Zsálmány
| Zsálmány (Želmanovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1371 |
| Polgármester | Anna Stašková |
| Irányítószám | 086 44 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | SK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 327 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 72 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 238 m |
| Terület | 4,65 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 07′ 10″, k. h. 21° 25′ 29″49.119300°N 21.424600°EKoordináták: é. sz. 49° 07′ 10″, k. h. 21° 25′ 29″49.119300°N 21.424600°E | |
| Zsálmány weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsálmány témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zsálmány (szlovákul: Želmanovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
Girálttól 8 km-re nyugatra, a Tapoly nyugati oldalán fekszik.
Története
A települést a 14. században a német jog alapján alapították a komlósi uradalom területén. 1354-ben I. Lajos király oklevelében említik először, melyben megparancsolja Czudar Péternek, Sáros vármegye ispánjának, hogy adja vissza a komlósi Cselének azokat a falvakat, amiket a király megbízásából elfoglalt. 1371-ben „Salamonfalwa”, 1402-ben „Zalman”, 1427-ben „Salmanfalua” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1427-ben 21 portája adózott. A Bán, Bagos, Kálnásy és más nemes családok birtoka. A 16. századra lakóinak többsége elszegényedett és zsellérsorba süllyedt. 1543-ban a falu a bírón kívül 5, 1567-ben 3, 1588-ban 2 és fél portáig adózott. 1600-ban 7 lakott jobbágyháza volt. 1787-ben 12 házában 135 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZALMÁNY. Zalmanovcze. Tót falu Sáros Várm. földes Urai Kükőmezey, és több Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Kapronczához közel, mellynek filiája; határja hegyes, közép termékenységű, réttye, legelője, fája van.”[2]
Több birtokos után a 19. században ismét a Bánoké. 1828-ban 35 háza volt 289 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsalmány, Sáros vm. tót falu, Kaproncza fil. 154 kath., 32 evang., 21 zsidó lak. Hegyes határ. Erdő. F. u. többen. Ut. p. Eperjes.”[3]
1850 és 1880 között sok lakója kivándorolt. 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.
A háború után lakóinak többsége a nagybirtokokon dolgozott, melyeket 1945-ben felparcelláztak. Lakói ekkor a környék üzemeiben dolgoztak.
Népessége
1910-ben 144, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 339 szlovák lakosa volt.
2011-ben 333 lakosából 331 szlovák.
Nevezetességei
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1968-ban épült.
- Parkkal övezett kastélya az 1820-as években épült. Az egyszintes épület homlokzatát négy oszlopon nyugvó timpanon képezi.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Felsővízközi járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
