Szegényített urán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szegényített urán (más néven gyengített urán) olyan urán, amelyben a hasadóanyagként használható 235-ös izotóp aránya kisebb a természetes 0,71%-os aránynál (általában 0,2-0,4%). A szegényített urán az urándúsítás melléktermékeként jön létre. Nagy sűrűsége miatt ideális lövedékek anyagának (67%-kal nagyobb a sűrűsége mint az ólomnak), mivel a nagyobb sűrűség (tömeg) adott méretű, és alakú lövedéknek egyenesebb röppályát biztosít. Erős mérgező hatása miatt azonban alkalmazása etikai kérdéseket vet fel, mivel becsapódáskor a lövedék gyakran meggyullad, és a mérgező égéstermékek nagy területen szóródnak szét. Radioaktív sugárzása nem jelentős, azonban a többi nehézfémhez hasonlóan erősen mérgező.[1]

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyengített urán az, ami visszamarad, amikor természetes uránból kivonják az atomerőműi fűtőanyagokhoz vagy az atomfegyverekhez szükséges U-235 hasadó izotópot. Az U-235 azonban csak az összes urántartalom körülbelül 0,72 százalékát teszi ki, úgy, hogy a gyengített urán szinte teljes egészében az U-238 izotópból áll. Az U-238 felezési ideje 4,5 milliárd év. A gyengített urán és a természetes urán között semmi vegyi vagy mérgezési hatásbeli különbség nincs (mivel ugyan annak az elemnek az izotópjai), csupán a sugárzása alacsonyabb körülbelül 40 százalékkal. A gyengített urán az atomipar hulladéka. Szerte a világon 1,1 millió tonna gyengített urán fekszik el tárlókban; amihez évente legkevesebb 46 000 tonna jön hozzá. A gyengített urán előállításának éllovasai az Egyesült Államok és Oroszország, messze mögöttük Nagy-Britannia és Kína.

Felhasználási területei[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyengített urán sűrűsége kb. 19 kg/dm3, ami 70 százalékkal nagyobb az óloménál és közel annyi mint az aranyé vagy volfrámé, azonban azoknál jelentősen olcsóbb. Ezen túlmenően a gyengített urán pirofóros, azaz finoman eloszlatva gyulladásra hajlamos, ami fokozza a lőszer romboló hatását, ezért előszeretettel használják páncéltörő lövedékek gyártásához.

Harckocsik páncélzatában sugárzáselnyelő rétegként használják (például T-72).

Repülőgépekben a nagy sűrűsége miatt ellensúlyként használják.

A polgári életben sugárzáselnyelő anyagként alkalmazzák radiológiai laboratóriumokban

Használata a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmúlt 14 év háborúiban (Irak, Kuvait, Bosznia, Koszovó, Szerbia, Montenegró, Afganisztán) közel 1,4 millió lövedéket lőttek ki, ez 400 000 kilogramm gyengített uránnak felel meg. Az USA mellett Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, Pakisztán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Thaiföld és Törökország bírnak vagy fejlesztenek gyengített urán lőszereket.

A világ gyengített urán leltára
Ország Szervezet DU anyag (tonnában) Jelentett
 USA DOE 480,000 2002
 Oroszország FAEA 460,000 1996
 Franciaország COGEMA 190,000 2001
 Egyesült Királyság BNFL 30,000 2001
 Németország URENCO 16,000 1999
 Japán JNFL 10,000 2001
 Kína CNNC 2,000 2000
 Dél-Korea KAERI 200 2002
 Dél-afrikai Köztársaság NECSA 73 2001
ÖSSZESEN 1 188 273 2002
Source: WISE Uranium Project

UNEP tanulmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosovo uranium NATO bombing1999.png

Az ENSZ környezetvédelmi szervezete, a United Nations Environment Programme (UNEP) az A-10-es bombázó földi cél elleni jellegzetes támadását 2 másodperces tűzcsapásként írja le, aminek során mintegy 200 lövedék, egyenes vonalban, egymástól 1-3 méteres távolságra körülbelül 500 négyzetméteres területet terít be. Ebből a 200 lövedékből azonban alig 10 talál célba vagyis 5 százalék, a maradék eltűnik a talajban. A UNEP azzal számol, hogy Koszovóban körülbelül 30 000 gyengített urán lövedéket lőttek ki. A UNEP-től 2000 novemberében kiküldött Balkan Task Force kereső-expedíció azonban mindössze csak 7 teljes és 1 fél lövedéket talált meg. És éppen itt kezdődik a bonyodalom: eddig csak a mérgezési és környezetvédelmi szempontból célba talált, csekély számú gyengített urán lövedéket vették számításba, amik becsapódáskor elégnek uránoxid-porrá és terhelik a levegőt vagy megfertőzik a tárgyi környezetet. A gyengített lövedékek sokkal nagyobb, azon hányadának sorsa, amelyek – anélkül, hogy célba találtak volna – a földbe csapódtak, messzemenően ismeretlen. Az urán mérgező nehézfém, ami elsősorban a csontozatban dúsul fel és különböző betegségeket okozhat, kezdve a vesék, a tüdő, és a máj működési zavaraitól, folytatva a rákig és az öröklési anyag megváltoztatásáig. Az uránterheléseket különösen azoknál a katonáknál hozzák kapcsolatba az úgy nevezett öbölháborús tünetcsoporttal, akiket ezeken a területeken vetettek be; olyan körülmény, ami a gyengített uránnak a Metal of Dishonor elnevezést (a becstelenség féme) elnevezést hozta meg a veteránok körében.

Német kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A németországi braunschweigi Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet tudósai évek óta vizsgálják átfogó és jelentős költségráfordítású kísérletekben azokat a tényezőket, amik szerepet játszanak az urán és oxidjai talajban történő feloldódásában. A talajokban beállított uránkoncentrációk megfeleltek az „átlagos DU-belövés” terhelésének. Az eredmények azt mutatják, hogy a talajba urán-oxidként bevitt urán fizikai-kémiai és biológiai folyamatoktól feloldódik és a növényektől felvehetővé válik. 3 év elteltével a talajból az oda bevitt urán közel 40 százaléka mobilis vegyületekbe ment át. A növények az ilyen mobilis uránvegyületeket vagy felvehetik vagy átkerülhetnek a talajokba és a vizekbe. A Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet kísérleteiben a növényektől felvett uránmennyiségek közvetlenül a talajban lévő uránkoncentrációtól függtek. A növények föld feletti részeibe a talajban lévő összes urán mennyiségének 0,4-0,6 százaléka vagy a rendelkezésre álló urán hányadának 5-6 százaléka ment át. A növények uránkoncentrációi már a legcsekélyebb terhelési fokozatban is akár ezerszeresét is elérték az ellenőrzési csoportban megállapítottaknak. A Szövetségi Mezőgazdasági Kutatási Intézet tudósai azt is megállapították, hogy az urán mobilizálása növekszik a talaj csökkenő termőképességével (alacsony PH-értékek, a növényi tápanyagot jelentő ásványi anyagok – elsősorban a foszfor – alacsony tartalma). A háborús területeken azonban éppenséggel a kevésbé talajok a jellemzőek és a lakosság rá van szorulva az önellátásra a saját talajokból. Mindkét szempont jelentősen fokozza a gyengített urán hatásainak súlyosságát, „a becstelenség / gyalázat féme” elnevezés valóban helytálló.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]