White Star Line

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
White Star Line
WhiteStarLogo.svg
Típus a Carnival Corporation & PLC leányvállalata
Alapítva 1869
Megszűnt 1934. május 10. (beolvadt a Cunard Line társaságba)
Jogutód Cunard Line
Székhely Egyesült Királyság London
Kiszolgált területek Transzatlanti
Vezetők Peter Shanks (A Cunard elnöke)
Thomas Henry Ismay
William Imrie
J. Bruce Ismay
Alapító Thomas Henry Ismay
Anyavállalata Carnival Corporation & PLC
A Wikimédia Commons tartalmaz White Star Line témájú kategóriát.

Az Óceáni Gőzhajózási Társaság vagy ismertebb nevén a White Star Line egy kiemelkedő brit hajózási társaság volt, ma már többnyire a híres balsorsú hajó, a Titanic, valamint a első világháborúban testvérhajójának, a Britannicanak az elvesztése fűződik a nevéhez. 1934-ben a társaság beolvadt legfőbb riválisába, a Cunard Line-ba, ami önálló vállalatként működött egészen 2005-ig, ma már ez is része a Carnival Corporation & PLC-nek.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A White Star Line zászlója

Az eredeti White Star Line hajótársaságot John Pilkington és Henry Threlfall Wilson alapította 1845-ben Liverpoolban. Ezekben az időkben a Liverpool-Új-Zéland illetve Ausztrália útvonalra koncentráltak. A flotta klipperekből állt. Az ausztrál aranylázat a társaság kihasználta, viszont hajóik ekkor még nem -ic végződésű nevet kaptak: Red Jacket, Blue Jacket, Tayleur. Két kisebb hajótársasággal egyesültek, a Black Ball és Eagle társaságokkal, egy konglomerátumot létrehozva, de ez nem sikerült. A White Star ezért a Liverpool-New York útvonalra koncentrált, mivel az nyereségesebb volt. 1868-ban a társaság csődbe ment a hatalmas adóssága miatt. 1868. január 18-án Thomas Henry Ismay, egy hajózási vállalkozó és hajóépítő fia vette meg a társaságot, ezzel pedig elkezdődött egy új korszak. 1869-ben Ismay megegyezett Gustav Christian Schwabe-val, hogy az új hajókat immáron annak unokaöccse, és az üzlettársának a közös cége a Harland&Wolff hajógyár fogja építeni. A Harland&Wolff Gustav Wolff és Sir Edward Harland egyesülésével jött létre. Az első megrendelést 1869 nyarán adták le. 1870-ben csatlakozott a White Star-hoz Ismay régi barátja és kollégája William Imrie. Így jött létre az Óceáni Gőzhajózási Társaság.

Óceáni Gőzhajózási Társaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1871-es Adriatic (3,888 GRT)

A sikeres egyesülés és szerződések után megkezdődött egy új, erős flotta építése és egy új útvonal kiépítése. Ekkor jelentek meg az -ic végződésű hajók. Az első hajók az Atlantic, Oceanic, Republic nevet kapták. Ekkor alakult ki a Liverpool - Queenstown - New York útvonal is. 1873-ban az Atlantic Halifaxnél elsüllyedt, és 535 élet veszett oda. Ez volt a White Star első nagy hajókatasztrófája. A későbbiekben a társaság sok sikeres és híres hajót üzemeltetett, köztük a Germanicet, a Teutonicet és a Majesticet. Ezen hajók egy időben még a Kék Szalagot is birtokolták. 1899-ben Thomas Ismay megbízást adott a század legszebb gőzösének építésére. Ez lett az Oceanic. A hajónak sikerült túlszárnyalnia az Isambard Kingdom Brunel által tervezett Great Eastern hosszát, súlyát és vízkiszorítását viszont nem. A Great Eastern 1858-tól volt a világ legnagyobb hajója az Oceanic megjelenéséig. Itt a sebesség már nem dominált, csupán a kényelem és a gazdaságos üzemeltetés. Mivel a gyors hajóknak nagy mennyiségű üzemanyagra és emberre volt szüksége, a White Star Line ezt elvetette. Többet nem hódította el a Kék Szalagot egy White Star hajó sem.

Az 1874-es Britannic és Germanic (5,000 GRT)
Az Oceanic 1899-ben (17,272 GRT)

1899-ben meghalt Thomas Ismay, utódja a fia Joseph Bruce Ismay lett. Ismay alatt a White Star egy virágzó, sikeres és híres társaság lett, és ez nem volt másképpen a fia irányítása alatt sem.

