Île-de-France (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Île-de-France
Ile de France Portrait.jpg
Hajótípus személyszállító gőzhajó
Üzemeltető Compagnie Generale Transatlantique
Pályafutása
Építő Chantiers de Penhoët (Saint-Nazaire, Franciaország)
Építés kezdete 1925.
Vízre bocsátás 1926. március 14.
Szolgálatba állítás 1927. június 22.
Sorsa Kiselejtezték 1959. március 14-én (Oszaka, Japán)
Általános jellemzők
Hossz 791 láb, 241,1 m
Szélesség 91 láb, 27,8 m
Összsúly 43 153 (1927) tonna 44 356 (1949) t
Teljesítmény 23.5 csomó
Sebesség 23,5 csomó (43,5 km/óra)

Férőhelyek száma

1786 fő

I. o. 537 fő
II. o. 603 fő
III. o. 646 fő

Az Île-de-France kora egyik leggyorsabb és legnagyobb hajója volt 1926. évi vízre bocsátáskor. Éveken keresztül arról volt híres, hogy a legkényelmesebb utazást tette lehetővé. A második világháború alatt 6 éven keresztül csapatszállító hajóként szolgált. 626 000 katonát szállított rendeltetési helyére. 1949-ben felújították, korszerű felszereléssel látták el. Franciaországban fogalomként szerepelt a neve.

Építése, vízre bocsátása[szerkesztés]

Az Île-de-France annak a szerződésnek a keretében épült, amely a Francia útvonal tárgyában született 1912 novemberében, s amelynek első hajója a SS Paris, a második az Île-de-France volt. A Paris 1916-tól 1921-ig karbantartás nélkül járta vizeket. Közben 1925-ben kezdték el építeni az Île-de-France-ot, amelyet 1926. április 14-én bocsátottak vízre.

A hajó belseje[szerkesztés]

1926-ban a ’’francia hajótársaság’’ (Compagnie générale transatlantique) hajóraklevelébe az aranyszegélyű könyvecskébe maradéktalanul bevezették, hogy a hajózási társaság új zászlós hajója lett. Az ábra azt mutatta, hogy a hatalmas és választékosan berendezett nyilvános helyiségek a női utasok és a dohányzó urak, illetve minden élőlény körében megtartotta a rendet, illetve nagy tetszést keltett a fedélzeten. Az előtte lévő időkben sohasem mutatkozott igény e sajátos belsőépítészeti megoldások iránt, amit e hajón kiviteleztek.

A hajó előéletében megengedték, hogy utánozza az ún. tengerparti stílust. A Mauretania, az Olympic és az Imperator belseje hasonlóságot mutat az Île-de-France-szal.

A hajó belsőépítészetében, az akkor divatos és forradalmian újnak tűnő stílus az art déco uralkodott. Ez a stílus a szecesszió elmeinek leegyszerűsítésével, az építészeti–iparművészeti konstruktivizmus formaképzésének önkényes elegyítésével keletkezett, amely Európában pont az 192030-as években dívott.

A második világháború és azt követő évek[szerkesztés]

A világháborút megelőző években, még a német megszállás előtt az Európából Amerikába irányuló kivándorlási hullám egyik fontos résztvevője volt.[1] Több tízezer embert szállítottak: a német fasizmus elől menekülő értelmiségieket, gazdag polgárokat. A második világháború kitörése után a személyszállítás megszűnt. A hajót csapatszállításra alakították át.

A háború befejezése után ismét megindult a népvándorlás, de most már fordított irányban. A menekültek nagyobb része visszatért hazájába. 1947-ben a hajót javították illetve felújították. Esztétikus kinézete megfelelt az 1942 előtti állapotának, amikor is Nomandiában egy tűzeset alkalmával elpusztult a kéménye. Ez a helyreállítás megfelelt annak a hajókinézetnek, hogy a kémény integráns része legyen a hajótestnek.

A tökéletes befejezés[szerkesztés]

A történet vége...
Az S.S. Claridon

Az 1960-as években - a repülőgépek térhódítását követően - a French Line jobbnak látta nyugdíjazni a 33 éves luxus óceánjárót. Ekkor jött egy ötlete a Metro-Goldwyn-Mayernak, hogy Andrew és Virginia L. Stone filmjét Az utolsó utazás-t (The last voyage) az éppen bontóba tartó Ile-de-France-on forgassák le. Így hát kibérelték a hajót és Japán partjainál igazi úszó díszletként (amit felrobbantottak,elsüllyesztettek,feldaraboltak), a filmben SS Claridon volt a hajó neve. A hajó új nevét úgy kapta ,hogy a French Line követelte a Metro-Goldwyn-Mayertől, hogy a hajó nevét illetve a cégre utaló szimbólumokat tüntessék el a hajóról. Így kapta a hajó a Claridon nevet,a keleties berendezéseket illetve a stilizált tulipánt a kéményeire. Miután végeztek a forgatással, a hajó tovább folytatta útját (immár 1 kéménnyel) Oszaka felé, ahol végül 1959-ben szétbontották.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A hajónak magyar utasai is voltak. Sőt, az egyik túlélő Tudakozó-beli kérdése inspirálta e szócikket.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Île de France című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Île-de-France (hajó) témájú médiaállományokat.