Miroslav Blažević

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miroslav Blažević
CirBlaz face.JPG
2009. október 14.
Személyes adatok
Születési dátum 1935február 10. (79 éves)
Születési hely Travnik, Jugoszláv Királyság
Állampolgárság horvát, bosnyák, svájci
Becenév Ćiro
Poszt csatár
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1957 Jugoszlávia NK Travnik
19571958 Jugoszlávia Dinamo Zagreb
19581959 Jugoszlávia FK Sarajevo
19591964 Jugoszlávia NK Rijeka
19641966 Svájc FC Moutier
19661968 Svájc FC Sion
Edzőség
Időszak Klub
19681971 Svájc Vevey-Sports
19711976 Svájc FC Sion
19761977 Svájc Svájc
19761979 Svájc Lausanne-Sport
19801981 Jugoszlávia NK Rijeka
19811983 Jugoszlávia Dinamo Zagreb
19831985 Svájc Grasshoppers Zürich
1985 Jugoszlávia FK Priština
19851988 Jugoszlávia Dinamo Zagreb
19881991 Franciaország FC Nantes
19911992 Görögország PAÓK Szaloniki
19921994 Horvátország Dinamo Zagreb
19942000 Horvátország Horvátország
20012002 Irán Irán
2002 Horvátország NK Osijek
20022003 Horvátország Dinamo Zagreb
2003 Szlovénia NK Mura
20032005 Horvátország Varteks Varaždin
2005 Horvátország Hajduk Split
20052006 Svájc Neuchâtel Xamax
20062008 Horvátország NK Zagreb
20082009 Bosznia-Hercegovina Bosznia-Hercegovina
2010 Kína Sanghaj Senhua
20102011 Kína Kína, U23
20112012 Irán Mes Kerman
20122013 Horvátország NK Zagreb
2014 Bosznia-Hercegovina Sloboda Tuzla
Díjak, elismerések
a vb szövetségi kapitánya (1998)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Miroslav Blažević (Travnik, ma: Bosznia-Hercegovina, 1935. február 10.) boszniai horvát labdarúgó, edző. Játékoskarrierjét az egykori Jugoszlávia boszniai és horvát részén kezdte, majd az 1960-as években Svájcban folytatta és fejezte be. Edzőként svájci és horvát bajnokságot nyert. Négy ország válogatottjának volt szövetségi kapitánya, legnagyobb sikerét a horvát labdarúgó-válogatottal érte el, amellyel az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon bronzérmet szerzett. Sportpályafutása mellett aktívan vesz részt Horvátország közéletében. Ćiro becenevén is ismert.

Játékos-pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korabeli Jugoszláv Királyság boszniai részén született egy horvát család gyermekeként, Travnik városában. Játékosként a városi NK csapatában kezdte pályafutását. Ezt követően 1957-ben a fő horvát, 1958-ban a fő boszniai csapatok egyikéhez, a Dinamo Zagrebhez, illetve az FK Sarajevóhoz került. Egy szezon után, 1959-ben egy másik horvát labdarúgóklub, az NK Rijeka játékosa lett. 1964-ben Svájcban folytatta pályafutást, ahol előbb a másodosztályú FC Moutier szerződtette. A csapattal 1966-ban feljutott az élvonalba, azonban Blažević átigazolt a szintén első osztályban szereplő FC Sionhoz. Klubjaiban csatárként játszott, azonban saját bevallása szerint játékosként, élvonalbeli szerepléseitől függetlenül, átlagos volt. Emiatt úgy döntött, hogy edzői karrierbe kezd és mindössze harminchárom évesen a Vevey-Sports edzőjeként kezdett el dolgozni.

Edzői pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vevey-Sportsnál eltöltött három szezon után egykori csapata, az FC Sion vezetőedzőjévé nevezték ki. Itt öt évet töltött el, legnagyobb eredménye az 1974-es svájci kupagyőzelem volt. 1976-ban a Lausanne-Sport edzője lett, illetve két mérkőzés erejéig a svájci labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Három év után, 1979-ben visszatért Jugoszláviába, ahol egyik korábbi csapata, a Rijeka szerződtette. 1980-ban került egy újabb excsapatához, a Dinamo Zagrebhez. Itt 1982-ben megnyerte a jugoszláv bajnokságot a csapattal, egy évre rá pedig a jugoszláv kupát. Ekkor visszatért Svájcba, a zürichi Grasshoppershez, amellyel 1984-ben megnyerte a bajnokságot. 1985-ben a Koszovó területén lévő FK Prištinához került, ahol a csapattal sikerült a jugoszláv élvonalba feljutnia. Ezt követően visszatért a Dinamo Zagrebhez, három szezon után a franciaországi FC Nantes, majd 1991-ben a görögországi PAÓK Szaloniki vezetőedzőjévé nevezték ki. 1992-ben harmadszor is a zágrábi Dinamo edzője lett, amellyel 1993-ban megnyerte a horvát bajnokságot.

