Scott Dixon
| Scott Dixon | |
 | |
| Scott Dixon 2015-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1980. július 22. (43 éves) Brisbane, Ausztrália |
| Nemzetisége |  új-zélandi |
| Pályafutása | |
| Kategória | IndyCar |
| Aktív évei | 2003– |
| Csapata |  Chip Ganassi Racing (2003–) |
| Rajtszáma | 9 |
| Nagydíjak száma | 346 |
| Világbajnoki címek | 6 |
| Győzelmek | 55 |
| Dobogós helyezések | 135 |
| Első rajtkockák | 32 |
| Leggyorsabb körök | 29 |
| Első nagydíj | 2003-as Toyota Indy 300 |
| Első győzelem | 2003-as Toyota Indy 300 |
 | |
| Scott Dixon aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Scott Dixon témájú médiaállományokat. | |
Scott Ronald Dixon (Brisbane, Ausztrália, 1980. július 22. –) új-zélandi autóversenyző, a 6 bajnoki címével és a 50 futamgyőzelmével az IndyCar Series történetének legsikeresebb versenyzője. 2008-ban megnyerte az indianapolisi 500 mérföldes versenyt a pole-pozícióból és háromszor diadalmaskodott a Daytonai 24 órás versenyen is.
Amióta az IndyCar-ban van a Chip Ganassi Racing csapata, azóta Dixon velük érte el minden sikerét, mióta 2003-ban a sorozatba a szerződött, és még 2008-ban amikor újraegyesült a két rivális széria.
A 2008-as Kentucky futamon rekordot döntött mert egy szezonon belül Dixon szerezte a legtöbb, vagyis 6 futamgyőzelmet. Abban is rekorder, hogy egymás után 28 futamon célbaért a 2005-ös Watkins Glen-i és a 2007-es Mid-Ohio-i futam között. 90 futamból amit befejezett, abból 48-szor végzett a dobogón ezért is tartják az egyik legjobb IRL versenyzőnek.
Több elismerést is átvehetett karrierje során, a Jim Clark-díjat 1999-ben, 2001-ben és 2004-ben és a Bruce McLaren-díjat 2003-ban és 2008-ban, továbbá 2001-ben pedig a CART sorozat legjobb újoncának választották, 2015-ben pedig beválasztották a Halhatatlanok Klubjába is.
Pályafutása[szerkesztés]
Korai évei (1987–1993)[szerkesztés]
Dixon az Ausztráliai Brisbane-ben született Új-Zélandi szülőktől, Ron és Glenys Dixon autóversenyzőktől.[1] A család visszaköltözött Új-Zélandra, Aucklandbe még amikor Dixon kicsi volt. Hétévesen gokartozással kezdte versenyzői pályafutását. Már 13 évesen jogosítványt szeretett volna, de Új-Zélandon csak 15 évesen lehetett kapni, ezért különböző adományozásokba kezdett, hogy meg tudja szerezni.[2]
1994–1998[szerkesztés]
1994-ben megnyerte az Új-Zélandi Formula Vee bajnokságot, 1995-ben a II. osztályú Formula-Ford-ban nyerte el a bajnoki címet úgy, hogy 13 versenyt nyert a 14-ből, a következő évben megnyerte az Új-Zélandi Formula Ford bajnokságot is.
Dixon úgy döntött, hogy 1997-től Ausztráliában versenyzik. Nem volt pénze, de hamar akadt támogatója Christopher Wingate Rotorua üzletember személyében, aki fizette a versenyzési és repülési költségeit. 1997-ben elnyerte az év újonca díjat az Ausztrál Formula Holden Szériában. Az eredmény miatt az SH Racing-nél kapott lehetőséget.[3] Ahogy a költségek kezdtek 250,000 dollár fölé nőni Wingate alapított egy vállalatot, hogy tudja finnanszírozni Dixon versenyzői pályafutását. Azt a vállalatot Scott Dixon Motorsports-nak (SDMS) nevezték el, a részvényesek által több mint 1 millió dollárt fektettek bele Dixon-ba. Ez megengedte, hogy folytassa a versenyzői karrierjét anélkül, hogy a pénz miatt aggódni kellene. 1998-ban sikerült megnyerni a Formula Holden bajnokságot. A bajnoki cím megnyerése után a V8 Supercars sorozatból keresték meg és az egyik ajánlatot el is fogadta ezután a V8 Supercars-ban versenyzett tovább,[4] de máshol akart versenyezni ezért 1999-ben benevezték az amerikai Indy Lights szériába.[5]
Indy Lights[szerkesztés]
1999[szerkesztés]
A Scott Dixon Motorsports befektetők támogatásával Dixon 1999-ben átköltözött Amerikába, ahol a Johansson Motorsports csapatban a Indy Lights szériában próbálta ki magát, és Chicagoban a pole-ból indulva, minden kört vezetve simán tudott nyerni. A bajnokságban az ötödik helyen zárt, az újoncok közül pedig a második legjobb volt.[6]
2000[szerkesztés]
2000-ben maradt az Indy Lights-ban de csapatot váltott és a PacWest Lights csapatnál versenyezve megnyerte a bajnokságot úgy, hogy a 12 versenyből haton győzött. Összesen 228 kört állt az élen.[7]
CART[szerkesztés]
2001[szerkesztés]
2001-ben ugyancsak a PacWest csapattal debütált a CART szériában a korábbi F1 versenyző, Mauricio Gugelmin mellett, de nagyon jól sikerült a szezon mert megnyerte a Nazareth-i oválon rendezett versenyt, így az akkori legfiatalabb győztes lett 20 évesen, 9 hónaposan és 14 naposan. Hat top5-ös helyezése volt összesen és abban az évben egyedülálló módon a lehetséges 2610 körből 2521-et teljesített amiből 14-et vezetett is a Mexikói versenyen. A bajnokságban nyolcadik lett és az Év Újonca címet is megszerezte.
2002[szerkesztés]
2002-t még a PacWest csapatnál kezdte Oriol Servià mellett, ám annak megszűnése után a Toyota elintézte, hogy a Target Chip Ganassi Racinghez kerüljön, ahol a mai napig is tekeri a kormányt. A bajnokságban a 13. helyet szerezte meg, három top5-ös helyezése volt, köztük a Denverben szerzett második hely.
