Tókaidó Sinkanszen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tókaidó Sinkanszen
Sinkanszen 700-as sorozat a vonalon
A Tókaidó Sinkanszen útvonala
Hossz:515,4 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:25 kV, 60 Hz ~
Üzemeltető:Central Japan Railway Company
Shinkansen Operations Division
Maximális sebesség:285 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.
Jelmagyarázat
0,0 km Tokió pályaudvar, Tokió
6,8 km Sinagava pályaudvar, Tokió
híd a Tamagava felett
híd a Curumigava felett
25,5 km Sin-Jokohama pályaudvar, Jokohama
felüljáró a Daiszan Keihin autópályán
híd a Szagamigava felett
híd a Szakavagava felett
76,7 km Odavarai vasútállomás, Odavara
95,4 km Atami vasútállomás, Atami
111,3 km Misimai vasútállomás, Misima
135,0 km Sin-Fudzsi vasútállomás, Fudzsi
híd a Fudzsigava felett
felüljáró a Tómei autópályán
167,4 km Sidzuoka pályaudvar, Sidzuoka
felüljáró a Tómei autópályán
híd a Óigava felett
211,3 km Kakegavai vasútállomás, Kakegava
felüljáró a Tómei autópályán
híd a Tenrjúgava felett
238,9 km Hamamacu pályaudvar, Hamamacu
274,2 km Tojohasi pályaudvar, Tojohasi
híd a Tojogava felett
312,8 km Mikava-Andzsó vasútállomás, Andzsó
felüljáró az Iszevangan autópályán
342,0 km Nagoja pályaudvar, Nagoja
híd a Sónaigava felett
felüljáró a Tómei autópályán
híd a Kiszogava felett
367,1 km Gifu-Hasima vasútállomás, Hasima
felüljáró a Hokoriku autópályán
408,2 km Maibarai vasútállomás, Maibara
híd a Jaszugava felett
felüljáró a Meisin autópálya felett
híd a Kamogava felett
476,3 km Kiotó pályaudvar, Kiotó
híd a Kacuragava felett
515,4 km Sin-Ószaka pályaudvar, Oszaka

A Tókaidó Sinkanszen (japánul: 東海道新幹線) a Sinkanszen-hálózat egy nagysebességű vasútvonala Japánban. A vonal kétvágányú, normál nyomtávú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított.

Története[szerkesztés]

A vonal elődje az 1930-as években létrehozott dangan ressa (magyarul: puskagolyó) vasút volt, amely Tokió és Simonoszeki között létezett. A vonal az első része volt egy olyan Kelet-ázsiai vasúthálózatnak, amivel a Japán a tengerentúli területet is kiszolgálta. A II. világháború kezdetével elakadt a projekt, mindössze három alagutat építettek, amit a későbbi Sinkanszen vonalon használtak.[1]

1955-re az eredeti Tókaidó-vasútvonal Tokió és Oszaka között túlterheltté vált. Még annak ellenére is, hogy a vonal villamosítása megtörtént, túlzsúfolt maradt: a kereslet az akkori kapacitás duplája volt. Hosszas tárgyalások után a Japán Vasúttársaság úgy döntött, hogy a meglévő keskeny nyomtávú vonal mellé egy szélesebbet épít, hogy kiegészítse a meglevő vonalat. A vasúttársaság akkori elnöke, Szogó Sindzsi politikusok segítségét kérte a beruházás megvalósítására. Azonban az akkor forradalmian újnak számító technológia nagyon költséges lett volna, ami miatt kevesebb kormányzati támogatást kapott a vonal, mint amire számítottak.

1958. decemberében a japán országgyűlés jóváhagyta a beruházásról szóló tervet, amiben a kormány az 5 éves beruházás 300 milliárd jenes költségéből, 194,8 milliárd jent átvállalt. Az akkori pénzügyminiszter Szató Eiszaku javasolta, hogy a többi pénzt nem kormányzati forrásból kéne biztosítani, hogy a beruházás ne függjön a politikai változásoktól. A vonal építése 1959. április 20-án kezdődött el Sima Hideo főmérnök vezetésével.

1960-ban Szogót és Simát az Egyesült Államokba küldték, hogy a Világbanknál kölcsönhöz folyamodjanak. Eredetileg mintegy 200 millió dollárnyi kölcsönt igényeltek, de ebből csak 80 millió dollárt kapott a projekt. Ez a beruházás teljes költségének 15%-a volt. A kölcsönt pedig nem lehetett "kísérleti technológiára" felhasználni. Ráadásul az építkezés előre haladásával bizonyos költségek megnövekedtek a tervezetthez képest, ami miatt mindkettejüknek le kellett mondania.

Az építkezésre az 1964-es tokiói olimpia miatt komoly nemzetközi figyelem és politikai nyomás irányult. Eredetileg két viszonylat működött: a gyorsabb Hikari, amivel a Tokió-Oszaka vonal négy óra volt, a másik a Kodama vonal, ahol több megálló miatt 5 órás volt az út.[2]

A vonalat az 1964-es tokiói olimpiára nyitották meg. Ez volt a világ első nagysebességű vasútvonala. A vonalon a Sinkanszen 0 sorozat közlekedett.

