Székelyföld építészete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Székelyföld építészete vagy a székely építészet a magyar építészet szerves része.

Székelyföldi vártemplomok[szerkesztés]

Székelyföldi kastélyok[szerkesztés]

Székelykapu[szerkesztés]

Székelykapu Parajdon

A székelykapuk fából készített, gazdag faragású, esetleg festésű műremek. Anyagát tekintve fából készül, mivel Székelyföld hegyes vidéken fekszik és gazdag erdőkben. Két részből áll, kis- és nagykapuból. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre.

A faragás a legelterjedtebb diszítése, de a 18. századtól festése sem ritka. A faragás minden arra alkalmas felületen (kontyfa, kötés) megjelenik, de kibontakozni mégis a kiskapu feletti négyszög alakú táblán, a "koronán" tud. Ezt a helyet egyébként a Kis-Küküllő völgyében "kiskapuföle tornácának" nevezik. Ide, a kapu koronájára, betétjére került a magyar koszorús címer, vagy Erdély címere, ezek a nagy jelentőséggel bíró jelképek csakis itt, tehát a főhelyen helyezkedtek el. A legszebben faragottak egyébként a háromszéki kapuk. Néhány felirat:

Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!
Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!
Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad!

Kopjafa[szerkesztés]

A kopjafa Székelyföld építészetének egyik kiemelkedő eleme. Más nevei a fejfa, fütül való fa, valamint a gombfa. A temetői sírjelek egyik vállfája. A kopjafa-állítás régi székely szokás. Temetéskor a koporsót két kopján vitték ki a temetőbe, s ezeket a sírhalom két végébe tűzték.