IndyCar[szerkesztés]
2003[szerkesztés]
2003-ban már az IRL IndyCar széria versenyzője volt, miután a Ganassi csapat itt folytatta a versenyzést.[8] Három győzelmével (Homestead-Miami Speedway, Pikes Pike és Richmond) és öt pole-pozíciójával (Japán, Richmond, Kansas, Nashville, Nazareth) első évében bajnok tudott lenni.[9] Juan Pablo Montoya és Buzz Calkins után Dixon volt az első olyan versenyző az IRL-ben aki a debütáló futamát meg tudta nyerni, később csak Graham Rahal-nak sikerült ez a bravúr.[10] Viszont ő volt az első olyan versenyző az IRL-ben, aki három egymást követő versenyen tudott kört vezetni. Mindhárom versenyén, ahol nyert, dominált és a legtöbb kört ő vezette. Ez az év számára mégis tragédiával ért véget, mert leendő 2004-es csapattársa és jó barátja Tony Renna az egyik év végi tesztelésen Indianapolis-ban halálos balesetet szenvedett.[11]
2004–2006[szerkesztés]
2004-ben a Toyota motor sikertelensége miatt Dixon nem tudta megvédeni bajnoki címét, sőt, a bajnokságot is csak a 10. helyen zárta.[12] Legjobbja is a Phoenix-ben elért második helye. Két top5-ös és 10 top10-es helyezés fűződik a nevéhez 15 versenyből. Ebben az évben két tesztre is meghívja őt a Formula–1-es Williams csapat.[13][14]
A 2005-ös esztendőben még rosszabb, csak a 13. helyen zárta a bajnokságot,[15] de legalább egy győzelmet szerzett Watkins Glenben[16] és még négy másik top10-es helye volt. A 89. Indianapolis 500-on a 13. helyről indulva a 24. helyen végzett mert baleset miatt kiesett.[17]
2006-ban a csapat a Toyota kivonulása miatt Honda motorra váltott és sikeresebbek is lettek. Újra nyerni tudott a Watkins Glen International-ön,[18] másik győzelmét a Nashville Superspeedway-en aratta.[19] A bajnokságban a negyedik helyen zárt, 15 ponttal lemaradva mindössze a bajnok, Sam Hornish Jr.-tól.[20] Az egyetlen versenyző volt abban az évben, aki mind a 14 versenyt befejezte. Kilenc versenyen állt az élen, és a lehetséges 2510 körből 2504 kört teljesített.[21]
2007–2009[szerkesztés]
Dixon a 2007-es IndyCar Series szezonban, 13 ponttal maradt alul Dario Franchitti-vel szemben a bajnoki címért folyó csatában, mert az utolsó futam utolsó körének utolsó kanyarjában kifogyott az üzemanyaga és lelassult.[22] 2007-ben sikerült harmadszorra is megnyerni a Watkins Glen-i futamot.[23] Az eső miatt megrövidített indianapolisi 500-on második lett Dario Franchitti mögött.[24] Újra nyerni tudott az eső miatt vasárnapra halasztott Nashville-i versenyen is.[25] A következő Mid-Ohio-i futamot, ahol az IRL először rendezett versenyt, azt is meg tudta nyerni, amivel beállította Dan Wheldon és Kenny Bräck rekordját azzal, hogy zsinorban 3 versenyt nyert meg Dixon.[26]
A Michigan-i futamon az elsők között volt amikor egy 6 autót érintő baleset-ben -amit Wheldon és Franchitti idézett elő- kiesett Dixon is, ezzel a 2005-ös Chicago-i futam után először nem tudott befejezni egy futamot.
2008-ban a Champ Car széria és az IndyCar Series újraegyesült, vagyis innentől kezdve már csak egy nyíltkerekes széria van újból az Egyesült Államokban.[27] Dixon ebben s szezonban másodszor is megnyerte a bajnoki címet, de első alkalommal végre megnyerte az indianapolisi 500-as futamot is.[28] Ebben a szezonban megint rekordot döntött azzal, hogy egy szezonon belül az eddigi legtöbb vagyis 6 győzelmet szerzett az alábbi helyszíneken: Homestead, indianapolisi 500, Texas, Nashville, Edmonton és Kentucky. A chicago-ban második lett Castroneves mögött, de a második bajnoki címével amit ezúttal már az újraegyesített szériában szerzett meg tényleg kijelentheti, hogy ő a legjobb 2008-ban.[29]
A 2009-es idényben katasztrofálisan kezdődött Dixon-nak. St.Pete-ben Mutoh-val ütközött, majd a falnak csapódott a verseny 80. körében.[30] Long Beach-ben is csak a 15. lett mert egy biztonsági autós szakasz alatt Ryan Briscoe kilökte a pályán és nehezen indult újra az autója.[31] Ezután nyolc dobogós helyet szerzett miközben győzött Kansas-ben, Milwaukee-ben, Richmond-ban, Mid-Ohio-ban és Motegi-ben, másodpercekkel maradt le a győzelemről, harmadik lett Texas-ban, Watkins Glen-ben és Edmonton-ban. Az Indy 500-on 73 kört vezetett a versenyben és hatodik lett. Mid-Ohio-ban 29,7 másodperces előnnyel szerezte meg huszadik IRL-es futamgyőzelmét ezzel ő szerezte eddigi legtöbb győzelmet az IndyCar Series-ben.[26]
Ebben az évben továbbra is harcban volt a bajnoki címért és ezúttal megint jóbarátjával, a NASCAR-ból éppen most visszatérő Franchitti-val kellett megvívni a bajnoki címért mint 2007-ben csak ezúttal már csapattársakként és Briscoe is harcban volt a bajnoki címért. Franchitti-nak a szezon folyamán négy győzelmet, két második és két harmadik helyet szerzett és Homestead előtt öt ponttal vezette a bajnokságot Dixon. Briscoe-nak további három pont hátránya volt az évadzáró előtt. Homestead-ben Franchitti indult az első helyről, Dixon második míg Briscoe csak harmadik helyről indulhatott. A futamon Dixon és Birscoe nagyjából ugyanolyan boksztaktikával mentek míg Franchitti teljesen más taktikát használt amivel a végére több üzemanyag maradt neki és gyorsabban mehetett a végén és megnyerte a futamot egyben a bajnoki címet is.[32][33]
2010–2015[szerkesztés]