Az Adriatic 1907-ben, (24,541 GRT), a legnagyobb hajó a Nagy Négyes-ből

1901 és 1907 között a White Star új hajókat épített, ez lett a "Nagy Négyes". A Celtic, a Cedric, a Baltic és az Adriatic egyenként közel 24.000 tonnát nyomott, és hatalmas számú utast tudtak befogadni. 1902-ben a White Star beleolvadt az International Mercantile Marine Company-be, azaz a Nemzetközi Kereskedelmi Hajózási Társaságba, amely az ipari óriás és bankár John Pierpont Morgan kezében volt. Bruce Ismay átengedte a vállalat irányítását az IMM-nek, de nagy volt a nyomás Morgan és a részvényesek között, ami háborúval fenyegetett. Morgan célja az volt, hogy valamennyi nagy angol hajótársaságot megszerezze, ezáltal a vasúttársaságokat is irányíthatta volna. A Titanic katasztrófájának idején a White Star egy egész flottával rendelkezett, amelyek közül sok hajót üzemeltettek Anglia és Amerika, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália között.

A White Star Line és a kivándorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. század közepétől a XX. század elejéig sok millióan hagyták el, vagy kényszerültek elhagyni Európát. A White Star az első hajótársaságok között volt amely a kivándorlókat szállította Európából Amerikába. Olcsóbb jegyeket és gazdaságosabb szállást kínált a harmadosztályon utazóknak, valamint az első és másodosztály utasainak. A White Star széles körben hirdette hajóit az emigráns utasok között. Mikor 1870-ben a White Star megkezdte működését, a kereskedelem mellett a legfőbb bevételi forrás az ír kivándorlóktól származott. Ez volt a legmagasabb bevételi forrás a cég történetében. Kezdetben nagy üzleti siker érkezett Skandináviából, Norvégiából és Svédországból, a későbbi sikereket is itt érték el Írország mellett. A White Star több mint 2.000.000 emigránst utaztatott. A Cunard a sebességgel, a White Star a kényelmes és biztonságos hajókkal csábította az utasokat. A White Star hajóin a harmadosztály gyakran jobb volt mint bármely más társaság hajójának első vagy másodosztálya. A kivándorlóknak nem kellett magukkal vinni sem ágyneműt, sem étkészletet. Mindent kaptak, nagyon jól bántak velük. Amerikába érve kis menükártyát kaptak, ami levelezőlapként is funkcionált, így tudták értesíteni távoli rokonaikat és barátaikat is. A White Star legelterjedtebb útvonalai:

A White Starnak Európában és Amerikában is voltak irodái. Magyarországon is volt irodájuk, Budapesten a VII. kerületben, a Baross tér 15. alatt. Az irodát már felszámolták.

Olympic-osztályú utasszállítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic 1912-ben (46,328 GRT)

A White Starnak a legfőbb vetélytársa a Cunard Line volt. Látva a Cunard Lusitaniáját és Mauretaniáját, a White Star megrendelte az Olympic-osztályú óceánjárókat: Olympic, Titanic és Britannic. A Cunard hajói gyorsak voltak, a White Star viszont a nagyobb méretekre és a pompára fektette a hangsúlyt. Az Olympic-osztályú óceánjárók lettek volna a világ legnagyobb és legfényűzőbb hajói. A Britannic eredeti neve Gigantic lett volna, és 300 méter (1000 láb) hosszú lett volna, de a nevét és a méreteit is megváltoztatták a Titanic elsüllyedése után. Az Olympic volt az egyetlen hajó, amelyből profitálni tudott a White Star. A Titanic első útján elsüllyedt, a Britannicot pedig még befejezése előtt lefoglalta a brit kormány, és kórházhajóként használták az I. világháborúban. A Britannic 1916. november 21-én süllyedt el, miután aknára futott. Az Olympicot 24 év szolgálat után 1935 és 1937 között szétbontották.

