RMS Olympic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
RMS Olympic
Olympic ggbain 09366.jpg
Az RMS Olympic 1911-ben
Hajótípus óceánjáró
Üzemeltető White Star flaga.svg White Star Line
Hajóosztály Olympic osztály
Illetőségi kikötő Flag of the United Kingdom.svg Liverpool, Egyesült Királyság
Útvonal Southampton - New York
Pályafutása
Építő Harland és Wolff (Belfast, Észak-Írország)
Ára 7 500 000 dollár[1]
Megrendelés 1908. július 29.
Építés kezdete 1908. december 16.
Vízre bocsátás 1910. október 20.
Szolgálatba állítás 1911. június 14.
Szolgálat vége 1935. április 12.
Sorsa 1935-ben leselejtezték, 1937-ben véglegesen szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 52 067 t
Hossz 269,0 méter (882,6 láb)
Szélesség 28,22 méter (92,6 láb)
Árbocmagasság

56 m (183,7 láb)
magasság = 53,34 m /a gerinctől a kémények tetejéig/ térfogati súly = 45 324 brt 1911-ben, majd 1913-ban 46 359, 1920 után 46 439 brt.

raksúly = 1911: 20 894 nrt, 1913: 20 994 nrt
Merülés 10,54 m (34,4 láb)
Hajtómű 29 gőzkazán (1920-tól olaj tüzelésű), két négyhengeres gőzgép a két külső hajócsavarhoz, egy alacsony nyomású gőzturbina a középső hajócsavarhoz.
Három bronz hajócsavar, két háromágú szélső és egy négyágú középső
Teljesítmény 59 000 LE
Sebesség

utazósebesség:

  • 21 csomó (38,9 km/h)

maximális sebesség:

  • 23 csomó (42,6 km/h)

Legénység 890 fő
Férőhelyek száma

2584 fő (1911.)

  1. 1054 fő az első osztályon
  2. 510 fő a másodosztályon
  3. 1020 fő a harmadosztályon

2440 fő (1913.)

  1. 735 fő az első osztályon
  2. 675 fő a másodosztályon
  3. 1030 fő a harmadosztályon

2400 fő (1920.)

  1. 750 fő az első osztályon
  2. 500 fő a másodosztályon
  3. 1150 fő a harmadosztályon

1504 fő (1928. után)

  1. 675 fő az első osztályon
  2. 447 fő a másodosztályon (átnevezve Turista osztályra)
  3. 382 fő a harmadosztályon
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Olympic témájú kategóriát.

Az RMS Olympic egy Olympic osztályú óceánjáró, amelyet 1908-tól 1910-ig két testvérhajója az RMS Titanic és a HMHS Britannic előtt építették. Thomas Andrews hajóépítész volt tervezésének felügyelője és a hajó konstruktőre. Ez a hajó élte meg a legtöbb időt, túlélt egy világháborút és a testvéreit. A három hajó nagyon hasonló volt, de nem teljesen egyforma. A legnagyobb különbség az volt, hogy a Titanic katasztrófája miatt a Britannic acéllemezeit nem egy, hanem két szegecs-sor fogta össze. Emiatt kicsit nehezebb is volt. A hajók felépítményének kialakítása is mutatott némi eltérést.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Olympic első osztályának ebédlője

1911–1914[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911. május 31-én indult el a próbaútjára Belfast-ból, épp azon a napon, mikor testvérhajóját, a Titanic-ot vízrebocsátották. Az út zökkenőmentesen zajlott, így aláírták a hajó papírjait, és elindult Southamptonba. Első útja 1911. június 14-én indult. Az út alatt összességében 21,7 csomós átlagsebességet ért el, annak ellenére, hogy az út alatt a rossz idő miatt néhányszor kénytelen volt az utazósebessége alatt hajózni. Egy héttel később, június 21-én érkezett meg sikeresen New Yorkba. A keleti irányú utat 22,5 csomós sebességgel teljesítette. A sikeres első út miatt újkorában különlegesnek számított de aztán a balesete a HMS Hawke-kal, és az 1912-ben elsüllyedt Titanic beárnyékolta hírnevét. Az Olympic valóban hatalmas népszerűségnek örvendett, mikor 1911. szeptember 20-án az ötödik útján összeütközött az HMS Hawke hadihajóval. Ám az, hogy túlélt egy ilyen ütközést (a jobb oldalán a hajótattól kicsit viszább sérült meg, és két rekesze vízzel telítődött)csak még jobban megerősítette azt, hogy az Olympic osztályú óceánjárók mind elsüllyeszthetetlenek. A hajó kapitánya az az Edward John Smith volt, aki a Titanic kapitánya is lesz azon a végzetes úton. 1912-ben a Titanic elsüllyedésekor az Olympic fogta a hajó rádiójeleit de túl messze volt, hogy a segítségére siessen. 1912. április 15-én az Olympic New Yorknál erősítette meg a hírt, hogy a Titanic valóban elsüllyedt. A hajó járatait a katasztrófa után néhány hónappal leállították és hat hónapra visszavitték a Harland&Wolff hajógyárba egy széleskörű átépítésre és felújításra. Ezután az Olympic a maga 46 359 brt-val lett a legnagyobb brit hajó. Több mentőcsónakot és magasabb vízzáró rekeszfalakat kapott. 1913 tavaszán kezdte meg ismét a szolgálatát. 1914-ben az Olympic ismét az érdeklődés középpontjába került, mivel megmentette a brit Audacious csatahajó legénységét, mikor az aknára futott Írország partjainál és elsüllyedt. A háború korai szakaszában a hajó folytathatta a transzatlanti karrierjét, de ahogy a harcok súlyosbodtak már jelentős megkötésekkel. Végül 1914 őszén leállították az Olympic járatait, ugyanis a haditengerészet igényt tartott rá mint katonai csapatszállítóra.