A 2010-es év legelején az első négy versenyen három legjobb hét helyen végzett, majd 167 kört vezetett a RoadRunner Turbo Indy 300-on, és második egymást követő évben megnyerte a versenyt Kansasben.[34] További négy TOP10-es pozíció után megnyerte a Honda Indy Edmontont,[19] miután Hélio Castronevest megbüntették. Matematikailag is elvesztette esélyét a bajnoki címre, miután hatodik lett az Indy Japan 300-on Motegiben, de a szezont a Cafés do Brasil Indy 300 győzelmével zárta, így összesítésben 547 ponttal a 3. helyen végzett.[35]
A 2011-es bajnokságban meghosszabbította megállapodását a Chip Ganassi csapattal.[36] A szezon első tizenegy versenye során hétszer végzett az első tízben, beleértve egy második helyet a Barber Motorsports Parkban, a texasi duplafordulóban és Torontóban. Harmadszor nyerte meg a Honda Indy 200-at Mid-Ohióban,[37] miután 50 kört vezetett a pole-pozícióból rajtolva. Japánban, Motegiben szintén az élről startolva győzelemmel búcsúztatta a sorozatot a szigetországi pályától.[38][39] Végül 518 ponttal újfent 3. lett a versenyzők közötti pontvadászatban.[40]
A 2012-es szezonban is a Chip Ganassi egyik konstrukcióját vezette és évadát számtalan technikai probléma árnyékolta be.[41] Az első öt versenyén három második helyezést ért el St. Petersburgben, Barberben és az Indianapolis 500-on is. Ezután megnyerte a Chevrolet Detroit Belle Isle nagydíjat, miután minden kört végig vezetett.[42] Hat versennyel később negyedikként kvalifikálta magát a Honda Indy 200-ra Mid-Ohióban, ahol megnyerte második futamát a szezonban.[43] Dixon egyike volt annak a négy versenyzőnek, akiknek még volt esélye a végső sikerre, miután a Baltimore-i nagydíjon negyedik helyen végzett Baltimore utcáin.[44] Az év végi elszámolásban sorozatban harmadik 3. helyét ünnepelhette 435 pontot gyűjtve és 53 ponttal lemaradva a bajnok, Will Power mögött.[45][46][47]
Dixon hároméves szerződéshosszabbítást írt alá a 2013-as kiírás megkezdése előtt, egészen a 2015-ös bajnokság végéig,[48] annak ellenére, hogy Honda motoros autója kisebb teljesítményű volt, mint a Chevrolet motoros kocsiké. A második fordulóban, a Barber Motorsports Parkban második lett Ryan Hunter-Reay mögött, amivel a futam legjobb Hondás pilótája lett.[49] Egészen a tizenegyedik fordulóig várt első futamgyőzelmére, ami az ovál Pocono Raceway-en volt.[50] Ezt követően a kanadai duplafutamokon, Torontóban mindkettőt győzelemmel zárta, ezzel a bajnokság 2. helyére lépett fel.[51][52] Az utóbbi évek leghosszabb versenynaptárát felvonultató, 19 versenyes sorozatban a szezonzárón, a fontanai MAVTV 500 IndyCar World Championships-en ötödikként intette le a kockás zászló, és ezzel megszerezte harmadik bajnoki címét 2003 és 2008 után.[53][54]
A 2014-es szezonban vezetett először Chevrolet-motoros autót, miután a CGR lecserélte a Hondát annak érdekében, hogy az IndyCar és a NASCAR csapata is ugyanazzal a motorgyártóval működjön együtt.[55] Motorjának rendszeresen teljesítmény-leadási problémája voltak, ami kissé eltúlozta a lengéscsillapító beállítási problémákat, és a tömegközéppont és a súlyeloszlás változásai vonóerő-problémákat okoztak a kanyarokban, ami miatt óvatosabban kellett gyorsulnia.[56] Iowában szerezte első pole-ját a tizenkettedik fordulóban,[57] majd megnyerte a Honda Indy 200-at Mid-Ohióban.[58] Megelőzte Mike Conwayt a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n, majd az Auto Clubban tartott szezonzárón második lett és 604 ponttal a bronzérmes lett a végső bajnoki tabellán.[59][60]
2015-ben a harmadikként kvalifikálta magát a szezon harmadik fordulójára, a Long Beach-i utcai pályára, a Toyota Grand Prix-re és végül 44 kört vezetve megszerezte első győzelmét az eseményen.[61] A legendás Indianapolis 500-on megszerezte a pole-t[62] és 84 körrel vezetett, mielőtt a verseny végén a gyorsaságának rohamos visszaesése miatt végül negyedik lett.[63][64] Három versennyel később a hetedik helyen állt a texasi Firestone 600-on, és szezonbeli második győzelmét aratta 97 kör élen állás után[65]. Dixon egyike volt annak a hat versenyzőnek, akik a bajnoki címért versengtek a szezonzáró sonomai GoPro Grand Prix-re. Ott nyert, ezzel megszerezve a negyedik bajnoki címét.[66] Bár ő és a Penske pilótája, Juan Pablo Montoya ugyanannyi pontot szereztek (556), a döntetlent győzelmek száma törte meg, mivel Dixon három futamot nyert.[67]
2016–2020[szerkesztés]
A 2016-os szezonban is a CGR-nél vezetett, miután 2015 közepén újabb hároméves szerződéshosszabbítást írt alá a csapattal.[68] Dixon a hetedik helyen rajtolt, és a Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix utolsó 155 körében vezette a mezőnyt, egy győzelmet begyűtjve.[69] Egy Indy-autós rekordot is felállított azzal, hogy 12 egymást követő szezonban nyert versenyt.[70] Megelőzve a 11 szezonos sikerét Bobby Unsernek, Emerson Fittipaldinak és Helio Castronevesnek is. Egyben ez volt a 101. Indy-autós győzelme is a Ganassi csapatnak. A következő tizenkét versenyen nyolc alkalommal zárt az első tízben, miután megbízhatatlanság miatt három futamon nem ért célba, valamint a Honda Indy 200-on baleseteztett Castronevesszel.[71] Később nyert Watkins Glenben, miután a pole-ból indult és összesen 50 kört állt az élen.[72] A sonomai szezonzárón szerzett 17. helyezése után 477 ponttal a 6. helyen végzett a végelszámolásban,[73][74] ami azt jelentette, hogy 2005 óta először végzett az első három helyen kívül.[75]
