Fejpályaudvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frankfurt Hauptbahnhof, Németország egyik legnagyobb fejpályaudvara
Bayrischzell fejállomása a Bayerische Oberlandbahn egyik vonalán

Fejpályaudvarnak nevezzük a vasúti közlekedésben azokat a pályaudvarokat, melyekbe csak egy irányból tudnak a vonatok beérkezni. Kisebb változata a fejállomás.

Története[szerkesztés]

Míg a vasútvonalak nem alkottak összefüggő hálózatot, szinte mindegyik nagyobb állomás fejpályaudvar volt. Később a vonalak továbbépítésével egyre több alakult át átmenő állomássá. Azonban voltak olyanok, melyek megmaradtak. Ennek oka lehetett a továbbépítéshez szükséges hely hiánya, vagy szándékos elképzelés. Korábban a városvezetők gyakran ragaszkodtak a fejpályaudvarokhoz, mert a korai elképzelés szerint így a vonatok a városba érkeznek, nem pedig csak keresztülhaladnak rajta. Ez napjainkban több nagyvárosnak jelent komoly hátrányt. Így több nagyváros is igyekszik a meglévő fejpályaudvarát átmenővé alakítani.

A modern motorvonatok és a vezérlőkocsis ingavonatok mindkét irányba képesek közlekedni, körüljárás nélkül, így az időveszteség csökkenthető.

Előnyei és hátrányai[szerkesztés]

Egy fejpályaudvart könnyebb a városközpontba építeni, azonban azoknak a vonatoknak, amiknek nem az adott állomás a végállomása, még motorvonatos vagy vezérlőkocsis üzem esetén is időveszteséget okoz, azonban különösen hagyományos mozdonyos vonatok esetén van szükség több vonatmozgatásra. Több párhuzamos vágányra is van szükség (stuttgarti főpályaudvar esetében a jelenlegi 17 vágányos fejpályaudvart egy új 8 vágányos földalatti átmenő pályaudvar fogja kiváltani).[1]

Jelentősebb fejpályaudvarok Európában[szerkesztés]

Magyarország[szerkesztés]

Ausztria[szerkesztés]

Németország[szerkesztés]

Svájc[szerkesztés]

Csehország[szerkesztés]

Olaszország[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]