Ugrás a tartalomhoz

Sima tok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Acipenser nudiventris szócikkből átirányítva)
Sima tok
Talán akváriumi példány
Talán akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Acipenser
Linnaeus, 1758
Faj: A. nudiventris
Tudományos név
Acipenser nudiventris
Lovetsky, 1828
Szinonimák
  • Acipenser glaber Fitzinger, 1836
  • Acipenser nudivenris Lovetsky, 1828
  • Acipenser nudiventris derjavini Borzenko, 1950
  • Acipenser schypa Bonnaterre, 1788
  • Acipenser schypa Güldenstädt, 1772
  • Acipenser turritus Fitzinger & Heckel, 1836
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sima tok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sima tok témájú kategóriát.

A sima tok (Acipenser nudiventris) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A sima tok elterjedési területe a Duna-medencéje (a Duna mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is, emellett az Aral-tóban, a Kaszpi-tengerben és a Fekete-tengerben is élnek állományai.

Megjelenése

[szerkesztés]

A sima toknak 12-15 hátvértje van, az első hátvért a test legmagasabb pontja. A halnak 55-66 oldalvértje és 12-16 hasvértje is van. Teste feltűnően vaskos, zömök, orra rövid, kúposan tompuló, alsó ajka egységes, középen nem szakad meg. Kerekded keresztmetszetű bajuszszálai a belső oldalukon rojtozottak. A sima tok felül élőhelyétől függően hamuszürke, vörhenyesbarna vagy sötétbarna, oldalai világosabbak. A hasoldal és a vértek piszkosfehérek. Valamennyi úszója enyhén szürke árnyalatú, a hasúszók olykor sötét foltokkal. Testhossza ritkán elérheti a 200 centimétert. Testtömege általában 8-10 kilogramm, legfeljebb 40-50 kilogramm.

Életmódja

[szerkesztés]

A sima toknak 4 formája ismert: a Dunában, a Vaskapu-szoros (Románia) felett az édesvízi forma él, amely már nem vándorol a tengerbe, hanem a Vágban, a Tiszában, a Marosban stb. ívik.

A három másik forma íváskor a tengerből úszik fel a folyókba. A Kaszpi-tenger körzetében ősszel (a teleléshez kapcsolódva a folyók mély, nyugodt mederrészeibe) vagy tavasszal vándorolnak fel.

Valamennyi forma március–májusban ívik.

A sima tok tápláléka a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]