A CGR három Chevrolet-szezon után a 2017-es év előtt visszatért a Honda motorokhoz.[76] Dixon az első öt versenyén a harmadik helyen végzett Szentpéterváron, Barberben és az Indianapolisi épített vonalvezetésen. A pole-ba kvalifikálta magát az Indianapolis 500-ra.[77] A verseny során nekiütközött a belső korlátnak, miután az 53. körben eltalálta Jay Howard autójának bal hátsó kerekét.[78] A baleset következtében egyikük sem sérült meg.[79] A Chevrolet Detroit Grand Prix első futamán a második helyen végzett és három versennyel később megnyerte a Kohler nagydíjat a Road America-n.[80] A következő hat futam mindegyikén befért a legjobb 10 közé, ebbe beleértve az egymást követő második helyeket a Gateway Motorsports Parkban és a Watkins Glenben. Utóbbit követően három pont hátránya volt a bajnokság éllovasától, Josef Newgardentől a szezonzáró sonomai GoPro Grand Prix-ben. Ott a negyedik helyen végzett, ezzel 621 ponttal 3. lett a bajnoki végső tabellán.[81][82]
2018-ban új univerzális aerodinamikai csomaggal felszerelt autót vezetett, és nem volt akkora műszaki hátránya Penskével szemben.[83] Az első öt versenyen, négyszer is a legjobb 10 között ért be, beleértve két dobogós helyezést az Indianapolis belső vonalvezetésén és az Indy 500-on. Dixon 39 kör vezetésével megnyerte a Chevrolet Detroit nagydíj első futamát, Texasban, a DXC Technology 600 utolsó 119 körét is vezette, és két versennyel később a bajnokság élére állt. Három versennyel Texas után megnyerte harmadik, egyben utolsó futamát 2018-ban, a Honda Indy Toronto-t, Kanadában.[84] Sonomában az év végén második lett, összesen 678 pontot gyűjtött és ötödik bajnoki címét szerezte meg. Bajnoki riválisának, Alexander Rossinak már az első körben nem volt esélye megszerezni a címet.[85][86]
.jpg)
Dixon többéves szerződéshosszabbítást írt alá a Chip Ganassi Racinggel a 2023-as szezon végéig,[87] miután elutasította Zak Brown, a McLaren vezérigazgatójának ajánlatát, hogy csatlakozzon a márka IndyCar csapatához.[88][89] A szezon első hét versenyén négy dobogós helyezést hozott St. Petersburgben, Barberben, Long Beach-en és az Indianapolis Road-pályán. A hatodik pozícióból rajtolva megnyerte a Chevrolet Detroit nagydíj második futamát.[90] Csapattársával, Felix Rosenqvisttel szemben a nyolcadik helyről nyerte meg a Honda Indy 200-at, ami a második és egyben utolsó győzelme volt 2019-ben, és összességében a hatodik Mid-Ohióban.[91] 578 ponttal negyedikként végzett a végső tabellán.[92][93]
A világméretű COVID-19-járvány késleltette a 14 eseményre lerövidítette a 2020-as szezont,[94][95] és az Indiana-i zárlat miatt Dixonnak otthon kellett felkészülnie a versenyzésbe való visszatérésre.[96] Az évadnyitó Genesys 300 texasi fordulón másodikként kvalifikálta magát, és 200 körből 157-et vezetett.[97] Megnyerte a GMR Grand Prix-t az Indianapolis-i pályán,[98] és a REV Group Grand Prix első futamát Road American.[99] Második lett az iowai dupla első futamában, és futamcsúcsot vezetett 111 kört az Indianapolis 500-on. IndyCar pályafutása 50. győzelmét aratta a Bommarito Automotive Group 500 első futamán Gateway-en.[100] Az utolsó öt futamon nem végzett a tizediknél alacsonyabban, és a szezonzáró szentpétervári futamon a hatodik pilótabajnoki címét aratta 16 pontos előnnyel, Josef Newgarden előtt.[101]
2021–jelenleg[szerkesztés]
.jpg)
A 2021-es bajnokságot úgy kezdte, hogy a Barber Motorsports Parkban harmadik lett, és Szentpéterváron ötödik. Harmadikként rajtolt a Genesys 300 texasi első futamon, 212 körből 206-ot vezetett a 2021-es első és egyetlen győzelme során,[102] ezzel megszerezte a bajnoki vezetést, és felülmúlta AJ Foyt rekordját, amikor a 19. szezonjában is nyert futamot.[103] Két pole-pozíciót szerzett a második Genesys 300-on és az Indianapolis 500-on, de elvesztette a bajnoki vezetést csapattársától, Álex Palou-tól, miután az utóbbi versenyen csak a 17. helyen végzett.[104] További három dobogós és négy TOP10-es helyezést ért el, és 481 ponttal 4. lett az utolsó szezonban.[105]
A 2022-es szezon első öt versenyén az első tízben végzett, a legjobb eredménye pedig az ötödik hely volt Texasban.[106] Ötödször kvalifikálta magát a pole-ra a májusi Indianapolis 500-on.[107] Összesen 95 kört vezetett, de nem nyerte meg a futamot, mert a bokszutcában átlépte a megengedett sebességhatárt, amiért áthajtásos büntetést kapott.[108][109] Négy versennyel később másodikként állt rajthoz a Honda Indy Torontóban, és 40 kört vezetett, ezzel megszerezte negyedik torontói győzelmét is.[110] Négy versennyel később megnyerte a futamot Nashville belvárosának utcáin.[111] Egyike volt annak az öt pilótának, akik ekkor még matematikailag jogosultak lettek volna a bajnoki cím megszerzésére a szezonzáró, Laguna Seca forduló előtt.[112][113] A 12. helyen ért be és 521 ponttal 4. lett a bajnokságban.[114][115]