Fúzió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic katasztrófája után a White Star megpróbált talpra állni, ám az I. Világháború nem tett jót nekik. Sok hajót elvesztettek, köztük a még első útja előtt álló, kórházhajóvá alakított Britannicot, ami hatalmas veszteség volt. A háború után a White Star megpróbálta újjászervezni a flottát: a Britannic helyét a németektől kapott Majestic (korábban Bismarck) és a szintén háborúban elvesztett Oceanic helyét a szintén német Homeric (korábban Columbus) vette át. 1927-ben a White Start átvette a Royal Mail Steam Packet Company, így az RMSPC lett a legnagyobb hajózási csoport a világon. 1928-ban a White Star leadta a rendelést a Harland and Wolff hajógyárnak az új, harmadik Oceanic építésére, mely nemcsak a White Star, hanem a világ legnagyobb hajója is lehetett volna. Röviddel a rendelés után az építést megkezdték, de a hajó építését felfüggesztették az egyre hatalmasodó gazdasági válság miatt. Az új hajóból épült fel a White Star két kisebb, utolsó hajója a harmadik Britannic és a Georgic. Az RMSPC pénzügyi bajba jutott, és 1932-ben felszámolták. Az új vállalat, a Royal Mail Lines Limited vette át a hajókat és a White Start. 1933-ban a White Star és a Cunard a gazdasági válság, a csökkenő utasszám, valamint az elöregedő flotta miatt súlyos anyagi gondokkal küzdött. Ezt megelőzően a Cunard leállította az akkor még Hull 534-es néven ismert Queen Mary építését, hogy pénzt spóroljanak. A brit kormány beleegyezett abba, hogy mindkét vállalatnak biztosít anyagi támogatást, de csak azzal a feltétellel, ha egyesülnek. 1933.12.30-án fejeződött be a tárgyalás. 1934.05.10-én jött létre a Cunard White Star Limited. A White Star 10, a Cunard 15 hajóval járult hozzá az új céghez. Emiatt a Queen Mary a Cunard hajója maradt 62%-ban, és csak 38-ban lett a White Staré. Egy évvel az egyesülés után az Olympicot, az utolsót az osztályából kivonták a szolgálatból, két évvel később pedig teljesen kiselejtezték. 1947-ben a Cunard megszerezte a White Star 38%-át, majd 1949.12.31-én a Cunard White Star teljesen visszanyerte a térhódítását, és így a társaság ismét Cunard Line lett.

Az MV Georgic, az utolsó hajó, amelyet a White Star Line számára építettek, mielőtt egyesült a Cunard-al.

A White Star Line napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A White Star utolsó létező hajója, az SS Nomadic, 2012-ben Belfast-ban.

Keveset lehet róla tudni. Elviekben napjainkban már ez a hajótársaság nem létezik, a Titanic katasztrófája után megszűnt. A White Star Line a Titanic katasztrófája után vesztett népszerűségéből, mindazonáltal 1934.május 10-ig létezett, majd a Cunard Line tulajdonába került. A White Star napjainkban leginkább a Cunard Line hajóin érzékelhető. A Cunard létrehozta a White Star Service-t, amelynek az a célja, hogy az utasok és a hajók ne szenvedjenek semmiben sem hiányt. A legénységet a White Star Service képezi ki a Cunard hajóira, illetve ezeken a hajókon az éttermi és konyhai személyzet is a White Star Service szolgálatában áll. Továbbá még néhány szolgáltatás tartozik bele a White Star Service-be. A hajótársaságnak még megvan a főhadiszállása Liverpoolban, ez az Albion House, továbbá van még egy irodájuk Belfastban, illetve a londoni Oceanic House szintén létezik. Minden év április 15-jén félárbocra eresztik a White Star zászlóját a Titanic katasztrófájában meghaltak emlékére. Ma a White Starnak csak egy hajója létezik. Ez a hajó a Nomadic segédhajó. Az Olympic-osztályú hajóknak építették testvérhajójával a némileg kisebb Traffic-kel. A Nomadicet 2012-re teljesen rendbe hozták Belfastban és most múzeumként üzemel. Napjainkra a White Star már megszűnt, azonban a Titanic és a Britannic, valamint a Nomadic emlékeztet rá.