A Sinagava állomáson 2003 októberében új peronok nyíltak meg a Sinkanszen-járatok számára, amit egy jelentős menetrendváltás kísért, amely növelte a napi Nozomi járatok számát, amely most már nagyobb volt, mint a Hikari vonatok száma.[3][4] Kezdetben egyes Nozomi és Hikari járatok nem álltak meg az állomáson, néhányan kihagyták Sinagava vagy Sin-Jokohama megállóhelyet, míg a több járat mindkettőn megállt. 2008 márciusától kezdve minden járat megáll mindkét állomáson.[5][6] 2012-ben egy másik állomás megnyitását tervezték, amely a Maibara és Kiotó közötti Rittó várost szolgálná ki. Az építkezés 2006 májusában kezdődött, de a projektet a következő évben törölték a környező Siga prefektúra kormányának politikai ellenállása miatt, és a Japán Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a 4,35 milliárd jen értékű kötvény, amelyet a város az építkezés finanszírozására bocsátott ki, törvénytelen volt, és törölni kellett.[7]

A következő sebességemelést, amely továbbfejlesztett fékezési technológia alkalmazásával a jelenlegi 285 km/h-ra emelte a végsebességet, 2014-ben jelentették be, és 2015. március 14-én, a legutóbbi sebességemelés 23. évfordulóján vezették be.[8][9] Kezdetben óránként csak egy járat közlekedett volna ezzel az új sebességgel.[10] Miután 2020 márciusában a régebbi, lassabb 700-as sorozatot lecserélték az N700-as sorozatra, egy új menetrendet terveztek, amely kihasználta a sebességemelést több járattal.[11][12] A COVID-19 járvány azonban tovább késleltette ezeket a terveket, mivel a szolgáltatást ideiglenesen leállították.[13]

Utasszám[szerkesztés]

1964 és 2012 között csak a Tókaidö Sinkanszen vonalon mintegy 5,3 milliárd utast szállítottak.[14] 1964-ben a napi 61 000 utasról[15] 2012-re napi 391 000-re nőtt az utasforgalom.[14] 2016-ra az útvonal napi 365 járaton napi 452 000 utast szállított, ami a világ egyik legforgalmasabb nagysebességű vonalává tette.[16]

Tókaidó Sinkanszen összesített utasszám (milliárd utas)
Év 1967 1976 2004 2007 március 2010 november 2012
Utasok száma (összesített) 0,1 1 4,160[17] 4,5[18] 4,9[19] 5,3[14]
A Tókaidó vonal utasforgalma (évente, millió utas)
Év 1967 1987 április 2007 április 2008 április 2009 április 2010 április 2011 április 2012 április
Utasszám 22[15] 102[15] 151[15] 149[15] 138[15] 141[15] 149[15] 143[14]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Tōkaidō Shinkansen
A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Shinkansen at 50: fast track to the future. The Japan Times , 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. július 22.)
  2. ↑ New Tokaido Trunk Line Opened. New York City: Japan Information Service, Consulate-General of Japan, 5. o. (1964. október 15.) 
  3. ↑ Tokaido bullet trains to stop at Shinagawa. The Japan Times , 2003. október 1. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  4. ↑ Nozomi shinkansen trains mark 30 years in service. The Japan Times , 2022. március 14. [2022. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 15.)
  5. ↑ „FY2007 Financial Results”, Kiadó: JR Central. (Hozzáférés: 2020. november 8.)  
  6. ↑ Railway News - Spring 2008. www.japan-guide.com . [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  7. ↑ „Shinkansen station in Shiga canceled”, The Japan Times , 2007. október 29.. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 16.) 
  8. ↑ Top speed of Nozomi bullet trains to hit 285 kph. The Japan Times , 2014. december 20. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  9. ↑ Speed increase on the Tokaido Shinkansen. Railway Gazette International . [2020. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  10. ↑ (japán nyelven). jr-central.co.jp. Central Japan Railway Company, 2014. február 27. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
  11. ↑ Hayashi, Saya: Japan's fastest bullet train to squeeze out trip every 5 minutes. Nikkei Asia , 2019. május 17. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  12. ↑ „Faster cleaning helped Japan railway boost shinkansen train operations”, Mainichi Daily News , 2020. augusztus 7.. [2022. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  13. ↑ Noguchi, Kazuhiro: Tokyo-Osaka bullet train to resume near-full service in summer. Nikkei Asia , 2020. június 19. [2022. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  14. ↑ a b c d Central Japan Railway Company (japán nyelven). Central Japan Railway Company . (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  15. ↑ a b c d e f g h Central Japan Railway Company Annual Report 2011. Retrieved 3 June 2013. Archiválva 2013. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. ↑ (2018. szeptember 1.) „Method for Forecasting Fluctuation in Railway Passenger Demand for High-speed Rail Services”. Quarterly Report of RTRI 59 (3), 194–200. o. DOI:10.2219/rtriqr.59.3_194.  
  17. ↑ Tokaido Shinkansen Line fetes 40 years (amerikai angol nyelven). The Japan Times , 2004. október 2. [2022. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
  18. ↑ Central Japan Railway Company Annual Report 2007. Retrieved on 28 April 2009. Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. ↑ Kasai, Yoshiyuki: Bullet Train & Maglev System to Cross the Pacific. Envoy Media , 2010. szeptember 4. [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tókaidó_Sinkanszen&oldid=26508788”