2023-ban többet javult kvalifikációs teljesítménye és megszerezte a harmadik pozíciót Szentpéterváron, és a következő négy versenyből háromban az első tíz helyen végzett. Long Bech-en kiesett mechanikai problémák miatt, amely az egyetlen kiesése volt az idényben.[116] A Gateway Motorsports Parkban a befutó pillanatában 22,2256 másodpercet vert a másodikként leintett Pato O’Wardra, amivel átadta a múltnak Juan Pablo Montoya legnagyobb különbséggel történő győzelmének huszonhárom éves rekordját.[117] Egymást követő szezonban elért győzelmi rekordsorozatát egy újabb futamgyőzelemmel 19-re növelte azzal, hogy megnyerte a Gallagher nagydíjat, ez emellett pályafutása 54. győzelmét is jelentette az új-zélandinak, amellyel AJ Foyt mögött a második helyen áll a mindenkori győzelmek listáján.[118] Ezután 82 kört vezetett a következő Bommarito Automotive Group 500-on, így nyert, és csapattársa, Palou lett az egyetlen bajnoki riválisa. Matematikailag kiesett a címért folytatott küzdelemből, miután harmadik lett a Portland-i nagydíjon, amelyet Palou megnyert.[119][120]
Eredményei[szerkesztés]
CART[szerkesztés]
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2001 | PacWest |  MTY 13 |
LBH 19 |
TXS NH |
NZR 1 |
 MOT 9 |
MIL 3 |
DET Ki |
POR 7 |
CLE Ki |
 TOR 5 |
MIS 10 |
CHI 4 |
MDO 12 |
ROA 4 |
VAN 13 |
 LAU 9 |
.svg){kind=small} ROC Ki |
HOU Ki |
LS 4 |
 SRF 15 |
FON Ki |
8. | 98 |
| 2002 | PacWest | MTY 6 |
LBH Ki |
MOT 9 |
13. | 97 | ||||||||||||||||||
| Ganassi | MIL 6 |
LS 6 |
POR 7 |
CHI 6 |
TOR 5 |
CLE Ki |
VAN Ki |
MDO 5 |
ROA Ki |
MTL Ki |
DEN 2 |
ROC 12 |
MIA Ki |
SRF Ki |
FON 6 |
MXC 7 |
IndyCar[szerkesztés]
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | Ganassi | HMS 1 |
PHX Ki |
MOT Ki |
INDY Ki |
TXS 6 |
PPIR 1 |
RIR 1 |
KAN 6 |
NSH 2 |
MIS 5 |
STL Ki |
KTY 2 |
NZR Ki |
CHI 2 |
FON 2 |
TX2 2 |
1. | 507 | |||
| 2004 | Ganassi | HMS Ki |
PHX 2 |
MOT 5 |
INDY 8 |
TXS Ki |
RIR 8 |
KAN 12 |
NSH 8 |
MIL Vi |
MIS 7 |
KTY 13 |
PPIR Ki |
NZR 9 |
CHI 7 |
FON 8 |
TX2 6 |
10. | 355 | |||
| 2005 | Ganassi | HMS Ki |
PHX 12 |
STP 6 |
MOT Ki |
INDY Ki |
TXS 11 |
RIR Ki |
KAN 18 |
NSH 6 |
MIL 13 |
MIS Ki |
KTY Ki |
PPIR 16 |
SNM 7 |
CHI Ki |
WGL 1 |
FON 10 |
13. | 321 | ||
| 2006 | Ganassi | HMS 5 |
STP 2 |
MOT 9 |
INDY 6 |
WGL 1 |
TXS 2 |
RIR 11 |
KAN 4 |
NSH 1 |
MIL 10 |
MIS 16 |
KTY 2 |
SNM 4 |
CHI 2 |
4. | 460 | |||||
| 2007 | Ganassi | HMS 2 |
STP 2 |
MOT 4 |
KAN 4 |
INDY 2 |
MIL 4 |
TXS 12 |
IOW 10 |
RIR 2 |
WGL 1 |
NSH 1 |
MDO 1 |
MIS Ki |
KTY 2 |
SNM 1 |
DET Ki |
CHI 2 |
2. | 624 | ||
| 2008 | Ganassi | HMS 1 |
STP Ki |
MOT[1] 3 |
LBH[1] |
KAN 3 |
INDY 1 |
MIL 2 |
TXS 1 |
IOW 4 |
RIR 3 |
WGL 11 |
NSH 1 |
MDO 3 |
EDM 1 |
KTY 1 |
SNM 12 |
DET 5 |
CHI 2 |
SRF[2] 2 |
1. | 646 |
| 2009 | Ganassi | STP Ki |
LBH 15 |
KAN 1 |
INDY 6 |
MIL 1 |
TXS 3 |
IOW 5 |
RIR 1 |
WGL 3 |
TOR 4 |
EDM 3 |
KTY 7 |
MDO 1 |
SNM 13 |
CHI 2 |
MOT 1 |
HOM 3 |
2. | 605 | ||
| 2010 | Ganassi |  SAO 6 |
STP 20 |
ALA 2 |
LBH 4 |
KAN 1 |
INDY 5 |
TXS 4 |
IOW 6 |
WGL 8 |
TOR 20 |
EDM 1 |
MDO 5 |
SNM 2 |
CHI 8 |
KTY 7 |
MOT 6 |
HMS 1 |
3. | 349 | ||
| 2011 | Chip Ganassi Racing | STP 16 |
ALA 2 |
LBH 18 |
SAO 12 |
INDY 5 |
TXS1 2 |
TXS2 2 |
MIL 7 |
IOW 3 |
TOR 2 |
EDM 23 |
MDO 1 |
NHA 3 |
SNM 5 |
BAL 5 |
MOT 1 |
KTY 3 |
LVS T |
3. | 518 | |
| 2012 | Chip Ganassi Racing | STP 2 |
ALA 2 |
LBH 23 |
SAO 17 |
INDY 2 |
DET 1 |
TXS 18 |
MIL 11 |
IOW 4 |
TOR 25 |
EDM 10 |
MDO 1 |
SNM 13 |
BAL 4 |
FON 3 |
3. | 435 | ||||
| 2013 | Chip Ganassi Racing | STP 5 |
ALA 2 |
LBH 11 |
SAO 18 |
INDY 14 |
DET 4 |
DET 4 |
TXS 23 |
MIL 6 |
IOW 16 |
POC 1 |
TOR 1 |
TOR 1 |
MDO 7 |
SNM 15 |
BAL 19 |
HOU 1 |
HOU 2 |
FON 5 |
1. | 577 |
| 2014 | Chip Ganassi Racing | STP 4 |
LBH 12 |
ALA 3 |
IMS 15 |
INDY 29 |
DET 11 |
DET 4 |
TXS 5 |
HOU 19 |
HOU 18 |
POC 5 |
IOW 4 |
TOR 5 |
TOR 7 |
MDO 1 |
MIL 4 |
SNM 1 |
FON 2 |
3. | 604 | |
| 2015 | Chip Ganassi Racing | STP 15 |
NLA 11 |
LBH 1 |
ALA 3 |
IMS 10 |
INDY 4 |
DET 5 |
DET 20 |
TXS 1 |
TOR 8 |
FON 6 |
MIL 7 |
IOW 18 |
MDO 4 |
POC 9 |
SNM 1 |
1.[3] | 556 | |||
| 2016 | Chip Ganassi Racing | STP 7 |
PHX 1 |
LBH 2 |
ALA 10 |
IMS 7 |
INDY 8 |
DET 19 |
DET 5 |
ROA 22 |
IOW 3 |
TOR 8 |
MDO 22 |
POC 6 |
TXS 19 |
WGL 1 |
SNM 17 |
6. | 477 | |||
| 2017 | Chip Ganassi Racing | STP 3 |
LBH 4 |
ALA 2 |
PHX 5 |
IMS 2 |
INDY 32 |
DET 2 |
DET 6 |
TXS 9 |
ROA 1 |
IOW 8 |
TOR 10 |
MDO 9 |
POC 6 |
GTW 2 |
WGL 2 |
SNM 4 |
3. | 621 | ||
| 2018 | PNC Bank Chip Ganassi Racing | STP 6 |
PHX 4 |
LBH 11 |
ALA 6 |
IMS 2 |
INDY 3 |
DET 1 |
DET 4 |
TXS 1 |
ROA 3 |
IOW 12 |
TOR 1 |
MDO 5 |
POC 3 |
GTW 3 |
POR 5 |
SNM 2 |
1. | 678 | ||
| 2019 | PNC Bank Chip Ganassi Racing | STP 2 |
COA 13 |
ALA 2 |
LBH 3 |
IMS 2 |
INDY 17 |
DET 22 |
DET 1 |
TXS 17 |
ROA 5 |
TOR 2 |
IOW 2 |
MDO 1 |
POC 2 |
GTW 20 |
POR 16 |
LAG 3 |
4. | 578 | ||
| 2020 | Chip Ganassi Racing | TXS 1 |
IMS 1 |
ROA 1 |
ROA 12 |
IOW 2 |
IOW 5 |
INDY 2 |
GTW 1 |
GTW 5 |
MDO 10 |
MDO 10 |
IMS 9 |
IMS 8 |
STP 3 |
1. | 537 | |||||
| 2021 | Chip Ganassi Racing | ALA 3 |
STP 5 |
TXS 1 |
TXS 4 |
IMS 9 |
INDY 17 |
DET 8 |
DET 7 |
ROA 4 |
MDO 4 |
NSH 2 |
IMS 17 |
GTW 19 |
POR 3 |
LAG 13 |
LBH 3 |
4. | 481 | |||
| 2022 | Chip Ganassi Racing | STP 8 |
TXS 5 |
LBH 6 |
ALA 5 |
IMS 10 |
INDY 21 |
DET 3 |
ROA 9 |
MDO 5 |
TOR 1 |
IOW 5 |
IOW 4 |
IMS 8 |
NSH 1 |
GTW 8 |
POR 3 |
LAG 12 |
3. | 521 | ||
| 2023 | Chip Ganassi Racing | STP 3 |
TXS 5 |
LBH 27 |
ALA 7 |
IMS 6 |
INDY 6 |
DET 4 |
ROA 4 |
MDO 2 |
TOR 4 |
IOW 6 |
IOW 6 |
NSH 5 |
IMS 1 |
GTW 1 |
POR 3 |
LAG 1 |
2. | 578 | ||
| 2024 | Chip Ganassi Racing | STP . |
TRM[2] |
LBH |
ALA |
IMS |
INDY |
DET |
ROA |
LAG |
MDO |
IOW |
IOW |
TOR |
GTW |
POR |
MIL |
MIL |
NSH |
— | 0 |
- * A szezon jelenleg is zajlik.
