfedői sötétbronz színűek, kiemelkedően barázdáltak.[4][26] Lábai zöldesfeketék, fogazottan karmosak, mely a hímeknél robusztusabb.[8]
Életmódja[szerkesztés]
A felnőtt bogarak nyáron láthatóak csak.[27] Általában június vége, július eleje a megjelenési idejük, júliusban és augusztusban a legaktívabbak (körülbelül 6–8 hétig), majd fokozatosan eltűnnek. Átlagos élettartamuk 30–45 nap. A legoptimálisabb számukra a 21–35 C° közötti hőmérséklet, a 60% fölötti relatív páratartalom, 20 km/h alatti szél, napfényes, tiszta idő. A felhős, szeles napokon keveset táplálkoznak, az esős napokon egyáltalán nem. Az imágó jól repül,[21] akár 8 km/h-val is.[17]
Csak napközben repülnek,[28] általában nem messze, de a szél segítségével eljuthatnak igen nagy távolságokra is.[18][21]
Táplálkozáskor általában csoportokban támadják a növényeket.[9]
Peterakáshoz a nőstény bogarak beássák magukat a talajba és 2,5–10 cm-re elhelyezik a petéiket, melyek 14 nap múlva kelnek ki. 10 hónapig maradnak a föld alatt, nyáron a növények gyökereivel táplálkoznak, télen hibernálva pihennek, majd május környékén bebábozódnak, előbábbá, majd bábbá alakulnak. Az imágóvá alakulás után még 2-14 napig a bábkamrában maradnak, június-július körül pedig kifejlett bogarakként bújnak ki a talajból.[16][21][29] A hímek néhány nappal korábban jönnek elő, mint a nőstények. A felnőtt bogarak élettartama nagymértékben függ a helyi időjárási viszonyoktól.[8]
Nagyon száraz területeken nem tudnak élni, mert a peték és a lárvák is kiszáradnak a talajban, ugyanez történik száraz, meleg nyarakon is, ha a csapadék mennyisége nagyon kevés.[28]
Általában egy éven belül befejezik az életciklusukat, ritkán, a hűvösebb éghajlatú területeken ez két év is lehet.[18][25]
Tápnövényei[szerkesztés]
A lárvák tápnövényei a földalatti táplálkozás nehéz megfigyelhetősége miatt kevésbé jól dokumentáltak.[24] Fűszerű növények gyökereivel táplálkozik.[23]
Az imágók rendkívül polifágok,[30] több mint 300 növényfaj szerepel az étrendjükön.[25]
A leggyakrabban fogyasztott növények:[16][18][31]
Táplálkozása[szerkesztés]
A lárvák a föld alatt a növények gyökereivel táplálkoznak. Bogárrá kifejlődve júniusban elhagyják a földalatti lárvakamrákat és 7–10 napig a közvetlen környezetükben, az alacsonyabb növényeken-, majd 1–1,5 hónapig messzebb és magasabb növényekre is repülve táplálkoznak. Nem válogatósak, több száz növényfélét fogyasztanak. Faleveleket, gyümölcsöket, zöldségeket, dísznövényeket, virágokat, szántóföldi- és takarmánynövényeket, de még gyomnövényeket is esznek.[7][13][17]
Evéskor a növények tetejétől haladnak lefelé, a napon lévőket előnyben részesítik az árnyékban lévőkkel szemben, magasabb cukortartalmuk miatt.[32]
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstények feromonokat bocsátanak a levegőbe, így vonzzák magukhoz a hímeket.[7] A helyet is ők választják ki, ahol közel vannak a gazdanövények, de még fontosabb szempont a talajtakaró jellege és a talaj állapota.[25] A laza szerkezetű, nedves föld elengedhetetlen, mert csak ilyen helyre tudják a petéiket elhelyezni. A talajon, vagy a tápnövényen történő megtermékenyítés[21] után a nőstények, befúrva magukat a földfelszín alá, néhány petét helyeznek el. Másnap, gyakrabban 3–4 naponta a táplálkozást megszakítva, újra és újra leraknak pár petét, életükben körülbelül 16-szor, összesen általában 40–60 darabot. A peterakás általában augusztus elejétől szeptember végéig tart.[25] Két hét múlva kikelnek a lárvák, melyek táplálkozni kezdenek a fűszerű növények gyökereivel. Az első lárvaállapot után 2–3 hét múlva a második, majd 3–4 hét múlva, ismételt vedlés után a harmadik stádium következik.[21] A lárvák túlnyomó része a talajhőmérséklet fokozatos csökkenésekor a harmadik szakaszba ér.[25]
