Vlatko Marković

	Vlatko Marković
	2012-ben
	Személyes adatok
Teljes név	Vladimir Marković
Születési dátum	1937. január 1.
Születési hely	Bugojno, Jugoszláv Királyság
Halálozási dátum	2013. szeptember 23. (76 évesen)
Halálozási hely	Zágráb, Horvátország
Állampolgárság	jugoszláv
Magasság	185 cm
Poszt	hátvéd
	Junior klubok
Időszak	Klub
	Felnőtt klubok1
	Válogatottság2
	Edzőség
Időszak	Klub
1970–1973	NK Zagreb
1971–1973	Jugoszlávia U23
1973	Standard Liège
1974–1976	OGC Nice
1977–1978	Hajduk Split
1978–1980	Dinamo Zagreb
1980–1981	OGC Nice
1983	Dinamo Zagreb
1985–1986	Rapid Wien
1988–1989	Rapid Wien
1990–1991	Dinamo Zagreb
1992	Dinamo Zagreb
1993–1994	Horvátország
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ; 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:; 1962. szeptember 30.;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vlatko Marković témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. június 19.) ezen a változaton alapul.

Vlatko Marković (Bugojno, 1937. január 1. – Zágráb, 2013. szeptember 23.^[1]) jugoszláv válogatott horvát labdarúgó, hátvéd, edző, sportvezető. 1999 és 2012 között a Horvát labdarúgó-szövetség elnöke.

Pályafutása

Klubcsapatban

Az Iskra Bugojno csapatában kezdte a labdarúgást. 1956 és 1958 között a Čelik Zenica labdarúgója volt. 1958 és 1965 között a Dinamo Zagreb csapatában játszott és két-két jugoszláv bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert az együttessel. A jugoszláv kupát három alkalommal nyerte el zágrábi csapattal: 1960-ban, 1963-ban és 1965-ben.

Az 1966–67-es idényben az osztrák Wiener SC labdarúgója volt és csatárként szerepelt. 30 mérkőzésen 19 gólt szerzett. Idény közben egy mérkőzésen a belga La Gantoise csapatában is pályára lépett, mint hátvéd. A következő idényben az Austria Wien csapatában fejezte be az aktív labdarúgást.

A válogatottban

1958 és 1959 között három alkalommal szerepelt a jugoszláv U21-es válogatottban. 1961. május 7-én Belgrádban mutatkozott be a jugoszláv válogatottban Magyarország ellen. A találkozó 4–2-es magyar győzelemmel zárult. Tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon negyedik helyezést elért csapatnak, ahol a csapat legjobb játékosának választották. 1962. szeptember 30-án az NSZK ellen lépett utoljára pályára a jugoszláv csapatban. A mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel ért véget.

Edzőként

Edzői diplomáját a zágrábi egyetemen szerezte. 1970-ben az NK Zagreb csapatánál kezdett edzőként tevékenykedni. 1971 és 1973 között a jugoszláv U23-as válogatottnál is dolgozott. 1973-ban a belga Standard Liège, 1974 és 1976 között a francia OGC Nice edzője volt. A nizzai csapattal az 1975–76-os idényben bajnoki ezüstérmet szerzett. 1977-ben hazatért. Egy idényen át a Hajduk Split, majd két idényen át a Dinamo Zagreb vezetőedzője volt. A Hajdukkal bajnoki bronzérmes (1977–78), a Dinamoval ezüstérmet (1978–79) és jugoszláv kupát nyert (1980). Az 1980–81-es idényre visszatért az OGC Nice együtteséhez. 1983-ban egy rövid ideig ismét a Dinamo Zagreb csapatánál tevékenykedett. 1985–86-os és 1988–89-es szezonokban az osztrák Rapid Wien vezetőedzője volt átmeneti időre. Először Otto Barićot, majd Hans Kranklt helyettesítette a kispadon. Barić a VfB Stuttgartnál próbált szerencsét, de idő előtt visszatért Bécsbe, míg Kranklnak még folyamatban volt az edzői szakképesítésének a megszerzése.^[2]^[3] Az 1990-es évek elején két alkalommal ismét a Dinamo Zagreb szakmai irányítója volt. 1992–93-ban a horvát válogatott szövetségi kapitánya volt. Egy barátságos mérkőzésen ült a kispadon 1993. június 25-én, Zágrábban Ukrajna ellen, ahol 3–1-es horvát győzelem született.

Sportvezetőként

1999. december 18-án választották a Horvát labdarúgó-szövetség elnökévé.^[4] 2002-ben és 2006. decemberben 16-án újabb ciklusra elnökké választották.^[5] Egyik kezdeményezője és támogatója volt a magyar-horvát pályázatnak a 2012-es Európa-bajnokságra.^[1] 2012. május 15-én lemondott az elnök tisztéről.^[6]^[7]