Csúó Sinkanszen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csúó Sinkanszen
JR-Maglev-MLX01
JR-Maglev-MLX01
Strecke der Csúó Sinkanszen
 Hossz: 438 km
 Nyomtávolság: (maglev) mm
 Feszültség: 33,000*~
 Maximális emelkedés: 40* 
 Minimum ívsugár: 8,000* m
 Maximális sebesség: 505 km/h
* Tokió-Nagoja

A Csúó Sinkanszen egy tervezett maglev vasútvonal Japánban.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Föld első nagysebességű vasútvonalát, az 1964-ben megnyílt, Tokió-Oszaka közötti 550 kilométer hosszú Tókaidó Sinkanszen-t a JR Tokai üzemelteti. A két város között 3-10 percenként indulnak a 16 kocsis, 1300 személyes szuperexpresszek, és a köztes megállások és félreállások számától függően 2,5-4 óra alatt teszik meg az utat. A vonalon a mobilitás olyan nagy az európai vonalakhoz képest, hogy az szinte elképzelhetetlen.

Maglevvel kb. egy órára lehetne csökkenteni a menetidőt Tokió-Oszaka között, ezáltal még közelebb kerülhetne egymáshoz Japán két dobogó szíve: Tokió és Oszaka, vagy ahogy a régiójukat nevezik, Kanto és Kansai.

A Tókaidó sinkanszen a történelem egyik legnagyobb és legeredményesebb vasúti projektje volt: átadása óta nyereséges. A JR Tokai-nál úgy látja, hogy 2015-ben érdemes nekiállni a Maglev teljes kiépítésének, mely 2025-re lenne átadható. Ez lenne a Chuo Sinkanszen.

Az idő azért is sürget, mert a Tókaidó sinkanszenen kapacitás problémák vannak. A vonatok érdemben már nem sűríthetőek, hosszuk sem növelhető, bár a magasságuk még igen (bár ezt már próbálták, és az emeletes kocsikat tartalmazó vonatokat végül kivonták a forgalomból). Úgy látják, menetidőbeli ugrásra is szükség van.

Mindemellett a Tókaidó sinkanszen műtárgyai, létesítményei kezdenek elöregedni. Már 45 éves ez a vonal, mely gyakorlatilag vagy alagútban, vagy vasbeton lábakon álló pályán vezet, így a felújítás néhány évtized múlva halaszthatatlan lesz, és a pótlásra már most gondolni kell.

Nyomvonal tervek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyomvonalra három terv született, amelyek között a különbségek jelentősek:

A nyomvonalverziók hossza 486, 498 vagy 438 kilométer, a menetidő ennek megfelelően 73, 74, vagy 67 perc. A vonal építésének, és a szerelvények beszerzésének költsége bár közelíti, mégis, egyik esetben sem éri el a tizezer-milliárd jent, és alig különbözik egymástól, de még így is a legrövidebb, alagutas verzió a legolcsóbb. Ráadásul ez vonzaná a legtöbb utast is.

2010. január 9-én a vonalat építtető JR Tokai vasúttársaság bejelentette, hogy a maglev-vonal nem egy ütemben kerülne átadásra, mint korábban a sinkanszen vonalak, hanem amint elkészül az első átadható szakasz - melynek egy része már most is kész van, mint tesztpálya -, megindul rajta a menetrend szerinti forgalom. A Tokióval szomszédos Kanagawa és a hegyek között fekvő Jamanasi prefektúrában lenne a két ideiglenes végállomás. A szakasz hossza kb. 70 kilométer lenne, a menetidő pedig 10 perc lesz.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]