A hideg időjárásig aktívak maradnak, ekkor hibernálódnak. Tavasszal amikor a talaj ismét meleg lesz, folytatják a táplálkozást, egyre közelebb húzódva a felszín közeléhez, majd körülbelül 10 nap múlva bebábozódnak és ebben az állapotban maradnak 8–20 napig. A kifejlett imágó még 2–14 napig a talajban marad, majd június végén, július elején a föld felszínére mászik.[17][21]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Károkozása[szerkesztés]
A lárvák a fűfélék gyökereivel táplálkoznak, azok elfogyasztásával elpusztítják a növényt, mely ezután már nem tudja a földben lévő nedvességet felvenni. Előszeretettel petéznek a nőstények öntözött gyepek, parkok, golfpályák talajába, amik a lárvák által okozott kártétel miatt foltokban kezd kiszáradni. Olyan mértékű lehet a gyökerek elrágása, hogy a gyep elválik a talajtól és mint egy szőnyeget lehet felemelni.[11] A kifejlett bogarak nagy csapatokban támadják a gazdanövényeket (fákat, mezőgazdasági növényeket, virágokat, dísznövényeket). Általában a levelek erezete közül rágják ki a levélszövetet, csontvázszerű lombozatot hagyva maguk után. De nemcsak a leveleket, a virágokat és a gyümölcsöket is fogyasztják.[25][33] Egy-egy nagyobb csapat akár 15 perc alatt is képes egy kisebb fáról szinte teljesen lerágni a leveleket.[29] A rózsáknál az egész levelet, erezettel együtt és a virág szirmait is elfogyasztják. A pusztításuk nyomán a megrágott, nyitott szövetrészekben a betegségek is könnyen megtelepedhetnek.[26]
Ellenségei[szerkesztés]
Eredeti élőhelyén számos természetes ellensége van, így soha nem tudtak túlszaporodni, ellenben a nem őshonos, behurcolt területeken, ahol hiányoztak ezek a rájuk vadászó ragadozók, nagyszámban fordulnak elő. Visszaszorításuk igen jelentős anyagi ráfordítással jár. Például az USA-ban éventek körülbelül 460 millió dollárt költenek a megelőzésre, irtásokra és körülbelül 156 millió dollárt a sérült gyepek felújításásra, dísznövények cseréjére, valamint igen jelentős a gyümölcs-, és díszfákra, mezőgazdasági növényekre fordított összeg is, amivel megelőzni próbálják a nagyobb károkat. A behurcolt területekre megpróbáltak számos parazita darazsat és legyet Japánból betelepíteni, de jelentős eredményeket nem sikerült a kártevőállomány visszaszorításában elérni.[23]
Természetes ellenségei a tőröslegyek, rablólégyfélék, parazita darazsak (pl. Tiphia vernalis, Tiphia popilliavora), ragadozó poloskák, és futóbogárfélék, molyok, rovarevő madarak, szkunkok, mosómedvék, mókusok,[9][21][28] entomopatogén fonálférgek (pl.: Steinernema glaseri, Heterorhabditis bacteriophora, Heterorhabditis heliothidis, Neoaplectana carpocapsae), entomopatogén gombák (pl. Metarrhizium anisopliae), baktériumok (pl. Bacillus popilliae).[18][34]
Legnagyobb mennyiségben természetesen az ember pusztítja.