1914–1918[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború alatt tarkára mázolták, hogy megtévessze az akkori célzóberendezéseket. 1915-ben csapatszállító hajóként szolgált.

Az első világháború néhány hónapjában az Olympic továbbra is utasokat szállított az Atlanti-óceánon, sőt még annak a brit hadihajónak a legénységét is megmentette, amelyik aknára futott Írország partjainál.

1915 szeptemberében az Olympicot katonai csapatszállítóvá nyilvánították, és a következő három év során 201 000 polgári személyt és katonát szállított. Az Olympic 1918 májusában a 22. katonai útja során élte át a legkomolyabb ellene intézett támadást. A hajót a német U-103-as jelzésű tengeralattjáró támadta meg, egy torpedót indítva a hatalmas óceánjáró irányába. Miután egy gyors kitérő manőverrel sikerült a torpedót elkerülnie, az Olympic váratlanul ellentámadásba kezdett. Ahelyett,hogy menekülőre fogta volna a dolgot, egyenesen a tengeralattjáró felé fordította az orrát, s teljes sebességre kapcsolt. A német búvárhajónak nem maradt ideje a lemerülésre,s az Olympic legázolta a nálánál jóval kisebb támadót. Az Olympic orr-része csak kisebb mértékben sérült meg, ám az ütközés ereje valósággal szétszakította a tengeralattjárót. A háború során az Olympic összességében igen figyelemre méltó teljesítményt ért el: 201 000 civilt, katonát: amerikait és kanadait, és a kínai munkászászlóaljak 12 000 tagját szállította el uticéljára veszteségek nélkül. Csapatszállító útjai során 276 000 km-t hajózott és ezalatt az idő alatt mintegy 347 000 tonna szenet használt fel.

A három tengeralattjáró-támadást túlélt hajót a "Megbízható Öreg" becenéven emlegették.

1919–1925[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nehéz idők után kicsit átépítették, majd 1920-tól megkezdhette működését "elavult" hajóként. A "tomboló" '20-as években az Olympic továbbra is nagy népszerűségnek örvendett és ezalatt az időszak alatt fő bevételi forrása már a filmsztárokból, bankárokból és egyéb híres emberekből jött össze. A hajó fedélzetén olyan hírességek utaztak mint Charlie Chaplin, Mary Pickford színésznő, Marie Curie, és Sir Arthur Conan Doyle.

1925–1935[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934-ben a White Star Line és a Cunard hajótársaságok egyesültek és a kiöregedett hajókat leselejtezték. Így járt az akkor 23 éves Olympic. Ezen évben nekiütközött egy világítótoronyként használt hajónak, melynek 11 fős legénységéből 7-en meghaltak.

1935-ben kiöregedettnek találták, így egyszerűen leselejtezték. Előbb a belsejét szerelték ki. A szalon belső burkolatát, és a bútorokat átszállították egy White Swan nevű angol szállodába, ahol ma is az eredeti formában megtalálható, illetve bútorzatának eredeti darabjai a ma is működő Millennium nevű óceánjáró éttermében is láthatóak. Ezután átszállították a hajótestet a Skóciában található Inverkeithing városába, ahol a Thomas Ward bontó szétvágta. Az Olympic hosszú pályafutása során igazán figyelemre méltó teljesítményt nyújtott: 25 év szolgálati év, 430.000 utas, több mint 257 transzatlanti út, 1,8 millió mérföld.

Ezzel végéhez ért a luxushajózás korszaka.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. akkori árfolyamon

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Olympic témájú médiaállományokat.