A flotta eseményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1854. január 21-én az RMS Tayleur zátonyra futott a Lambay Island-nél, 380 utas vesztette életét, összesen 652 ember volt a fedélzeten.
  • 1873-ban az Atlantic Halifaxnél elsüllyedt, és 535 élet veszett oda.
  • 1893-ban a Naronic eltűnt az Atlanti-óceánon, a legénysége 74 tagjával együtt. Mindez azután történt, hogy a hajó elhagyta Liverpool-t New York felé. A víz felszínén pár gerenda és legalább két mentőcsónak lebegett, de a legénységnek nyoma sem volt. A hajó roncsát máig nem találták meg.
  • 1907-ben az SS Suevic zátonyra futott Anglia délnyugati partjainál. Fedélzetén 456 utas és 141 fős legénység tartózkodott, de szerencsére mindenkit kimentettek.
  • 1909-ben az RMS Republic elsüllyedt Anglia partjainál, miután összeütközött az SS Florida-val. Az ütközésben négy ember vesztette életét, viszont a hajó a felszínen maradt több mint 39 órán keresztül, mielőtt elsüllyedt. Az összes többi utast sikerült kimenteni.
  • 1911. szeptember 20-án az RMS Olympic az ötödik útján összeütközött az HMS Hawke hadihajóval a Solent-en. Az ütközésben mindkét hajó súlyosan megsérült, de nem süllyedtek el.
  • 1912. március 25-én Abdolbahá felszállt a Celtic-re Ramaleh-ben, és Olaszországon keresztül Amerikába hajózott. Abdolbahá leszállt a hajóról New York-ban, 1912. április 11-én.
  • 1912. árpilis 15-én az RMS Titanic elsüllyedt az első útján, miután összeütközött egy jégheggyel, 1912. április 14-én, 23:40-kor. A hajó az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt. A katasztrófában több mint 1,500 ember vesztette életét.
  • 1914. szeptember 8-án az Oceanic zátonyra futott a Foula-szigetek-nél. Az Oceanic volt az első utasszállító hajó a szövetségesek oldalán, amely elsüllyedt a háborúban.
  • A White Star elvesztette az első hajót az első világháború alatt, az Arabic-ot. A hajót 1915. augusztus 19-én megtorpedózták Írország partjainál, 44 ember vesztette életét.
  • 1915-ben az Ionic-ot egy német tengeralattjáró megpróbálta megtorpedózni, a Földközi-tenger-en, de a támadás szerencsére sikertelen volt. Senki nem sérült meg.
  • 1915. június 28-án az SS Armenian-t megtorpedózta a német U-24-es tengeralattjáró 20 mérföldre Cornwall partjaitól. A hajón 1400 öszvér-t szállítottak. A legénység mind a 29 tagja és az összes öszvér odaveszett a katasztrófában.
  • 1915. május 3-án az SS Germanic-et megtorpedózta egy brit tengeralattjáró. A hajó szerencsére túlélte a támadást, és senki sem sérült meg.
  • 1916. májusában az RMS Ceramic-et kétszeres torpedótámadás érte egy azonosíthatatlan tengeralattjárótól a Földközi-tenger-en. A támadások sikertelenek maradtak.
  • 1916-ban az SS Cymric-et háromszor megtorpedózta az U-20-as német tengeralattjáró, és elsüllyedt Írország déli partjainál. Egy évvel korábban, ugyanez a tengeralattjáró süllyesztette el a Lusitania-t. A támadásban öt ember vesztette életét, viszont a hajó majdnem három napig maradt még a felszínen, mielőtt elsüllyed.t
  • 1916. november 21-én a Titanic testvérhajója a HMHS Britannic, elsüllyedt (cause of sinking unknown although it is believed to be a mine or torpedo) a Kea-csatornánál, az Égei-tengeren. A hajó 55 perc alatt süllyedt el, az utasokat viszont sikerült kimenteni. A katasztrófa 30 áldozata közül a legtöbb akkor halt meg, amikor az óceánjáró tatja kiemelkedett a vízből, és két rosszul leengedett mentőcsónakot bedarált a még forgó hajócsavar. A Britannic a legnagyobb hajó, mely elsüllyedt az első világháborúban.
  • 1917. január 25-én az SS Laurentic két aknára futott, amelyeket az U-80-as német tengeralattjáró helyezett el. A hajó elsüllyedt, és 354 ember vesztette életét.
  • 1917 májusában az SS Afric-et megtorpedózta a német UC-66-os tengeralattjáró a la Manche csatornán. A támadásban a legénység tagjai közül 22-en vesztették életüket.
  • 1917 júniusában az RMS Ceramic-et torpedótámadás érte a la Manche csatornán egy azonosíthatatlan tengeralattjárótól. A támadás sikertelen maradt.
  • 1917. augusztusában az SS Delphic-et megtorpedózta az UC-72-es német tengeralattjáró 135 mérföldre Bishop Rock-tól. A hajó elsüllyedt, 5 ember vesztette életét.
  • 1918. május 12-én , az Olympic a 22. katonai útja során élte át a legkomolyabb ellene intézett támadást. A hajót a német U-103-as jelzésű tengeralattjáró támadta meg, egy torpedót indítva a hatalmas óceánjáró irányába. Miután egy gyors kitérő manőverrel sikerült a torpedót elkerülnie, az Olympic váratlanul ellentámadásba kezdett. Ahelyett,hogy menekülőre fogta volna a dolgot, egyenesen a tengeralattjáró felé fordította az orrát, s teljes sebességre kapcsolt. A német búvárhajónak nem maradt ideje a lemerülésre,s az Olympic legázolta a nálánál jóval kisebb támadót. Az Olympic orr-része csak kisebb mértékben sérült meg, ám az ütközés ereje valósággal szétszakította a tengeralattjárót. Később, amikor az Olympic szárazdokkba került, egy nagy kör alakú alakú horpadást találtak a hajótest oldalán, és rájöttek, hogy a horpadás ugyanolyan méretű volt, mint amilyen a német torpedók feje.
  • 1918. július 19-20-án az SS Justicia-t megtorpedózta az U-46-os német tengeralattjáró, de a hajó nem süllyedt el. Később, ugyanezen a napon, ismét megtorpedózta az U-46-os a Justicia-t, de a hajó továbbra is a felszínen maradt. Másnap reggel a HMS Sonia elkezdte elvontatni a hajót, de az U-124-es tengeralattjáró kétszer megtorpedózta a Justicia-t, és végül a hajó elsüllyedt, és vele együtt a legénység tagjai közül 16 ember veszett oda.
  • 1918 szeptemberében az SS Persic-et megtorpedózta az U-87-es német tengeralattjáró a Szicíliai-szigetek közelében, de a hajó elég gyors volt, és lehagyta a tengeralattjárót. Ezután a Persic-et elvontatták, majd helyrehozták, és folytatta szolgálatát.
  • 1917 októberében az RMS Celtic aknára futott Cobh partjainak közelében, a támadásban 17-en vesztették életüket. A hajót ezután helyrehozták és visszaállították a katonai szolgálatba. 1918 júniusában, megtorpedózta az UB-77-es német tengeralattjáró az Ír-tengeren, és 7-en vesztették életüket. Viszont ismét képes volt rá, és elmenekült a tengeralattjáró elől, és saját erejéből tért vissza a kikötőbe. Ismét helyrehozták, és ezután a háború hátralévő részét további incidensek nélkül átvészelte.
  • 1934. május 15-én az Olympic a sűrű ködben haladva összeütközött a Nantucket világítóhajóval és elsüllyesztette. A Nantucket 11 fős legénységéből 7-en meghaltak.
  • 1940 novemberében az SS Laurentic-et megtorpedózta az U-99-es német tengeralattjáró Észak-Írország partjainak közelében, 49-en vesztették életüket.

