Nemzetközi stílus (építészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nemzetközi stílus (angol: International Style) vagy más neveken internacionális stílus[1] vagy internacionalizmus[2] az 1920-as és '30-as években Európában és az Egyesült Államokban kialakult építészeti áramlat, amely a 20. század első felében a nyugati építészet uralkodó irányzatává vált.[3] Nagyjából az 1980-as évekig virágzott szerte a világon. Szorosan kapcsolódott a modernizmushoz és a modern építészethez és fő jellemzője, hogy a múlt építészeti hagyományaival teljesen szakított. Az üveg és az acél, kombinálva az általában kevésbé látható vasbetonnal, az építkezés jellemző anyagai.[3] A stílust gyakran "minimalistának" nevezik, mivel hívei hajlamosak voltak olyan épületeket tervezni, amelyek mentesek minden dísztől, és a legalapvetőbb szerkezeti elemeikre redukálódnak.[4]

Történelem[szerkesztés]

Az 1920-as évek elején Franciaországban és Németországban egyidejűleg tisztázták az építészeti tervezés azon alapelveit, amelyek meghatározzák a nemzetközi stílust. Kulcsfontosságú esemény volt a Deutscher Werkbund (wd) (Német Munkaszövetség) által 1927-ben a Stuttgartban megépített lakótelep. A Ludwig Mies van der Rohe által irányított projekt Weißenhofsiedlung (wd) néven vált ismertté és a stílus bemutatója volt. Az épületek közül kettőt Le Corbusier francia-svájci építész tervezett, és ezek ma a kulturális világörökség részei.[5]

1932-ben Henry-Russell Hitchcock művészettörténész és Philip Johnson építész kiállítást és kísérőkötetet mutatott be a New York-i Modern Művészeti Múzeumban, amely a kortárs európai építészetet mutatta be. Az „International Style” (Nemzetközi stílus) kiállítás megalkotta a stílus nevét, és bemutatta ezeket a radikálisan modern épületeket az amerikai közönségnek.[6]

Az USA-ban folytonos volt a fejlődés, e stílus jegyében elsősorban irodaházak épültek, ahol maga a forma a nagyvállalat identitásának része volt, az épületben pedig a sikeres kapitalizmus ölt testet.[1] A lakóházak kivételével a nemzetközi stílus teljes mértékben uralta az amerikai építészetet az 1950-es évektől az 1970-es évek végéig.[7] Ez az (anti)stílus testesítette meg a modern mozgalom csúcspontját az Egyesült Államokban és Európában.[7]

Jellemzők[szerkesztés]

A fő jellemzői a következők:[1][8]

  • látható acélváz
  • nagy üvegfelületek
  • lapos tető
  • a sima felületű, díszítetlen falak
  • egybenyíló terek [1]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c d Hilary French (2007). Építészet. 108-109. o.
  2. Khan, Hasan-Uddin (2009). El Estilo Internacional (spanyolul). Köln: Taschen. p. 7-11. ISBN 9783836510530.
  3. a b International Style | Definition, History, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 22.)
  4. The International Style - Concepts & Styles. The Art Story. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  5. Centre, UNESCO World Heritage: The Architectural Work of Le Corbusier, an Outstanding Contribution to the Modern Movement (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  6. Chicago Architecture Center (angol nyelven). www.architecture.org. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  7. a b International (angol nyelven). Architectural Styles of America and Europe, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  8. Chicago Architecture Center (angol nyelven). www.architecture.org. (Hozzáférés: 2022. január 23.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az International Style (architecture) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.