- ↑ 1: - A Long Beach-i és a Japán versenyt ugyanazon a napon rendezték a Champ Car és az IRL pilótáknak és mindkét verseny bele számít a bajnokságba.
- ↑ 2: - A verseny nem számít bele a bajnokságba.
- ↑ 3: - Juan Pablo Montoyával ugyanannyi pontot szerzett, de több győzelmének köszönhetően Dixon nyerte a bajnokságot.
Indianapolis 500[szerkesztés]
| Év | Karosszéria | Motor | Rajthely | Eredmény | Csapat |
|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | G-Force | Toyota | 4. | 17. | Ganassi |
| 2004 | G-Force | Toyota | 13. | 8. | Ganassi |
| 2005 | Panoz | Toyota | 13. | 25. | Ganassi |
| 2006 | Dallara | Honda | 4. | 6. | Ganassi |
| 2007 | Dallara | Honda | 4. | 2. | Ganassi |
| 2008 | Dallara | Honda | 1. | 1. | Ganassi |
| 2009 | Dallara | Honda | 5. | 6. | Ganassi |
| 2010 | Dallara | Honda | 6. | 5. | Chip Ganassi Racing |
| 2011 | Dallara | Honda | 2. | 5. | Chip Ganassi Racing |
| 2012 | Dallara | Honda | 15. | 2. | Chip Ganassi Racing |
| 2013 | Dallara | Honda | 16. | 14. | Chip Ganassi Racing |
| 2014 | Dallara | Chevrolet | 11. | 29. | Chip Ganassi Racing |
| 2015 | Dallara | Chevrolet | 1. | 4. | Chip Ganassi Racing |
| 2016 | Dallara | Chevrolet | 13. | 8. | Chip Ganassi Racing |
| 2017 | Dallara | Honda | 1. | 32. | Chip Ganassi Racing |
| 2018 | Dallara | Honda | 9. | 3. | Chip Ganassi Racing |
| 2019 | Dallara | Honda | 18. | 17. | Chip Ganassi Racing |
| 2020 | Dallara | Honda | 2. | 2. | Chip Ganassi Racing |
| 2021 | Dallara | Honda | 1. | 17. | Chip Ganassi Racing |
| 2022 | Dallara | Honda | 1. | 21. | Chip Ganassi Racing |
| 2023 | Dallara | Honda | 6. | 6. | Chip Ganassi Racing |
Daytonai 24 órás autóverseny[szerkesztés]
| Év | Csapat | Csapattárs | Autó | Kategória | Kör | Összetett Helyezés |
Kategória Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2004 | CGR Grand Am
|
 Max Papis Scott Pruett Jimmy Morales
|
Riley Mk XI-Lexus | DP | 502 | 10. | 6. |
| 2005 | Target Chip Ganassi with Felix Sabates
|
.svg){kind=small} Darren Manning Casey Mears
|
Riley Mk. XI-Lexus | DP | 694 | 6. | 6. |
| 2006 | Target Chip Ganassi with Felix Sabates
|
Dan Wheldon Casey Mears
|
Riley Mk. XI-Lexus | DP | 734 | 1. | 1. |
| 2007 | Target Chip Ganassi with Felix Sabates
|
Dan Wheldon Memo Rojas
|
Riley Mk. XI-Lexus | DP | 538 | Kiesett | Kiesett |
| 2008 | Chip Ganassi with Felix Sabates
|
Dan Wheldon Salvador Durán Alex Lloyd
|
Riley Mk. XI-Lexus | DP | 515 | Kiesett | Kiesett |
| 2009 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Dario Franchitti Alex Lloyd
|
Riley Mk. XI-Lexus | DP | 731 | 5. | 5. |
| 2010 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Dario Franchitti Juan Pablo Montoya Jamie McMurray
|
Riley Mk. XX-BMW | DP | 249 | Kiesett | Kiesett |
| 2011 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Dario Franchitti Juan Pablo Montoya Jamie McMurray
|
Riley Mk. XX-BMW | DP | 721 | 2. | 2. |
| 2012 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Dario Franchitti Juan Pablo Montoya Jamie McMurray
|
Riley Mk. XXVI-BMW | DP | 760 | 4. | 4. |
| 2013 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Dario Franchitti Joey Hand Jamie McMurray
|
Riley Mk. XXVI-BMW | DP | 594 | Kiesett | Kiesett |
| 2014 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Tony Kanaan Kyle Larson Marino Franchitti
|
Riley Mk. XXVI-Ford | P | 667 | Kiesett | Kiesett |
| 2015 | Chip Ganassi Racing with Felix Sabates
|
Tony Kanaan Kyle Larson Jamie McMurray
|
Riley Mk. XXVI-Ford | P | 740 | 1. | 1. |
| 2016 | Ford Chip Ganassi Racing
|
Tony Kanaan Kyle Larson Jamie McMurray
|
Riley Mk. XXVI-Ford | P | 708 | 13. | 7. |
| 2017 | Ford Chip Ganassi Racing
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTLM | 624 | 27. | 10. |
| 2018 | Ford Chip Ganassi Racing
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTLM | 783 | 11. | 1. |
| 2019 | Ford Chip Ganassi Racing
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTLM | 570 | 13. | 4. |
| 2020 | Konica Minolta Cadillac
|
Ryan Briscoe Kobajasi Kamui Renger van der Zande
|
Cadillac DPi-V.R | DPi | 833 | 1. | 1. |
| 2021 | Cadillac Chip Ganassi Racing
|
 Kevin Magnussen Renger van der Zande
|
Cadillac DPi-V.R | DPi | 807 | 5. | 5. |
| 2022 | Cadillac Racing
|
 Sébastien Bourdais Álex Palou Renger van der Zande
|
Cadillac DPi-V.R | DPi | 722 | 14. | 7. |
| 2023 | Cadillac Racing
|
Sébastien Bourdais Renger van der Zande
|
Cadillac V-LMDh | GTP | 783 | 3. | 3. |
| 2024 | Cadillac Racing
|
Sébastien Bourdais Renger van der Zande
|
Cadillac V-LMDh | GTP |
Le Mans-i 24 órás autóverseny[szerkesztés]
| Év | Csapat | Csapattárs | Autó | Kategória | Kör | Összetett Helyezés |
Kategória Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2016 | Ford Chip Ganassi Team USA
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTE Pro |
340 | 20. | 3. |
| 2017 | Ford Chip Ganassi Team USA
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTE Pro |
337 | 23. | 7. |
| 2018 | Ford Chip Ganassi Team USA
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTE Pro |
309 | 39. | 14. |
| 2019 | Ford Chip Ganassi Team USA
|
Ryan Briscoe Richard Westbrook
|
Ford GT | GTE Pro |
341 | 24. | 5. |
| 2023 | Cadillac Racing
|
Sébastien Bourdais Renger van der Zande
|
Cadillac V-Series.R | Hypercar | 340 | 4. | 4. |
Magánélete[szerkesztés]
Scott Dixon és Emma Davies a 800 m-es futás Brit és Wales-i bajnoka 2008 februárjában házasodtak össze. Az első házassági évfordulójuk után bejelentették, hogy Emma gyereket vár. Néhány órával a Watkins Glen-i futam után született meg első gyerekük és Poppy Davies Dixon-nak nevezték el.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Scott Dixon. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Official Website of Scott Dixon. scottdixon.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Gale, Cameron: Scott Dixon: From Back to Front(Part One) (angol nyelven). DIVEBOMB, 2022. november 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Noonan, Aaron: MEMORY LANE: Scott Dixon Sandown 1998 (ausztrál angol nyelven). Speedcafe.com, 2017. május 24. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon seals PacWest Indy Lights deal. (angol nyelven). Crash, 2000. április 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 1999 PPG/Dayton Indy Lights Championship | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Indy Lights champion, Scott Dixon in 2000. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2003 Scott Dixon Race Used Target Chip Ganassi Racing First Championship IndyCar Helmet (amerikai angol nyelven). Racing Hall of Fame Collection, 2003. november 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archivist, G. P.: 2003 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2003. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IRL: Scott Dixon looking forward to 2003 (angol nyelven). us.motorsport.com, 2002. november 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IRL: Tony Renna fatally injured at Indy (angol nyelven). us.motorsport.com, 2003. október 23. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archivist, G. P.: 2004 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2004. