Vetési konkoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vetési konkoly
Konkoly (Agrostemma githago)
Konkoly (Agrostemma githago)
Természetvédelmi státusz
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség: Agrostemma
Faj: A. githago
Tudományos név
Agrostemma githago
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vetési konkoly témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vetési konkoly témájú kategóriát.

A konkoly vagy vetési konkoly (Agrostemma githago) a szegfűfélék családjába tartozó, 50–70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt vetési gyomnövény. Egynyári. A Soó Rezső és Kárpáti Zoltán által írt és 1968-ban kiadott Növényhatározó még „közönséges”-ként írta le, majd a mezőgazdaságban használt vegyszerezés hatására erősen megritkult, védetté vált. Az utóbbi években viszont ismét szaporodik. Egykor a takarmány közé keveredett mérgező magvak veszélyt jelentettek a háziállatokra, főleg a sertésre, baromfira. A kenyérgabonával keveredve komoly veszélyforrást jelentettek, mivel a sütés-főzés során a méreganyagok nem bomlottak le – 3-5 grammnyi lisztje már nyálkahártya-irritációt, fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladásos halált okozhat.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szára felálló. Keskeny Levelei átellenesen állnak. Szára és levelei is selymesek a rásimuló szőrzettől.

Magányos virága 2–4 cm-es virágkocsányon nő. A párta 3 cm átmérőjű, öttagú, pirosas-bíboros színű. A csészelevelek hosszú, vékony, kihegyezett cimpái messze túlnyúlnak a szirmokon. Toktermésében rengeteg fekete, vese alakú mag fejlődik. Mivel a magok mérgezőek, a konkolyos lisztből sütött kenyér élvezhetetlen.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalászosok ismert gyomnövénye (a búzavirággal, a pipaccsal és a szarkalábbal együtt).

Május és július között virágzik.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Triterpén-szaponinokat (főleg gitagozidot), orcialanin aminosavat, agrosztin fehérjét[1] tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden része mérgező. Magjai a búzalisztbe keveredve azt élvezhetetlenné, nagyobb mennyiségben mérgezővé teszik. A mérgezés pontos mechanizmusa nem ismert. Sokáig kizárólag a konkoly triterpenoid szaponinjait („szapotoxinok”), például a githagozidot (aglikonja a gypsogenin) tették felelőssé, amelyek kölcsönhatásba lépve a sejtmembránnal megváltoztatják annak permeabilitását.[2] Újabban az agrosztin nevű, lektin-szerű fehérjét (az egyes típusú riboszóma-inaktiváló fehérjék, azaz a RIP1-ek közé tartozik) is felelőssé teszik a mérgező hatásért, mivel ezek a vízoldékony glikoproteinek jól ismertek citotoxikus hatásukról.[3][4]

A népi gyógyászatban egykor bőrbetegségeket kezeltek vele. A homeopátiában gyomornyálkahártya-gyulladást kezelnek vele.[forrás?]

Emellett megemlítendő, hogy a vetési konkolynak pozitív allelopatikus hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nő.[5]

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen (a pipaccsal együtt) a termőföld virágaként tisztelték, a föld termékenységének jele volt. Ekképpen szerepel több mondában is.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a type 1 ribosome-inactivating protein (RIP) isolated from the seeds of Agrostemma githago; induces apoptosis [1]
  2. Siepmann C, Bader G, Hiller K, Wray V, Domke T, Nimtz M (1998.). „New saponins from the seeds of Agrostemma githago L.”. Planta Med 64 (2), 159-164. o. DOI:10.1055/s-2006-957395.  
  3. Stirpe F, Gasperi-Campani A, Barbieri L, Falasca A, Abbondanza A, Stevens WA (1983.). „Ribosome-inactivating proteins from the seeds of Saponaria officinalis L. (soapwort), of Agrostemma githago L. (corn cockle) and of Asparagus officinalis L. (asparagus), and from the latex of Hura crepitans L. (sandbox tree)”. Biochemical Journal 216 (3), 617–625. o.  
  4. De Klerk GJ, Engelen D (1985.). „Assembly of Agrostemma githago (corn-cockle) storage proteins and their precursor proteins into oligomers”. Biochemical Journal 230 (1), 269–272. o.  
  5. Søgaard B, Doll H (1992.). „A positive allelopathic effect of corn cockle, Agrostemma githago, on wheat, Triticum aestivum”. Canadian journal of botany 70 (9), 1916-1918. o. DOI:10.1139/b92-238.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dietrich Frohne, Hans Jurgen Pfander.szerk.: McKinney Patrick: Poisonous Plants: A Handbook for Doctors, Pharmacists, Toxicologists, Biologists and Veterinarians [Mérgező növények: kézikönyv orvosok, gyógyszerészek, toxikológusok, biológusok és állatorvosok számára], Second Edition, Portland, Oregon: Timber Press, 134. o. ISBN 978-0881927504 
  • A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001 ISBN 9636841241  
  • D. Nagy Éva: Vadvirágok2. Búvár Zsebkönyvek, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1976. p. 24.