Nevezetes kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sir Bertram Fox Hayes, a White Star Line Commodore-ja.
  • Sir Digby Murray kapitány
  • J. B. Ranson kapitány
  • Edward John Smith a Baltic, az Adriatic, az Olympic és az RMS Titanic kapitánya.
  • Charles Alfred Bartlett, a Titanic testvérhajójának, a Britannic-nak a kapitánya.
  • Herbert J. Haddock az Oceanic, az Olympic és — pár nappal az indulása előtt — a Titanic kapitánya.

Flotta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó Építve A White Star Line szolgálatában Súly
Red Jacket 1853 1853–1878 2.305 GRT
Blue Jacket 1854 1854–1869 1.790 GRT
Tayleur 1854 Elsüllyedt az első útján (1854) 4.000 GRT
Oceanic 1870 1870–1895 3.707 GRT
Atlantic 1871 1871–1873 3.707 GRT
Baltic 1871 1871–1889 2.122 GRT
Tropic 1871 1871–1873 2.122 GRT
Asiatic 1871 1871–1903 2.122 GRT
Republic 1872 1872–1910 3.984 GRT
Adriatic 1872 1872–1899 3.888 GRT
Celtic 1872 1872–1898 1.867 GRT
Traffic 1872 1872–1896 --- GRT
Belgic 1873 1873–1888 --- GRT
Gaelic 1873 1873–1896 --- GRT
Britannic 1874 1874–1903 5.004 GRT
Germanic 1875 1875–1903 --- GRT
Arabic 1881 1881–1915 --- GRT
Coptic 1883 1883–1908 --- GRT
Doric 1883 1883–1911 --- GRT
Belgic 1885 1885–1899 --- GRT
Gaelic 1885 1885–1905 --- GRT
Cuffic 1885 1885–1896 --- GRT
Runic 1889 1889–1895 5.043 GRT
Teutonic 1889 1889–1921 9.984 GRT

