Vadrizs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vadrizs
Virágzó példányok a vadonban
Virágzó példányok a vadonban
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Rizsformák (Oryzoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Oryzeae
Nemzetség: Vadrizs (Zizania)
L. (1753)
Szinonimák
  • Fartis Adans., Fam. Pl. 2: 37 (1763)
  • Elymus Mitch., Diss. Bot. Zool.: 32 (1769), nom. illeg.
  • Hydropyrum Link, Hort. Berol. 1: 252 (1827)
  • Melinum Link, Handbuch 1: 96 (1829), nom. illeg.
  • Ceratochaete Lunell, Amer. Midl. Naturalist 4: 214 (1915)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vadrizs témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadrizs témájú kategóriát.

A vadrizs (Zizania) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó nemzetség.

A vadrizs nemzetségbe tartozó fajok a sekély vízű, kis tavakat és lassú folyású patakokat kedvelik. Sokszor a növénynek csak a virágos csúcsa látszik ki a vízből. A vadrizs közeli rokonságban áll a rizzsel (Oryza sativa), amely szintén a perjefélékhez tartozik. Észak-Amerikában három fajuk őshonos:

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadrizs betakarítása

A nemzetségből a leggyakrabban az északi vadrizst takarítják be. Ezt egyaránt gyűjtik az észak-amerikai bennszülöttek és a fehérek is. Betakarítását kenuk segítségével végzik. A növényt behajlítják a kenuba és aztán fabotocskákkal kiveregetik a magokat.

A botocskák méretét és az egyéb kellékeket az állami és a törzsi törvények írják elő. Minnesotában a botocskák vastagsága 2,5 centiméter átmérőjű, 75 centiméter hosszú és 0,5 kilogramm súlyú kell, hogy legyen.[2] A növényeket nem kell hevesen ütni, csak éppen megmozgatni, hogy az érett magok kihulljanak. Az odzsibvék a növényt „manómin”-nak nevezik, ami magyarul „jó erdei gyümölcs”-öt jelent. Begyűjtéskor néhány mag lehull az iszapos fenékre, ahol télen pihen, de tavasszal kicsirázik. A gabonák közül az indiánok csak a vadrizst és a kukoricát termesztették. A vadrécék és egyéb víziállatok kedvenc táplálékát is képezi a vadrizs.

Nyers vadrizs

A vadrizst majdnem mindig szárítva és egészben (őrlés nélkül) adják el. A vadrizs fehérjében, lizin nevű aminosavban és rostokban gazdag, de zsírban szegény. Mint a valódi rizs, a vadrizs sem tartalmaz glutént. A magban még megtalálható a kálium és a foszfor, és a következő vitaminok: tiamin, riboflavin és niacin.

Főtt vadrizs

Mivel tápértéke és íze igen kedveltté vált a 20. század végére, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban megkezdődött ipari mértékű termesztése. Az USA-ban főleg Kaliforniában és Minnesotában termesztik; termesztése mocsaras helyeken folyik. Kanadában inkább a vad állományokat takarítják be. Kanada legnagyobb vadrizs termesztője Saskatchewan tartomány.

Egy ázsiai fajt, a Zizania latifoliat, amelyet korábban Kínában gyűjtöttek, manapság már elvesztette jelentőségét. Ezt a fajt nem tudták „megszelídíteni”. Manapság veszélyben van, mivel Kína növekvő népessége a növény élőhelyét elfoglalja és beülteti a valódi rizzsel. Ma már igen ritka Kínában, gabonaként már nem is használják, de száráért néhol még termesztik. A Zizania latifoliát véletlenül betelepítették Új-Zéland területére, ahol inváziós fajnak számít.[1]

A vadrizs mint zöldség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zizania latifolia fehér, dagadt szárát zöldségként árulják Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A dagadt szárat az Ustilago esculenta nevű gomba okozza. Ez a gomba megakadályozza, hogy a növény kivirágozzon, emiatt ivartalan szaporítással termesztik. A begyűjtést a növény 120. és 170. napja között végzik el. Ez az idő között a gomba megtámadta a növényt, de még nem kezdett el szaporodni. Ha hagyják ezen az időn túl „érni”, akkor a növény szára megfeketedik és szétesik.

Ezt a zöldséget főleg Kínában kedvelik, ahol „gaosun” és „jiaobai” neveken ismerik. Az angolok a következő neveken illetik: „coba”, „makomo” és „water bamboo”.

Dísznövényként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadrizst kerti tavaknál dísznövényként is használják.

A vadrizs a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány észak-amerikai bennszülött nép, köztük az odzsibvék is, a vadrizst kultúrájuk szerves részének tekintik. A vadrizst kenuk segítségével takarítják be. Begyűjtéséhez két ember kell, az egyik óvatosan botocskákkal a kenuba veregeti a magokat, míg a másik írányítja a vízijárművet. Ezeknek a népeknek a számára igen fontos szerepet tölt be a vadrizs, mind vallási, mind gazdasági szempontból.

Az Újszövetség Jézus egyik példabeszédében („a konkoly és a búza példabeszéde”) a konkolyt zizaniá-nak nevezi. A zizania a görög zizanion szó többesszáma.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetségbe az alábbi 4 faj tartozik:

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wild rice című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]