Szerkesztő:Cassandro/Szentágothai János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentágothai János
Életrajzi adatok
Született1912. október 31.
Budapest
Elhunyt1994. szeptember 8. (81 évesen)
Budapest
Ismeretes mintorvos, anatómus, az MTA elnöke (1977–1985)
HázastársBiberauer Alice
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pázmány Péter Tudományegyetem, Orvosi Kar
Pályafutása
Szakterületorvostudományok
Kutatási területanatómia, endokrinológia, agykutatás
Munkahelyek
Semmelweis Orvostudományi Egyetemtanársegéd, adjunktus (1936–1944, még PPTE), egyetemi tanár (1963–1986)
Pécsi Orvostudományi Egyetemegyetemi tanár (1946–1963)
Jelentős munkáiAz ember anatómiájának atlasza
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1950), Állami díj (1970)
Akadémiai tagságlevelező tag (1948), rendes tag (1967)

Szentágothai János (1940-ig Schimert János, Budapest, 1912. október 31. – Budapest, 1994. szeptember 8.) Kossuth- és Állami díjas magyar orvos, anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. 1973 és 1977 között az MTA alelnöke, 1977 és 1985 között elnöke. 1985 és 1989 között a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagja, valamint 1985 és 1994 között országgyűlési képviselő.

Tudományos munkássága az anatómia szinte teljes spektrumát magában foglalta. Kezdetben a degenerációval és a neuroanatómiával foglalkozott, később érdeklődése a vesztibuláris rendszer és a neuroendokrinológia felé fordult, majd második budapesti időszakában a kisagy- és nagyagykéreg működését kutatta. A neuroanatómia területén Pécsett, illetve az agykutatás területén Budapesten iskolát teremtett. A Kiss Ferenccel közösen alkotott Az ember anatómiájának atlasza több orvosegyetemi generációnak szolgált tankönyvként. A 20. századi magyar tudományos élet egyik legjelentősebb alakja. Anyai nagyapja Antal Géza (1846–1889) orvos, akadémikus; egyik veje Réthelyi Miklós (1939) orvos, egyetemi tanár, 2010-től nemzetierőforrás-miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon székely származású orvoscsalád második gyermekeként született. A budapesti Német Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Ugyanitt tanult három testvére is. 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Már egyetemi évei alatt az egyetem anatómia tanszékének munkatársa lett Lenhossék Mihály professzor alatt.

Családja[szerkesztés]

1938-ban kötött házasságot Biberauer Alice-szal, akitől három leánya Katalin (1939), Klára (1941) és Mária Krisztina (1951) született, mindhárman az orvosi pályát választották. Szentágothai János orvos fivérei az Egyesült Államokban és Németországban éltek, gyermekeik közül egy választotta az orvosi pályát.[1]

Tudományos pályafutása[szerkesztés]

Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. Egy évet Bázelben tanult posztgraduális képzés keretében. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború alatt honvéd volt, hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért haza. Ekkor a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. A tanszék háború utáni újraindítása után a vesztibuláris rendszer és a neuroendokrinológia témakörével foglalkozott. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1948-ban az MTA levelező tagjává választották.

1963-ban visszatért Budapestre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését vette át. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott. Emellett többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal is foglalkozott, kutatott. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották. A tanszéket 1977-ig vezette, majd 1986-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, de a tanítást nem hagyta abba. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv volt, melyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg.

Közéleti pályafutása[szerkesztés]

1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. A közéletbe majd csak 1973-ben tért vissza, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé választották. Négy évvel később a tudományos köztestület elnöke lett, emiatt távozott tanszékvezetői pozíciójáról. 1985-ben távozott onnan, amikor országgyűlési képviselő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lett (utóbbinak annak megszüntetéséig tagja volt).

Szentágothai János és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/2-1-111/112.

A rendszerváltás során bekapcsolódott a Magyar Demokrata Fórum munkájába. Az 1990-es országgyűlési választáson már a rendszerváltó párt színeiben, annak országos listájáról szerzett mandátumot. A külügyi bizottság tagjaként dolgozott. A ciklus lejárta után pár hónappal hunyt el.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel, 1946)
  • A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (társszerző, 1962)
  • The Cerebellum as a Neuronal Machine (1968)
  • Funkcionális anatómia (három kötet, 1971)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 762–764. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Halász Béla: Szentágothai János (1912–1994). In: Híres magyar orvosok. Szerk.: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000. 126–131.
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 644. o. ISBN 963-9257-15-X  
  • Szabadon választott – Parlamenti almanach 1990, Bp.: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1990, 233. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés]