Île-de-France (hajó)

Île-de-France
Hajótípus	személyszállító gőzhajó
Üzemeltető	Compagnie Generale Transatlantique
Pályafutása
Építő	Chantiers de Penhoët (Saint-Nazaire, Franciaország)
Építés kezdete	1925.
Vízrebocsátás	1926. március 14.
Szolgálatba állítás	1927. június 22.
Sorsa	Kiselejtezték 1959. március 14-én (Oszaka, Japán)
Általános jellemzők
Hossz	791 láb, 241,1 m
Szélesség	91 láb, 27,8 m
Összsúly	43 153 (1927) tonna 44 356 (1949) t
Sebesség	23,5 csomó (43,5 km/óra)
Férőhelyek száma	1786 fő I. o. 537 fő II. o. 603 fő III. o. 646 fő

Az Île-de-France kora egyik leggyorsabb és legnagyobb hajója volt 1926. évi vízre bocsátáskor. Éveken keresztül arról volt híres, hogy a legkényelmesebb utazást tette lehetővé. A II. világháború alatt 6 éven keresztül csapatszállító hajóként szolgált. 626 000 katonát szállított rendeltetési helyére. 1949-ben felújították, korszerű felszereléssel látták el. Franciaországban fogalomként szerepelt a neve.

Építése, vízrebocsátása

Az Île-de-France annak a szerződésnek a keretében épült, amely a Francia útvonal tárgyában született 1912 novemberében, s amelynek első hajója a Párizs, a második az Île-de-France volt. A Párizs 1916-tól 1921-ig karbantartás nélkül járta vízeket. Közben 1925-ben kezdték el építeni az Île-de-France-ot, amelyet 1926. április 14-én bocsátottak vízre.

A hajó belseje

1926-ban a ’’francia hajózási útvonal’’ (French Line) hajóraklevelébe az aranyszegélyű könyvecskébe maradéktalanul bevezették, hogy a hajózási társaság új zászlós hajója lett. Az ábra azt mutatta, hogy a hatalmas és választékosan berendezett nyilvános helyiségek a női utasok és a dohányzó urak, illetve minden élőlény körében megtartotta a rendet, illetve nagy tetszést keltett a fedélzeten. Az előtte lévő időkben sohasem mutatkozott igény e sajátos belsőépítészeti megoldások iránt, amit e hajón kiviteleztek.

Az Île-de-France I. osztályú fedélzetének berendezése

A hajó előéletében megengedték, hogy utánozza az ún. tengerparti stílust. A Mauritánia, az Olympic és az Imperátor belseje hasonlóságot mutat az Île-de-France-szal.

A hajó belsőépítészetében, az akkor divatos és forradalmian újnak tünő stílus az art déco uralkodott. Ez a stílus a szecesszió elmeinek leegyszerűsítésével, az építészeti–iparművészeti konstruktivuzmus formaképzésének önkényes elegyítésével keletkezett, amely Európában pont az 1920–30-as években dívott.

A II. világháború és azt követő évek

A világháborút megelőző években, még a német megszállás előtt az Európából Amerikába irányuló kivándorlási hullám egyik fontos résztvevője volt. Több tízezer embert szállítottak: a német fasizmus elől menekülő értelmiségieket, gazdag polgárokat. A II. világháború kitörése után a személyszállítás megszűnt. A hajót csapatszállításra alakították át.

A háború befejezése után ismét megindult a népvándorlás, de most már fordított irányban. A menekültek nagyobb része visszatért hazájába. 1947-ben a hajót renoválták illetve felújították. Esztétikus kinézete megfelelt az 1942 előtti állapotának, amikor is Nomandiában egy tűzeset alkalmával elpusztult a kéménye. Ez a helyreállítás megfelelt annak a hajókinézetnek, hogy a kémény integráns része legyen a hajótestnek.

Forrás

• Az angol Wikipédia szócikke

Külső hivatkozás

• http://www.ocean-liners.com/ships/ile.asp
• [1]