Védekezés ellenük[szerkesztés]
Talaj[szerkesztés]
Mivel a nőstények csak nedves talajban tudnak petét rakni, csepegtetéses-, talaj alatti öntözési rendszer kiépítésével, vagy mélygyökerű füvek (pl. nádképű csenkesz) telepítésével, melyek gyökeri mélyre hatolnak és elég heti egy alapos öntözés is, elérhető a száraz talajfelszín, mely alkalmatlan a peterakásra, vagy ha esőzések után mégis peterakó hellyé válik, a lárvák a később kiszáradó talajban elpusztulnak.[7][13] Ősszel a talaj legalább 10 cm-es mélységben történő átforgatása, esetleg talajfertőtlenítő használata minimalizálja a lárvák túlélését.[25] Késő ősszel és tavasszal mosószeres vízzel (1 liter vízhez 2 evőkanál folyékony mosószert kell tenni) való öntözés hatására a lárvák fuldokolva a felszínre jönnek.[9]
Csapdák[szerkesztés]
Különféle bogárcsapdák kaphatóak a kereskedelmi forgalomban, viszont olyat gyártani lehetetlen, aminek a csalétke, amely általában valamilyen aromás kivonat, csak a cserebogaraknak legyen vonzó. Sajnos számos hasznos rovar is csapdába esik és elpusztul. Hátrányuk továbbá, hogy nagyobb populációt csalogatnak oda, mint ami csak a közvetlen közelében volt a védendő növényeknek, ezért tanácsos messzebb elhelyezni.[9][25][26]
A házi készítésű csapda is van olyan hatékony, mint a boltokban kaphatóak. Ehhez elég egy doboz gyümölcslé, melyet felbontás után egy hétre a napra ki kell tenni, hogy jól megerjedjen, majd egy világos színű lavorba, vagy vödrörbe, egy tégla, vagy farönk tetejére állítva, majd körbeöntve vízzel a szabadban kell hagyni. A bogarak az édes, erjedt lé fogyasztása után megszédülve a vízbe esnek és megfulladnak. Szintén messzebbre kell elhelyezni, kb. 25 méter az optimális távolság a védendő növényektől.[9]
Kézi összeszedés[szerkesztés]
Alacsonyabb fákról, dísz-, vagy konyhakerti növényekről, esetleg a növény megrázása után a földről, kézzel, vagy porszívóval is hatékonyan összeszedhetőek a bogarak, melyeket ezután mosószeres vízbe dobva, gyorsan megfulladnak. Mivel a tűző napsütésben a legaktívabbak, ezért a kora reggeli, vagy késő esti órák a legideálisabbak, mert ilyenkor kevésbé mozgékonyak. A növények hálókkal is védhetőek.[7][9][25]
Muskátlik[szerkesztés]
A japán cserebogarakat vonzzák a muskátlik. Azok virágainak megrágása után szédülve a földre esnek a bennük található vegyület miatt. El nem pusztulnak, de egy ideig nem tudnak elrepülni, mozogni, így a ragadozók, vagy az ember könnyen össze tudja őket szedni.[9]
Cédrusolaj[szerkesztés]
3 db, 30 cm hosszú vörös cédrust egy 7 liter körüli nagyságú vödörbe kell tenni, forró vizet önteni rá, lefedve 24 órát ázni hagyni, majd leszűrve az oldattal megpermetezni a védendő növényeket.[7]
Kovaföld[szerkesztés]
Az egyik leghatásosabb szernek tartják ellenük. Az apró tengeri állatok fosszíliáit porrá kell őrölni, majd a védendő növények körül szétszórni. A por bejutva a bogarak kitinpáncélja alá, kiszárítja a testüket és hamarosan elpusztulnak.[7]
Neem olaj[szerkesztés]
A neem fa (másnéven indiai orgona) vízben feloldott olaját a növényekre fújva, vagy a talajon szétöntve, rossz íze miatt távol tart több kártevőt is a japán cserebogáron kívül, pl. a szöcskéket, paradicsomhernyókat, mezei kabócákat.[7] Ha mégis elfogyasztja a japán cseregobár, egy idő után légzési problémái lesznek. Petézéskor, a peték is fertőzötté válnak és a lárvák a felnőtté válásuk előtt elpusztulnak.[9]
Társültetésre ajánlott növények[szerkesztés]
A fehér gólyaorr, a kúpvirág, a nagy csodatölcsér mérgező a cserebogarak számára, a közönséges cickafark, a fokhagyma, a póréhagyma, a metélőhagyma, a harangláb, a begónia, a fekete nyírfa, a káposzták, a pompásvirágú som, a gyűszűvirágfélék, a füge, a gardénia, a boróka, a sétányrózsa, a körte pedig taszítja őket.[7]
Fonálférgek[szerkesztés]
Nyár végén, vagy ősz elején a kisméretű lárvák ellen hatékony módszer a fonálférgek talajba telepítése, melyek rátelepednek, majd megölik őket, így jelentős mértékben csökkentik a fejlődő kártevők mennyiségét.[7][26]
Vegyszerek, permetezés[szerkesztés]
Mind a talaj, mind a növények permetezése hatásos a rovarok ellen. Sajnos számos más rovar is áldozatul eshet, például a beporzás nagy részét végző méhek is.[9] A lárvák ellen diazinon hatóanyagú szerek, az imágók ellen foszfamidon, diflubenzuron, eszfenvalerat, metidation és deltametrin szerek hatásosak.[35]
