Funkcionalizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A funkcionalizmus több alkalmazott és elméleti tudományban is jelen lévő szemlélet.

Az egészségügyben[szerkesztés]

A funkcionális élelmiszerek olyan feldolgozott élelmiszerek vagy táplálékkiegészítők, amelyek tápláló jellegük mellett élettanilag kedvező hatású komponenseket tartalmaznak: erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek kockázatának csökkentéséhez, javítják a fizikai állapotot és lassítják az öregedést.[1]

Az 1810-1840-es években népszerű frenológia a koponya formájából (az agyi funkcióknak megfeleltetett agydudorok fejlettségéből) próbált a személyiségre következtetni. Ezzel nagyban hozzájárult a neurológiai tudományok és a személyiségzavarral foglalkozó kutatások fejlődéséhez. A funkcionális agyi képalkotás modern eljárásai az agyi funkciók valamely aspektusának mérésére szolgálnak az agyi képalkotás technológiájának segítségével, ami a meghatározott területeken tapasztalható agyi aktivitások és bizonyos mentális funkciók összefüggéseinek feltérképezését jelenti. Kutatási eszközként, valamint a klinikai diagnosztikában használatos eszköz, főként a kognitív idegtudomány, kognitív pszichológia, neuropszichológia és a szociális idegtudomány területein.

William Jamesnek fontos szerepe volt a tudat céljának megértésében, az általa vallott nézetekből táplálkozik a modern pszichológia is. Szerinte az elme azért alakult ki, mert funkciója van, segíti a környezethez való alkalmazkodást. Megközelítését pszichológiai funkcionalizmusnak nevezzük.

Az építészetben[szerkesztés]

Funkcionalista épület Varsóban
A Paimio-i Tüdőszanatórium

A történelmi stílusokat utánzó eklektikus irányzatokkal szemben a funkcionalizmus az épület rendeltetését külső megformálásában, szerkezeti elemeiben is kifejezni óhajtó, minden díszítő szándékot mellőző építészeti irányzat.

Az I. világháború után a modernizmus hullámának részeként kialakult funkcionalista építészeti mozgalom kiváltképp a Bauhaus-iskola köréből indult el.[2] Az 1920-as évektől leginkább Németországban, Csehországban, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Hollandiában, valamint az 1930-as évektől Skandináviában és Finnországban volt jellemző.

Le Corbusier francia építész 1926-ban megszövegezett kiáltványa, az új építészet öt pontja is a korábbi klasszicista gondolatkörből való kitörést sürgette, mellyel például a finn Alvar Aalto formatervezőre is nagy hatással volt.

Nevesebb funkcionalista építmények az amszterdami Van Gogh Múzeum, Bruxelles-Central pályaudvar, a tokiói Akasaka Prince Hotel, a finn Paimio-i Tüdőszanatórium.

A funkcionalizmus ellenzőjeként Luis Barragán mexikói építész az érzelmes építészet híve volt, azt állítva, hogy minden olyan építészeti alkotás, amely nem fejez ki érzelmeket, hiba.

A társadalomtudományokban[szerkesztés]

A funkcionalizmus a filozófiában a test és tudat viszonyát vizsgálja és értelmezi.[3] A mentális állapotokat azok vélt rendeltetése szerint elemzi, ami azt jelenti, hogy a bemenő, kimenő jelenségek és a belső állapotok közötti viszonyok állnak a középpontban. A funkcionalista az elme állapotait más elmeállapotokhoz viszonyítva, a viselkedésre gyakorolt hatásaival határozza meg. A behaviorizmushoz hasonlóan a viselkedésre koncentrál.

A funkcionális pedagógia megteremtésével nagy érdemeket szerzett Édouard Claparède (1873-1940). Az volt a meggyőződése, hogy a nevelés során összhangba kell hozni a gyermek aktuális érdeklődését, lelki funkcióit a jövőbeni hasznos tudás és képességek megszerzésével. Gyakran idézik Claparède gyermek-felnőtt, ebihal-béka hasonlatát, mely szerint az ebihal (kopoltyúval lélegzik) nem béka, a gyermek nem kicsinyített felnőtt.

A mérnöki tudományban[szerkesztés]

  • Funkcionális ruházat olyan ruházati termék, amely a ruházattal szemben hagyományosan támasztott általános igényeken felül (a test takarása, védelme a külső környezeti hatások ellen, emellett az esztétikai igények kielégítése) bizonyos speciális viselési vagy védelmi követelményeknek hangsúlyozottan tesz eleget és ezzel megnöveli a termék alkalmazhatóságát, használati értékét.[4][5]
  • A légi közlekedésben a funkcionális légtérblokk lényege, hogy az EU-tagállamok határai által tagolt légtér helyett az egységes légteret országhatár-független, funkcionális blokkokra osztják; így a légiirányító központok vagy az integrált irányító szervezetek együttműködésével optimalizált, teljesítménycentrikus légtérfelügyelet kialakítása lehetséges.[6]

A művészetben[szerkesztés]

Az 1920-as Realista Manifesztum szerzői, orosz Vlagyimir Tatlin, Naum Gabo, Antoine Pevsner, és Kazimir Malevics indították el a konstruktivista művészeti irányzatot. A futurizmushoz hasonlóan a tárgyak ábrázolásában erőteljesen hangsúlyozzák a szerkezeti összetevőket, a tereket és a síkokat.

A néprajzban[szerkesztés]

A néprajzba Bronislaw Malinowski vezette be a funkcionalizmus fogalmát 1926-ban.[7] A kultúrát rendszernek tekintve a belső jelenségek kapcsolódását és viszonyát valamint a külső környezetével való interakcióit vizsgálja. A kulturális jelenségek funkcióján valamilyen szükséglet kielégítésére való alkalmasságukat értette.

A számítástechnikában[szerkesztés]

A funkcionális programozás egy programozási módszertan. A funkcionális programozás során a programozó inkább azt specifikálja programban, mit kell kiszámítani, nem azt, hogy hogyan, milyen lépésekben. Függvények hívásából és kiértékelésből áll a program. Nincsenek állapotok, mellékhatások (nem számít, mikor, csak az melyik függvényt hívjuk).[8]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bíró György: Funkcionális élelmiszerek, természetes antioxidánsok szerepe az egészségmegőrzésben
  2. Új Magyar Lexikon, 1960
  3. Nigel Warburton: Bevezetés a filozófiába (Kossuth Kiadó)
  4. TMTE: Funkcionális textil- és ruházati termékek fejlesztése. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
  5. Deepti Gupta: Functional clothing – Definition and classification. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
  6. Az 549/2004/EK rendelet 2. cikkének az 1070/2009/EK rendelettel módosított 25. pontja:

    „funkcionális légtérblokk”: a működési követelményeken alapuló, az államhatároktól függetlenül kialakított légtérblokk, ahol a léginavigációs szolgálatok és a kapcsolódó tevékenységek teljesítményalapúak és optimalizáltak, annak érdekében, hogy valamennyi funkcionális légtérblokkban a léginavigációs szolgáltatók között fokozott együttműködés vagy adott esetben egy integrált szolgáltató jöjjön létre;

  7. Magyar Néprajzi Lexikon: Funkcionalizmus címszó
  8. Dr. Vadász Dénes: Programozási paradigmák, programozási nyelvek (letölthető egyetemi oktatási anyag). [2015. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 19.)