Antoine Pevsner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antoine Pevsner
Pevsner-UCV.jpg
Munkája a Venezuelai Egyetemen

Született 1884. január 30.
Klimavicsi, Mahiljovi terület
 Orosz Birodalom
Meghalt 1962. április 12. (78 évesen)
Párizs  Franciaország
Nemzetisége zsidó származású orosz
Stílusa avantgárd
Iskolái Művészeti Főiskola, Kijev
Cári Művészeti Akadémia, Szentpétervár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Pevsner témájú médiaállományokat.

Antoine Pevsner, született Anton Abramovics (Nátán Berkovics) Pevzner, oroszul: Антон Абрамович (Натан Беркович) Певзнер; (Klimavicsi, Mahiljovi terület, 1884. január 30.Párizs, 1962. április 12.) orosz festő, szobrász. Öccsével, Naum Gabóval az orosz konstruktivista művészet megteremtője, s a francia absztrakt szobrászat egyik kiemelkedő képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatgyermekes zsidó származású orosz családban nőtt fel. Már 15 éves korától a képzőművészeti pályára készült. Az 1900-as években a kijevi Művészeti Főiskolán, majd a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián képezte magát, ez utóbbi iskolából zsidó származása miatt hamarosan eltanácsolták. Vonzotta a párizsi művészeti élet, 1911-ben már meg is érkezett Párizsba. Megtekintette a Salon des Indépendants első kubista kiállítását, mely nagy hatással volt rá. Visszament egy évre Oroszországba, de 1913-ban újra Párizsba ment. Barátság fűzte Amedeo Modigliani festőhöz és Archipenko szobrászművészhez, aki az 1910-es évek elején kubista szobrászattal kísérletezett. A modern festők Section d’Or nevű csoportjával is kapcsolatba került, s a csoport teoretikusaival, Albert Gleizes (1881-1953) és Jean Metzinger (1883-1956), akik éppen közreadták Du cubisme (1912) című tanulmányukat.

1913-ban megtekintette Umberto Boccioni futurista festő kiállítását,[1] amely újabb tapasztalatokkal gazdagította. Az első világháború kitörése után Párizsból öccséhez, Gabóhoz ment Osloba. Itt dolgozott együtt a két testvér, Antoine Pevsner ekkor már alapos művészeti-mesterségbeli ismeretekkel rendelkezett mind a festészet, mind a szobrászat terén. Együtt kidolgozták azt az irányzatot, amelyet konstruktivizmusnak neveztek.

Az 1917-es októberi orosz forradalom lehetővé tette Pevsner és öccse számára a visszatérést Moszkvába, most már nem kellett tartaniuk zsidó származásuk miatti üldöztetéstől. 1917-től mintegy 1922-ig szabadon virágozottak Moszkvában a legkülönbözőbb avantgárd irányzatok, s a viták hozzásegítették a művészeket a tisztánlátáshoz. Ez a jó világ hamarosan véget ért, mihelyt a politika a közvetlen pártpropaganda szolgálatába igyekezett állítani a művészeket. Hamar ráérzett erre számos művész, Naum Gabo 1922-ben nem jött haza Berlinből, 1923-ban Antoine Pevsner is utána ment, ugyanekkor Kandinszkij Weimarba ment. Önkéntes száműzetésük egy életre szólt, soha többet nem tértek haza.

Antoine Pevsner öccsénél maradt Berlinben, s volt egy döntő fontosságú találkozása Marcel Duchamp-mal, mely után a festészeti műfajt abbahagyta, s a konstruktivista szobrászatra tért át. 1923 októberében már el is hagyta Berlint, Párizsba költözött, 1930-ban megkapta a francia állampolgárságot. 1932-ben öccsével megalapította az Abstraction-Création csoportot, amelynek hamarosan számos követője akadt. Az absztrakt művészet Párizsban a második világháború után is virágzott, az absztrakt művészek évenként tárlatot nyitottak Réalités Nouvelles elnevezéssel. Ezeket a kiállításokat már Kandinszkij és Alberto Magnelli művészete befolyásolta. A kiállítók közt számos ország híres festői és szobrászai szerepeltek, köztük a magyar származású Victor Vasarely.

Antoine Pevsner kiállított 1946-ban a Concrete Art csoport egyes tagjaival, René Drouin, Sonia Delaunay, Kandinszkij, Alberto Magnelli és Auguste Herbin. Részt vett 1958-ban a Velencei biennálén, továbbá a documenta 1 (1955), valamint a documenta II (1959) kiállításain Kasselben. Mind az európai, mind az amerikai kontinensről kapott megrendeléseket kisplasztikák és köztéri szobrok készítésére.

Munkáiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Absztrakt formák (1913)[2]
  • Zománcrajz (1923)[3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Naum Gabo: Antoine Pevsner. New York : Museum of Modern Art, 1948. 53.
  2. A mű reprodukcióját lásd Herbert Read i.m. 39. kép.
  3. A mű reprodukcióját lásd Herbert Read i.m. 199. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Pevsner témájú médiaállományokat.
  • Herbert Read: A modern festészet. Budapest : Corvina, 1965. Antoine Pevsner lásd 162, 192-94, 196-99, 200, 39.