Antoine Pevsner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antoine Pevsner
Munkája a Venezuelai Egyetemen
Munkája a Venezuelai Egyetemen
Született 1884. január 30.
Klimavicsi, Mahiljovi terület
 Orosz Birodalom
Meghalt 1962. április 12. (78 évesen)
Párizs  Franciaország
Sírhely Sainte-Geneviève-des-Bois Russian Cemetery
Nemzetisége zsidó származású orosz
Stílusa avantgárd
Iskolái Művészeti Főiskola, Kijev
Cári Művészeti Akadémia, Szentpétervár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Pevsner témájú médiaállományokat.

Antoine Pevsner, született Anton Abramovics (Nátán Berkovics) Pevzner, oroszul: Антон Абрамович (Натан Беркович) Певзнер; (Klimavicsi, Mahiljovi terület, 1884. január 30.Párizs, 1962. április 12.) orosz festő, szobrász. Öccsével, Naum Gabóval az orosz konstruktivista művészet megteremtője, s a francia absztrakt szobrászat egyik kiemelkedő képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

Hatgyermekes zsidó származású orosz családban nőtt fel. Már 15 éves korától a képzőművészeti pályára készült. Az 1900-as években a kijevi Művészeti Főiskolán, majd a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián képezte magát, ez utóbbi iskolából zsidó származása miatt hamarosan eltanácsolták. Vonzotta a párizsi művészeti élet, 1911-ben már meg is érkezett Párizsba. Megtekintette a Salon des Indépendants első kubista kiállítását, mely nagy hatással volt rá. Visszament egy évre Oroszországba, de 1913-ban újra Párizsba ment. Barátság fűzte Amedeo Modigliani festőhöz és Archipenko szobrászművészhez, aki az 1910-es évek elején kubista szobrászattal kísérletezett. A modern festők Section d’Or nevű csoportjával is kapcsolatba került, s a csoport teoretikusaival, Albert Gleizes (1881-1953) és Jean Metzinger (1883-1956), akik éppen közreadták Du cubisme (1912) című tanulmányukat.

1913-ban megtekintette Umberto Boccioni futurista festő kiállítását,[1] amely újabb tapasztalatokkal gazdagította. Az első világháború kitörése után Párizsból öccséhez, Gabóhoz ment Osloba. Itt dolgozott együtt a két testvér, Antoine Pevsner ekkor már alapos művészeti-mesterségbeli ismeretekkel rendelkezett mind a festészet, mind a szobrászat terén. Együtt kidolgozták azt az irányzatot, amelyet konstruktivizmusnak neveztek.

Az 1917-es októberi orosz forradalom lehetővé tette Pevsner és öccse számára a visszatérést Moszkvába, most már nem kellett tartaniuk zsidó származásuk miatti üldöztetéstől. 1917-től mintegy 1922-ig szabadon virágozottak Moszkvában a legkülönbözőbb avantgárd irányzatok, s a viták hozzásegítették a művészeket a tisztánlátáshoz. Ez a jó világ hamarosan véget ért, mihelyt a politika a közvetlen pártpropaganda szolgálatába igyekezett állítani a művészeket. Hamar ráérzett erre számos művész, Naum Gabo 1922-ben nem jött haza Berlinből, 1923-ban Antoine Pevsner is utána ment, ugyanekkor Kandinszkij Weimarba ment. Önkéntes száműzetésük egy életre szólt, soha többet nem tértek haza.

Antoine Pevsner öccsénél maradt Berlinben, s volt egy döntő fontosságú találkozása Marcel Duchamp-mal, mely után a festészeti műfajt abbahagyta, s a konstruktivista szobrászatra tért át. 1923 októberében már el is hagyta Berlint, Párizsba költözött, 1930-ban megkapta a francia állampolgárságot. 1932-ben öccsével megalapította az Abstraction-Création csoportot, amelynek hamarosan számos követője akadt. Az absztrakt művészet Párizsban a második világháború után is virágzott, az absztrakt művészek évenként tárlatot nyitottak Réalités Nouvelles elnevezéssel. Ezeket a kiállításokat már Kandinszkij és Alberto Magnelli művészete befolyásolta. A kiállítók közt számos ország híres festői és szobrászai szerepeltek, köztük a magyar származású Victor Vasarely.

Antoine Pevsner kiállított 1946-ban a Concrete Art csoport egyes tagjaival, René Drouin, Sonia Delaunay, Kandinszkij, Alberto Magnelli és Auguste Herbin. Részt vett 1958-ban a Velencei biennálén, továbbá a documenta 1 (1955), valamint a documenta II (1959) kiállításain Kasselben. Mind az európai, mind az amerikai kontinensről kapott megrendeléseket kisplasztikák és köztéri szobrok készítésére.

Munkáiból[szerkesztés]

  • Absztrakt formák (1913)[2]
  • Zománcrajz (1923)[3]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Naum Gabo: Antoine Pevsner. New York : Museum of Modern Art, 1948. 53.
  2. A mű reprodukcióját lásd Herbert Read i.m. 39. kép.
  3. A mű reprodukcióját lásd Herbert Read i.m. 199. p.

Források[szerkesztés]

  • Herbert Read: A modern festészet. Budapest : Corvina, 1965. Antoine Pevsner lásd 162, 192-94, 196-99, 200, 39.

További információk[szerkesztés]