Iovianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Flavius Claudius Iovianus római császár szócikkből átirányítva)
Flavius Claudius Iovianus
Iovianus pénzérméje
Iovianus pénzérméje

Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
363. június 27.364. február 17.
Elődje Iulianus
Utódja I. Valentinianus
Procopius
Életrajzi adatok
Született 331
Pannonia, Singidunum
Elhunyt 364. február 17. (33 évesen)
Bithünia, Dadastana
Édesapja Varronianus comes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Claudius Iovianus témájú médiaállományokat.

Flavius Claudius Iovianus (331. Singidunum, Pannonia provincia364. február 17. Dadastana, Bithünia), a római katonacsászárok egyike, uralkodott 363-tól 364-ig.

Élete[szerkesztés]

Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.

A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriot, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.

Katonai téren nem sok babért aratott, de elfogadta II. Sápúr perzsa Szászánida király szövetségi ajánlatát, és harminc éves békében állapodott meg vele. Lemondott Arméniáról, Niszibisz[4] és Szingara városáról.[2] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.

Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.[5]

Vallási intézkedései[szerkesztés]

Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónra lépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett.[6] Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iovianus római császár témájú médiaállományokat.


Elődei:
Flavius Iulianus
és
Sallustius
Consul
364
Kollégája:
Flavius Varronianus
SPQR
Utódai:
Flavius Valentinianus
és
Flavius Valens
Előző uralkodó:
Iulianus
Római császár
363 – 364
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
I. Valentinianus
Valens
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap