Île-de-France (hajó)
| Île-de-France | |
 | |
| Hajótípus | személyszállító gőzhajó |
| Tulajdonos |
|
| Üzemeltető | Compagnie Generale Transatlantique |
| Pályafutása | |
| Építő | Chantiers de Penhoët (Saint-Nazaire, Franciaország) |
| Építés kezdete | 1925. |
| Vízre bocsátás | 1926. március 14. |
| Szolgálatba állítás | 1927. június 22. |
| Honi kikötő | Le Havre |
| Sorsa | Kiselejtezték 1959. március 14-én (Oszaka, Japán) |
| Általános jellemzők | |
| Hossz | 791 láb, 241,1 m |
| Szélesség | 91 láb, 27,8 m |
| Merülés | 9,75 |
| Összsúly | 43 153 (1927) tonna 44 356 (1949) t |
| Teljesítmény | 23.5 csomó |
| Sebesség | 23,5 csomó (43,5 km/óra) |
| Férőhelyek száma | 1786 fő
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Île-de-France témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Île-de-France kora egyik leggyorsabb és legnagyobb hajója volt 1926. évi vízre bocsátáskor. Éveken keresztül arról volt híres, hogy a legkényelmesebb utazást tette lehetővé. A második világháború alatt 6 éven keresztül csapatszállító hajóként szolgált. 626 000 katonát szállított rendeltetési helyére. 1949-ben felújították, korszerű felszereléssel látták el. Franciaországban fogalomként szerepelt a neve.
Építése, vízre bocsátása
Az Île-de-France annak a szerződésnek a keretében épült, amely a Francia útvonal tárgyában született 1912 novemberében, s amelynek első hajója a SS Paris, a második az Île-de-France volt. A Paris 1916-tól 1921-ig karbantartás nélkül járta vizeket. Közben 1925-ben kezdték el építeni az Île-de-France-ot, amelyet 1926. április 14-én bocsátottak vízre.
A hajó belseje
1926-ban a ’’francia hajótársaság’’ (Compagnie générale transatlantique) hajóraklevelébe az aranyszegélyű könyvecskébe maradéktalanul bevezették, hogy a hajózási társaság új zászlós hajója lett. Az ábra azt mutatta, hogy a hatalmas és választékosan berendezett nyilvános helyiségek a női utasok és a dohányzó urak, illetve minden élőlény körében megtartotta a rendet, illetve nagy tetszést keltett a fedélzeten. Az előtte lévő időkben sohasem mutatkozott igény e sajátos belsőépítészeti megoldások iránt, amit e hajón kiviteleztek.
A hajó előéletében megengedték, hogy utánozza az ún. tengerparti stílust. A Mauretania, az Olympic és az Imperator belseje hasonlóságot mutat az Île-de-France-szal.
A hajó belsőépítészetében, az akkor divatos és forradalmian újnak tűnő stílus az art déco uralkodott. Ez a stílus a szecesszió elmeinek leegyszerűsítésével, az építészeti–iparművészeti konstruktivizmus formaképzésének önkényes elegyítésével keletkezett, amely Európában pont az 1920–30-as években dívott.
A második világháború és azt követő évek
A világháborút megelőző években, még a német megszállás előtt az Európából Amerikába irányuló kivándorlási hullám egyik fontos résztvevője volt.[1] Több tízezer embert szállítottak: a német fasizmus elől menekülő értelmiségieket, gazdag polgárokat. A második világháború kitörése után a személyszállítás megszűnt. A hajót csapatszállításra alakították át.
A háború befejezése után ismét megindult a népvándorlás, de most már fordított irányban. A menekültek nagyobb része visszatért hazájába. 1947-ben a hajót javították illetve felújították. Esztétikus kinézete megfelelt az 1942 előtti állapotának, amikor is Nomandiában egy tűzeset alkalmával elpusztult a kéménye. Ez a helyreállítás megfelelt annak a hajókinézetnek, hogy a kémény integráns része legyen a hajótestnek.
A tökéletes befejezés
Az 1960-as években - a repülőgépek térhódítását követően - a French Line jobbnak látta nyugdíjazni a 33 éves luxus óceánjárót. Ekkor jött egy ötlete a Metro-Goldwyn-Mayernak, hogy Andrew és Virginia L. Stone filmjét Az utolsó utazás-t (The last voyage) az éppen bontóba tartó Ile-de-France-on forgassák le. Így hát kibérelték a hajót és Japán partjainál igazi úszó díszletként hasznosították (amit felrobbantottak, elsüllyesztettek és feldaraboltak). A filmben SS Claridon volt a hajó neve. A hajó új nevét úgy kapta, hogy a French Line követelte a Metro-Goldwyn-Mayertől, hogy a hajó nevét illetve a cégre utaló szimbólumokat tüntessék el a hajóról. Így kapta a hajó a Claridon nevet, a keleties berendezéseket illetve a stilizált tulipánt a kéményeire. Miután végeztek a forgatással, a hajó tovább folytatta útját (immár 1 kéménnyel) Oszaka felé, ahol végül 1959-ben szétbontották.
Jegyzetek
- ↑ A hajónak magyar utasai is voltak. Sőt, az egyik túlélő Tudakozó-beli kérdése inspirálta e szócikket.
Források
- SS Ile De France. Ocean-liners.com
- Andrea Doria - The Ships. Andreadoria.org
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Île de France című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.