Gerendavázas-kitöltőfalas stílus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
gerendavázas-kitöltőfalas stílus
fachwerk
Fachwerk stílusú halászház (Flaesheim, Németország)
Fachwerk stílusú halászház (Flaesheim, Németország)

Időszak kb. 7. század – napjaink
Elterjedés elsősorban Észak-Európa (de a világ más területein is ismert)
A Wikimédia Commons tartalmaz gerendavázas-kitöltőfalas stílus témájú médiaállományokat.
Alpár Ignác Vadászati pavilonja az 1896-os millenniumi ünnepségeken

A gerendavázas-kitöltőfalas építészet/stílus[1] vagy német szóval fachwerk stílus egy építészeti mód, egyben építészeti stílus.

Története[szerkesztés]

A fachwerk a faépítészet egyik régi módja. Jellemzője, hogy a szerkezeti részek fagerengából készülnek, a falsíkot pedig a közéjük falazott vályog vagy tégla alkotja. További jellemzője, hogy a faváz kívülről nem kap borítást, látható marad. A fachwerk az Észak-Európai területen a 7. századtól terjedt el, virágzási idejét a 16–17. században élte.[2] Európa gyorsan fejlődő középkori városainak jellemző építésmódja lett, lehetővé téve a kevésbé teherbíró talajú földek használhatóságát. A technológia lehetővé tette hogy az épületek sokszintessé bővülhettek. A hidegebb Norvégiában elterjedt volt a boronafalas vázkitöltés, míg Közép-Európa a sárral tapasztott vesszőfonatot használta. A XVI. Század közepétől jobbára a téglából készültek a vázkitöltések. A középkori favázas épületeket sűrű osztású szintenként beépülő oszlopok tartották. A karcsú oszlopokat vízszintes kötőgerendák andráskeresztek merevítették, díszítették.[3]

A fachwerkhez hasonló épületek a világ más részein is, általában egymástól függetlenül jelentek meg a helyi építőanyagok felhasználásával.[4]

A fachwerk jellegzetes megjelenése miatt egyfajta építészeti stílusnak is tekinthető.

A stílus használata napjainkban is elterjedt.

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon nem terjedt el túlzottan a stílus. Ennek ellenére, elsősorban a 19. században épültek fachwerk-jellegű épületek.

  • 1772: régi fachwerk ház, Závod[5]
  • 1894: Schweiger-villa, Budapest, Stefánia út[forrás?]

Számos alkalmi épület (pavilon) épült fachwerkben az 1885-ös Országos Általános Kiállításra és az 1896-os millenniumi ünnepségekre is. Ezek nagy részét lebontották. Talán az egyedül megmaradt ilyen épült a mai Mexikó út mentén álló Földművelésügyi Minisztérium pavilonja (tervezte: Jakab Dezső).[6] Ugyancsak a kiállításról maradt, és a Városligetben szétbontott, majd a Margit-szigeten újra Szigeti Kávéház néven felállított Vadászati pavilon (tervezte Alpár Ignác). Az épületet 1930-ban bontották le végleg.[forrás?]

Az ipari építészet is ismerte a fachwerket, jellemző példa erre a műemléki védelem alá vett,[forrás?] de később leégett Angyalföldi hajógyári csarnok[7] (Budapest, Meder u. 9., épült: 1890 k.).[8]

Ehhez a stílushoz volt sorolható Kőbánya felső vasútállomás régi, talajszinten álló (ma már szintén nem létező) állomásépülete,[9] akárcsak a Újszeged vasútállomás mára szintén nem álló épülete.[10]

A szigorúan vett, boronafalas vagy téglás kitöltés mellett előfordult vízszintes fa-lécekkel kitöltött faváz is (pl. Járművek csarnoka, 1896-os millenniumi ünnepségek, Budapest, ld. alább a képek között).

Képtár[szerkesztés]

Fachwerk-jellegű épületek Magyarországon:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • (szerk.) Németh Lajos – Molnár Albert – Voit Pál: Művészettörténeti ABC, Terra Kiadás, Budapest, 1961

Egyéb irodalom[szerkesztés]