1994-ben a horvát labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az ezt követő hat év a horvát labdarúgás legsikeresebbjei közé tartozik. Kijutott az Angliában rendezett 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve a két évvel később Franciaországban rendezett világbajnokságra. A válogatottal meglepetésre megszerezte a harmadik helyet, a csoportkörben Jamaicát és Japánt, a nyolcaddöntőben Romániát, a negyeddöntőben pedig Németországot legyőzve. Az elődöntőben a későbbi világbajnok házigazda Franciaországtól szenvedett vereséget. Az akkori válogatott tagja volt számos világszerte ismert játékos, mint a világbajnokság gólkirálya, Davor Šuker vagy Robert Prosinečki, Zvonimir Boban és Goran Vlaović. A világbajnokság alatt feltűnést keltett azzal, hogy minden mérkőzésen egy francia csendőrsapkát tartott a kezében. A válogatottól a 2000-es Európa-bajnoki selejtezőkön való sikertelen szereplés után távozott. 2001-ben felkérték az iráni labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának, az ajánlatot elfogadta. A 2002-es világbajnoksági selejtezőkön Írországgal szemben maradt alul 1–2-re, így távozott a válogatottól.

Ezt követően rövid ideig az NK Osijek, majd ismételten a Dinamo Zagreb és a szlovéniai MK Mura edzője volt. A Dinamóval megnyerte 2003-ban a horvát bajnokságot. A Murától átszerződött a Varteks Varaždin csapatához, itt a 2004/05-os szezon végéig maradt. 2005-ben a Dinamo nagy riválisának, a Hajduk Splitnek lett vezetőedzője, ami a spliti szurkolótáborban nagy vitákat generált Blažević Dinamo-kötődése miatt. Azonban a csapat a Debreceni VSC ellen 8–0-s összesítéssel kiesett az európai kupaküzdelmektől és a bajnokságban is gyengén indult, így már 2005 szeptemberében távoznia kellett. Októberben a svájci Neuchâtel Xamax vezetőedzője lett, azonban nem tudta a csapattal elkerülni a kiesést a svájci élvonalból. Ezt követően visszatért Horvátországba, ahol a kisebbik zágrábi csapat, az NK Zagreb vezetőedzője lett. 2007-ben a harmadik helyen végzett az csapattal, azonban a következő szezon végén távozott a klubtól. Pár nappal később kinevezték a bosznia-hercegovinai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává. A válogatottal elérte a 2010-es világbajnokság európai pótselejtezőjét, ahol 0–2-s összesítéssel maradt alul Portugáliával szemben. Nem sokkal ezután lemondott, miután összetűzés alakult ki Zvjezdan Misimović és közte. Rövid kínai (Sanghaj Senhua, kínai olimpiai válogatott) és iráni kitérő után 2012-ben visszatért az NK Zagrebhez, ezzel hetvenhét évesen Európa legidősebb aktív edzője lett. Mivel a Zagrebbel a szezon végén kiesett az élvonalból, lemondott és bejelentette visszavonulását az edzőségtől. Ezzel a magyar Garami József vált Európa legidősebb aktív edzőjévé. 2014 januárjában rövid időre visszatért, amikor felkérték, hogy a bosnyák másodosztályú FK Sloboda Tuzla vezetőedzője legyen a szezon végéig, azzal a céllal, hogy feljussanak a bosnyák élvonalba. A klub irányításával feljutott, a szezon végén távozott a klubtól.

Stílusára jellemző volt a harsány beszédmód, a hangzatos megnyilatkozások, amikkel a sajtó kedvencei közé tartozott. Szokatlan motivációs technikái is legendás edzővé tették. 2009-ben a legmagasabb horvát sportkitüntetéssel, a Franjo Bučar-díjjal jutalmazták.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blažević Horvátország függetlenségének neves támogatója volt, az 1990-es években belépett a Franjo Tuđman elnök vezette Horvát Demokratikus Unióba (HDZ) és Tuđman legnevesebb támogatói közé tartozott. A pártból 2000-ben (Tuđman halálát követően pár hónappal) kilépett, mert nem értett egyet az új HDZ-elnök Ivo Sanader politikájával. 2005-ben független jelöltként elindult a horvát elnökválasztáson, ahol a szavazatok 0,8%-át érte el.

2009-ben Sanader meggyőzte, hogy a HDZ jelöltjeként induljon a zágrábi önkormányzati választáson, ahol pártja listájáról bejutott a városi tanácsba, amelynek korelnöke lett. A 2013-as önkormányzati választáson nem indult. Aktuális közéleti kérdésekben hallatja hangját, többek között a zágrábi városi ügyek kapcsán, illetve kritizálja az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]