Île-de-France (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Île-de-France
Ile de France Portrait.jpg
Hajótípus személyszállító gőzhajó
Üzemeltető Compagnie Generale Transatlantique
Pályafutása
Építő Chantiers de Penhoët (Saint-Nazaire, Franciaország)
Építés kezdete 1925.
Vízre bocsátás 1926. március 14.
Szolgálatba állítás 1927. június 22.
Sorsa Kiselejtezték 1959. március 14-én (Oszaka, Japán)
Általános jellemzők
Hossz 791 láb, 241,1 m
Szélesség 91 láb, 27,8 m
Összsúly 43 153 (1927) tonna 44 356 (1949) t
Sebesség 23,5 csomó (43,5 km/óra)

Férőhelyek száma

1786 fő

I. o. 537 fő
II. o. 603 fő
III. o. 646 fő

Az Île-de-France kora egyik leggyorsabb és legnagyobb hajója volt 1926. évi vízre bocsátáskor. Éveken keresztül arról volt híres, hogy a legkényelmesebb utazást tette lehetővé. A második világháború alatt 6 éven keresztül csapatszállító hajóként szolgált. 626 000 katonát szállított rendeltetési helyére. 1949-ben felújították, korszerű felszereléssel látták el. Franciaországban fogalomként szerepelt a neve.

Építése, vízrebocsátása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Île-de-France annak a szerződésnek a keretében épült, amely a Francia útvonal tárgyában született 1912 novemberében, s amelynek első hajója a Párizs, a második az Île-de-France volt. A Párizs 1916-tól 1921-ig karbantartás nélkül járta vízeket. Közben 1925-ben kezdték el építeni az Île-de-France-ot, amelyet 1926. április 14-én bocsátottak vízre.

A hajó belseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926-ban a ’’francia hajózási útvonal’’ (French Line) hajóraklevelébe az aranyszegélyű könyvecskébe maradéktalanul bevezették, hogy a hajózási társaság új zászlós hajója lett. Az ábra azt mutatta, hogy a hatalmas és választékosan berendezett nyilvános helyiségek a női utasok és a dohányzó urak, illetve minden élőlény körében megtartotta a rendet, illetve nagy tetszést keltett a fedélzeten. Az előtte lévő időkben sohasem mutatkozott igény e sajátos belsőépítészeti megoldások iránt, amit e hajón kiviteleztek.

A hajó előéletében megengedték, hogy utánozza az ún. tengerparti stílust. A Mauritánia, az Olympic és az Imperátor belseje hasonlóságot mutat az Île-de-France-szal.

A hajó belsőépítészetében, az akkor divatos és forradalmian újnak tünő stílus az art déco uralkodott. Ez a stílus a szecesszió elmeinek leegyszerűsítésével, az építészeti–iparművészeti konstruktivuzmus formaképzésének önkényes elegyítésével keletkezett, amely Európában pont az 192030-as években dívott.

A II. világháború és azt követő évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháborút megelőző években, még a német megszállás előtt az Európából Amerikába irányuló kivándorlási hullám egyik fontos résztvevője volt.[1] Több tízezer embert szállítottak: a német fasizmus elől menekülő értelmiségieket, gazdag polgárokat. A második világháború kitörése után a személyszállítás megszűnt. A hajót csapatszállításra alakították át.

A háború befejezése után ismét megindult a népvándorlás, de most már fordított irányban. A menekültek nagyobb része visszatért hazájába. 1947-ben a hajót renoválták illetve felújították. Esztétikus kinézete megfelelt az 1942 előtti állapotának, amikor is Nomandiában egy tűzeset alkalmával elpusztult a kéménye. Ez a helyreállítás megfelelt annak a hajókinézetnek, hogy a kémény integráns része legyen a hajótestnek.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A hajónak magyar utasai is voltak. Sőt, az egyik túlélő Tudakozóbeli kérdése inspirálta e szócikket.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az angol Wikipédia szócikke

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Île-de-France (hajó) témájú médiaállományokat.