Ugrás a tartalomhoz

Wilhelm Pieck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2020. február 8., 00:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Élete: Pieck szülővárosa ma is Németország része)
Wilhelm Pieck
Született1876. január 3.[1][2][3][4][5]
Guben[6][7]
Elhunyt1960. szeptember 7. (84 évesen)[1][7][2][3][4]
Berlin[8][7]
Állampolgárságakeletnémet
Gyermekei
  • Eleonore Staimer
  • Elly Winter
  • Arthur Pieck
Foglalkozása
  • politikus
  • ellenálló
Tisztsége
  • a weimari köztársaság parlamentjének tagja
  • a Volkskammer tagja
  • a porosz tartományi parlament tagja
  • member of the German people's council
  • Kelet-Németország elnöke (1949. október 11. – 1960. szeptember 7.)
Kitüntetései
  • Karl Marx-rend
  • Munka Hőse
  • A munka zászlaja
Sírhelye
  • A szocialisták emlékhelye
  • Zentralfriedhof Friedrichsfelde

Wilhelm Pieck aláírása
Wilhelm Pieck aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Pieck témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Friedrich Wilhelm Reinhold Pieck (1876. január 3. Guben – 1960. szeptember 7. Kelet-Berlin) szociáldemokrata, később kommunista német politikus, az NDK elnöke.

Élete

Egy fuvaros fiaként született Guben városkában. Az alapiskola befejezése után asztalosnak tanult, majd vizsgái után a szakmájában akkoriban teljesen megszokott vándormunkások életét választotta. A szigorú katolikus családból származó fiatalember ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1894-ben tagja lett a Német Faipari Munkásszövetségnek, egy évvel később pedig belépett az SPD-be. 1896-tól asztalosként dolgozott Brémában, ahol az egyik kerület SPD-szervezetének vezetője lett. 1905-ben beválasztották a brémai parlamentbe, amelynek 5 évig volt tagja. 1907-től kezdve az SPD pártiskolájának hallgatójaként Rosa Luxemburg nézeteit tette magáévá. 1910-ben Berlinbe költözött.

Az első világháború alatt a szociáldemokraták balszárnya felé fordult. Helytelenítette a pártvezetés hatalommal kiegyező politikáját. 1915-ben behívták a harcoló német hadseregbe, amelyben folyamatosan háborúellenes nézeteit hangoztatta, ezért hadbíróság elé állították. Az ítélet elől megszökött és berlinben bujkált, majd amszterdami száműzetésbe menekült.

A háború után hazatért Németországba és a kommunista párt alapító tagja lett. Részt vett a háborús német összeomlást kísérő zavargásokban. 1919. január 16-án Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht mellett Piecket is letartóztatták a berlini Éden Hotelben, de míg Luxemburgot és Liebknechtet meggyilkolták a freikorps egység tagjai, addig neki sikerült elmenekülnie. 1921-től a kommunista internacionálé német küldötte, személyesen is megismerkedett Leninnel. Ezzel egyidőben a porosz nemzetgyűlés és a Reichstag képviselője.

1922-ben a Nemzetközi Vörös Segély nevű szervezet társalapítója lett, 1925-től kezdve a német csoport vezetője. 1931-től kezdve a Kommunista Internacionálé elnökségének tagja. Adolf Hitler hatalomra kerülése után ismét illegalitásba kényszerült. Ernst Thälmann 1933-as letartóztatása után a pártvezető ügyvivő helyettese lett, de májusban menekülnie kellett Németországból. Párizsi száműzetésbe utazott és onnan szervezte a kommunisták föld alatti mozgalmát. 1935-ben a német kommunisták brüsszeli gyűlésén a börtönben ülő Ernst Thälmann helyett őt választották meg pártelnöknek. Ezek után áttelepült Moszkvába. A SztálinhozUlbricht-csoport tagjaként túlélte a '30-as évek végének tisztogatásait, amelynek a Moszkvában letelepedett németek jelentős része áldozatául esett.

1945. július 1-jén, 12 év távollét után érkezett a lerombolt Németországba. Walter Ulbricht munkatársaként látott hozzá a szovjet megszállási zóna kommunista hatalmának kiépítéséhez. Sikeresen erőszakolta ki az SPD és a kommunista párt egyesítését, amelyből a NSZEP nevű, döntően kommunista befolyás alatt álló párt született. Előbb a NSZEP társelnöke lett, majd az NDK 1949-es megalapítása után az állam elnökévé választották. Az elnöki pozíciót haláláig töltötte be.

Magyarul

  • Válogatott beszédek és cikkek; Szikra, Bp., 1950
  • Wilhelm Pieck–Otto Grotewohl: A Német Szociálista Egységpárt helyzete és feladatai. Beszámolók a NSZEP 3. Kongresszusán; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
  • A Német Kommunista Párt 30 éves harca; ford. Józsa Péter; Szikra, Bp., 1950
  • Clara Zetkin élete és harca; ford. Hollósi Tibor; Szikra, Bp., 1950

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Пик Вильгельм, 2015. szeptember 28.
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

További információk