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archive: The obstacles blocking Dixon's path to F1 (angol nyelven). www.autosport.com, 2022. február 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Prints of Formula One Testing: IRL driver Scott Dixon Williams BMW FW26 leaves the pits during his first F1 test (angol nyelven). Motorsport Images Photo Prints. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archivist, G. P.: 2005 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2005. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IRL: Watkins Glen: Race report (angol nyelven). us.motorsport.com, 2005. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2005 Indianapolis 500 | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon repeats at Watkins Glen (angol nyelven). ESPN.com, 2006. június 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ a b Scott Dixon’s 52 Indy car wins (angol nyelven). www.motorsport.com, 2022. július 20. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archivist, G. P.: 2006 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2006. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Watkins Glen Indy GP Race Report (angol nyelven). Honda Racing Newsroom, 2006. június 5. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Classic Rewind: Franchitti wins 2007 title when Dixon comes up empty. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon wins 2007 Watkins Glen IndyCar race. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Classic Rewind: Franchitti reigns in soggy 2007 Indy 500. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon wins at Nashville (angol nyelven). www.autosport.com, 2007. július 16. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ a b Writer, Staff: IndyCar Series | Mid-Ohio: Dixon sets win record, takes slim points lead (amerikai angol nyelven). The Columbus Dispatch. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Champ Car and IRL confirm merger (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. február 22. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Horner, Scott: What to know about 2008 Indy 500 winner Scott Dixon as he competes in the 2022 race (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Archives, L. A. Times: Dixon wins IndyCar title (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2008. szeptember 8. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ The best St Petersburg IndyCar moments (angol nyelven). The Race, 2020. március 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ NTT IndyCar Series 2009 Toyota Grand Prix of Long Beach Classification | Motorsport Stats. motorsportstats.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Post, Special to The Denver Post | Special to The Denver: Dixon sets record for IndyCar wins with title No. 20 (amerikai angol nyelven). The Denver Post, 2009. augusztus 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Press, The Associated. „Dixon Sets IndyCar Career Record With 4th Win of Season”, The New York Times, 2009. augusztus 10. (Hozzáférés: 2024. január 7.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Dixon wins race at Kansas Speedway on cruise control (amerikai angol nyelven). The Denver Post, 2010. május 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2010 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon - Chip Ganassi Racing (CGR). (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon Takes First 2011 IndyCar Win At Mid-Ohio (angol nyelven). www.motorsport.com, 2011. augusztus 7. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Authority, Motor: Dixon Wins Wild Motegi IndyCar Series Race (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Motegi won't return for 2012 season (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Championships | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon hopeful over Dallara DW12 handling issues (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Ryan, Dave: 2012 Detroit Grand Prix Results: Scott Dixon Pulls Off Wire-To-Wire Victory (angol nyelven). SB Nation Detroit, 2012. június 3. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Honda Indy 200 at Mid-Ohio: Dixon maintains mastery. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Ginsburg, David: Hunter-Reay wins Grand Prix of Baltimore (amerikai angol nyelven). San Diego Union-Tribune, 2012. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ MOTORSPORTS: Ryan Hunter-Reay wins IndyCar series title with fourth-place finish at Fontana (amerikai angol nyelven). Daily News, 2012. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Marshall, Konrad: Will Power: Australian IndyCar racing champion. Sydney Morning Herald. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2012 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon signs contract extension through 2015 with Ganassi Racing. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Site Maintenance. media.chevrolet.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon wins at Pocono to give Ganassi Racing first win of IndyCar season. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ MattWeaver: Scott Dixon wins controversial Toronto Race No. 1 (angol nyelven). SBNation.com, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon loves Canada: 2 wins, big payday, big points haul. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Cavin, By Curt: Scott Dixon emerges as 2013 IndyCar Series champion; Will Power wins season finale (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Tucker, Jeff Olson and Heather: Scott Dixon wins third IndyCar championship (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Ganassi revving up with Chevrolet, Kanaan (angol nyelven). ESPN.com, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Ganassi distracted during 2014 IndyCar build-up says Scott Dixon (angol nyelven). www.autosport.com, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon nabs pole for IndyCar race in Iowa (angol nyelven). ESPN.com, 2014. július 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ From last to first: Dixon wins again at Mid-Ohio. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ WILL POWER wins 2014. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2014 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon wins his first Long Beach Grand Prix (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2015. április 19. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IMS: Dixon Wins Pole for the 99th Running of the Indianapolis 500 Mile Race. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2015 Indianapolis 500. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Elton Alexander, The Plain Dealer: Indy 500 has missed drama in recent years (angol nyelven). cleveland, 2015. május 18. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon cruises to victory in fast-paced Firestone 600. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon's run to 2015 championship a case of never giving up. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ INDYCAR - MONTOYÁT ELHAGYTA A FORTUNA, DIXON A BAJNOK!. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon comes to grips with disappointing 2016 season. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ „2016 Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix Highlights - IndyCar videók” (magyar nyelven).