1890–1909[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó Építve A White Star Line szolgálatában Súly
Majestic 1890 1890–1914 9.965 GRT
Nomadic 1891 1891–1903 --- GRT
Tauric 1891 1891–1929 --- GRT
Magnetic 1891 1891–1935 --- GRT
Naronic 1892 1892–1893 6.594 GRT
Bovic 1892 1892–1921 --- GRT
Gothic 1893 1893–1906 --- GRT
Cevic 1894 1894–1914 --- GRT
Pontic 1894 1894–1930 --- GRT
Georgic 1895 1895–1916 --- GRT
Delphic 1897 1897–1917 --- GRT
Cymric 1898 1898–1916 13.096 GRT
Afric 1898 1899–1917 11.948 GRT
Medic 1899 1892–1921 --- GRT
Persic 1899 1899–1935 --- GRT
Oceanic 1899 1899–1914 17.272 GRT
Suevic 1900 1900–1928 12.531 GRT
Celtic 1901 1901–1928 21.035 GRT
Athenic 1902 1902–1928 12.345 GRT
Corinthic 1902 1902–1931 --- GRT
Ionic 1903 1903–1934 12.352 GRT
Cedric 1903 1903–1931 11.948 GRT
Victorian 1895 1903–1904 --- GRT
Armenian 1895 1903–1915 8.825 GRT
Arabic 1903 1903–1915 --- GRT
Romanic 1898 1903–1912 11.394 GRT
Cretic 1903 1903–1904 --- GRT
Republic 1903 1903–1909 15.400 GRT
Canopic 1900 1904–1925 --- GRT
Cufic 1895 1904–1923 --- GRT
Baltic 1904 1904–1933 23.876 GRT
Gallic 1894 1907–1913 12.352 GRT
Adriatic 1907 1907–1935 24.541 GRT
Laurentic 1908 1908–1917 14.892 GRT
Megantic 1909 1909–1933 20.800 GRT

1910–1919[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó Építve A White Star Line szolgálatában Súly
Zeeland 1901 1910–1911 11.905 GRT
Nomadic 1911 1911–1925 1.273 GRT
Traffic 1911 1911–1927 675 GRT
Olympic 1911 1911–1935 45.324 GRT
Belgic 1903 1911–1913 --- GRT
Zealandic 1911 1911–1926 --- GRT
Titanic 1912 Elsüllyedt az első útján (1912) 46.328 GRT
Ceramic 1913 1913–1934 18.400 GRT
Vaderland 1900 1914–1917 11.899 GRT
Lapland 1909 1914–1920 17.540 GRT
Britannic 1914 1912–1916 48.158 GRT
Belgic 1914 1917–1923 27.132 GRT
Justicia 1914 1917–1918 32.234 GRT
Vedic 1918 1918–1934 --- GRT
Bardic 1918 1919–1925 9.332 GRT

1920–1949[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó Építve A White Star Line szolgálatában Súly
Gallic 1918 1920–1933 11.905 GRT
Mobile 1893 1920–1933 5.780 GRT
Arabic 1909 1920–1931 16.786 GRT
Homeric 1913 1922–1935 35.000 GRT
Haverford 1901 1921–1922 --- GRT
Poland 1897 1922–1925 --- GRT
Majestic 1914 1922–1936 56.551 GRT
Pittsburgh 1922 1925–1926 --- GRT
Doric 1923 1923–1935 16.484 GRT
Delphic 1918 1925–1933 --- GRT
Regina 1917 1925–1945 16.313 GRT
Albertic 1920 1927–1934 18.940 GRT
Calgaric 1918 1927–1934 16.063 GRT
Laurentic 1927 1927–1940 18.724 GRT
Britannic 1929 1929–1949 26.943 GRT
Georgic 1932 1932–1949 27.759 GRT

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a White Star Line című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.