A kártevő előfordulási helyeiről származó valamennyi élő növényi importanyagot (földes, gyökeres facsemete, dísznövények stb.) talaját le kell fertőtleníteni, függetlenül attól, hogy a szállítás az év melyik szakában történik.[21]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Species Popillia japonica - Japanese Beetle. bugguide.net. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
- ↑ a b Popillia japonica. itis.gov. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
- ↑ Taxonomy - Popillia japonica (Japanese beetle). uniprot.org. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
- ↑ a b c d Popillia japonica (Japanese beetle). geochembio.com. [2020. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
- ↑ Japanese Beetle. biolib.cz. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
- ↑ A japán cserebogár. oldalunk.hu. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b c d e f g h i j Így szabadulhatsz meg természetes módon a japán cserebogaraktól. agraroldal.hu, 2018. július 8. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b c d e f Popillia japonica. idtools.org. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b c d e f g h i j Japanese Beetles. almanac.com. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ Japanese Beetle (Popillia Japonica). orcafoundation.com, 2012. március 27. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b The Japanese beetle Popillia japonica Newman. ct.gov. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b Japanese Beetle (Popillia japonica). peiinvasives.ca. [2019. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ a b c d e Mi a Scout Beetles: japán bogár tények és információk. les-jardins-de-sanne.com. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ Popillia japonica. tsusinvasives.org. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
- ↑ Japanese Beetles, Popillia Japonica. thoughtco.com. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
- ↑ a b c Japanese Beetle (Popillia japonica Newman). usda.gov. [2017. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
- ↑ a b c d e f Japanese beetle – Popillia japonica (Newman). inspection.gc.ca. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
- ↑ a b c d e f g h Popillia japonica. wiley.com. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ a b Popillia japonica. regione.lombardia.it. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Japankäfer – Popillia. admin.ch. [2018. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ a b c d e f g h i j Bognár Sándor és Huzián László: Növényvédelmi állattan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 181. oldal. ISBN 963 230 074 2
- ↑ Bognár Sándor és Huzián László: Növényvédelmi állattan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 182. oldal. ISBN 963 230 074 2
- ↑ a b c Popillia japonica. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2019. április 10.)
- ↑ a b c d Popillia japonica. defra.gov.uk. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ a b c d e f g h i j k Popillia japonica Newman. ufl.edu. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ a b c d How to Defend Your Garden Against Japanese Beetles. goodhousekeeping.com, 2018. június 18. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ Japanese Beetle. ucr.edu. [2018. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 22.)
- ↑ a b c Japanese Beetle. forestpests.org. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
- ↑ a b Japanese beetle. britannica.com. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
- ↑ Polifág kártevők. quizlet.com. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
- ↑ Managing the Japanese Beetle: A Homeowner's Handbook. google.com. (Hozzáférés: 2019. április 25.)
- ↑ Shading Effects on Susceptibility of Rosa spp. to Defoliation by Popillia japonica (Coleoptera: Scarabaeidae). oup.com. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Green June Beetle (Cotinis nitida) and Japanese Beetle (Popillia japonica). extension.org. [2019. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 3.)
- ↑ Új és várható kártevők és kórokozók az erdészetben és dísznövényeken. forestpests.org. (Hozzáférés: 2019. május 7.)[halott link]
- ↑ A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