- ↑ Dixon wins at Phoenix to tie Al Unser for fourth in all-time victories. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Casey, Connor: Honda Indy 200 notebook: Dixon crashes early (amerikai angol nyelven). Mansfield News Journal. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IndyCar: Scott Dixon wins at Watkins Glen as Will Power’s title hopes take a blow (angol nyelven). Fox Sports, 2016. szeptember 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2016 - IndyCar Series Indy Car Results - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2016 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Erről beszélt az IndyCar világa 2016-ban (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Chip Ganassi Racing Teams confirms switch to Honda engines for 2017. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ INDYCAR - DIXON A POLE-BÓL, ALONSO AZ 5. HELYRŐL INDULHAT AZ INDY 500-ON!. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon escapes horrific Indianapolis 500 crash with Jay Howard (angol nyelven). www.autosport.com, 2017. május 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Horrorbaleset miatt szakadt félbe az Indy 500 (magyar nyelven). 24.hu, 2017. május 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon Wins the KOHLER Grand Prix at Road America for 41st Career Victory (amerikai angol nyelven). The Speed Journal, 2017. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Josef Newgarden wins 2017 IndyCar Series title with Penske (angol nyelven). www.autosport.com, 2017. szeptember 18. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2017 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Új autók, új korszak - Indul az IndyCar 2018-as idénye (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2018. március 10. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon wins Honda Indy Toronto to extend points lead. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Andrea, Tajthi: Scott Dixon az IndyCar 2018-as bajnoka (magyar nyelven). Racingline.hu, 2018. szeptember 17. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IndyCar: Ötödször is bajnok Scott Dixon (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon signs multi-year Ganassi contract extension (angol nyelven). Crash, 2018. augusztus 13. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon to McLaren? The 2019 IndyCar silly season is ramping up (amerikai angol nyelven). RACER, 2018. június 21. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Delaney, Michael: Scott Dixon confirms talks with McLaren for 2019 (brit angol nyelven). F1i.com, 2018. június 25. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Nelsen, Chris: Detroit Grand Prix: Scott Dixon, honored by Queen Elizabeth, then wins Sunday (amerikai angol nyelven). Detroit Free Press. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon wins thriller at Mid-Ohio. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Másodszor az IndyCar bajnoka Josef Newgarden (angol nyelven). formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2019 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ INDYCAR Announces Updated 2020 Series Schedule. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ RacedayAddams: 5 verseny 15 nap alatt - Itt az IndyCar vadonatúj naptártervezete - (magyar nyelven), 2020. május 21. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon reflects on his IndyCar future and the importance of family in his success (amerikai angol nyelven). NBC Sports, 2020. október 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Végre: Elrajtolt az IndyCar szezonja, Dixon nyert (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Reports, Staff: Dixon wins GMR Grand Prix at Indianapolis Motor Speedway (amerikai angol nyelven). Indianapolis News | Indiana Weather | Indiana Traffic | WISH-TV |, 2020. július 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Dixon Still Untouchable with Third Straight Win of 2020 after Exciting First Race at Road America. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Rajtkáosz, eső és Dixon 50. győzelme (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Máté, Jámbor: Hiába nyert Newgarden, Dixon hatodszorra is IndyCar bajnok lett! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2020. október 25. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IndyCar: Dixon dominált Texasban, míg az újonc McLaughlin második lett (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2021. május 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon breaks all-time IndyCar record (amerikai angol nyelven). Beyond the Flag, 2021. május 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 46 évesen is sikerült: negyedszer nyert Indy 500-at Castroneves! (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2021. május 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Bence, Boa: Alex Palou az IndyCar bajnoka 2021-ben! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2021. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IndyCar 2020 Texas Results | IndyCar Race Results (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Indy 500: Dixon rekordot döntve pole-ban, három ex-F1-es a top 10-ben! (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2022. május 23. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ RacedayAddams: Marcus Ericsson nyerte a drámákkal teli Indianapolis 500-at - (magyar nyelven), 2022. május 29. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 'I let down so many people': Scott Dixon still wrestling with bitter loss in 106th Indy 500 (amerikai angol nyelven). NBC Sports, 2022. május 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ IndyCar: Dixon történelmi sikert aratott (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Organ, Mike: How Scott Dixon won the IndyCar Music City Grand Prix, which was chaotic again this year (amerikai angol nyelven). The Tennessean. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Roos, András: Véghajrá az IndyCarban, jön a rájátszás a NASCAR-ban (magyar nyelven). 500 Miles, 2022. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Baski, Dávid: Így dőlt el az IndyCar 2022-es bajnoki címe (magyar nyelven). 500 Miles, 2022. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ RacedayAddams: Power visszaült az IndyCar trónjára, Palou agyonvert mindenkit Laguna Secán - (magyar nyelven), 2022. szeptember 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2022 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon on contact with Pato O'Ward: 'I guess it's all gloves off at this point' (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ RacedayAddams: Óriásit vert Montoya 23 éves rekordjára Dixon Gatewayen - (magyar nyelven), 2023. augusztus 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ Scott Dixon wins 2023 Gallagher Grand Prix (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ RacedayAddams: Úgy lett kétszeres IndyCar-bajnok Palou, ahogyan utoljára 18 éve sikerült! - (magyar nyelven), 2023. szeptember 3. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
- ↑ 2023 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlapja
- DriverDB honlapja
- Profilja az IndyCar hivatalos honlapján (angolul)
- Profilja a Chip Ganassi Racing hivatalos honlapján (angolul)