2014-es IndyCar Series szezon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2014-es IndyCar Series
Szezon
Versenyek 18
Szezon kezdete Március 30.
Szezon vége Augusztus 30.
Szezon
Egyéni győztes Will Power
Győztes csapat Team Penske
Győztes motorszállító Chevrolet
Az év újonca Carlos Muñoz
Legnépszerűbb pilóta Juan Pablo Montoya
Indy 500 győztese Ryan Hunter-Reay
Egyéb bajnokságok
A.J. Foyt trófea nyertese Juan Pablo Montoya
Mario Andretti trófea nyertese Will Power

 ← 2013
2015 → 

A 2014-es Verizon IndyCar Series szezon volt a tizenkilencedik szezonja az IndyCar Series-nek és a százkettedik szezonja az amerikai nyíltkerekes versenyzésnek. A 98. indianapolisi 500-at május 25-én, vasárnap rendezték meg. Az amerikai tv közvetítő az ABC és a NBC Sport Network. Magyarországon a DIGI Sport követíti az IndyCar futamait. Az Indy 500-at Ryan Hunter-Reay nyerte meg, míg a bajnokságot Will Power.

Az utolsó futamon még a brazil Hélio Castroneves is esélyes volt a bajnoki címre, azonban mivel Power kilencedik, Castroneves pedig csak tizennegyedik lett, végül az ausztrál pilóta lett a győztes. Sam Hornish, Jr. 2006-os győzelme óta ez volt a Team Penske első győzelme.

Versenynaptárbeli változtatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerződésben álló versenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenynaptár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forduló Dátum Verseny neve Pálya Helyszín
1 Március 30. USA Honda Grand Prix of St. Petersburg Streets of St. Petersburg St. Petersburg, Florida
2 Április 13. USA 39th Toyota Grand Prix of Long Beach Streets of Long Beach Long Beach, Kalifornia
3 Április 27. USAUSA Honda Indy Grand Prix of Alabama Barber Motorsports Park Birmingham, Alabama
4 Május 10. USAUSA Grand Prix of Indianapolis Indianapolis Motor Speedway Speedway Indiana
5 Május 25. USA 98th Indianapolis 500-Mile Race Indianapolis Motor Speedway Speedway, Indiana
6-7 Május 31.-Június 1. USA Detroit Belle Isle Grand Prix Belle Isle Park Detroit, Michigan
8 Június 7. USA Firestone 600 Texas Motor Speedway Fort Worth, Texas
9-10 Június 28.-29. USA Shell and Pannzoil Grand Prix of Houston Reliant Park Houston, Texas
11 Július 6. USA Pocono IndyCar 500 Fueled by Sunoco Pocono Raceway Long Pond, Pennsylvania
12 Július 12. USA Iowa Corn Indy 300 Iowa Speedway Newton, Iowa
13-14 Július 19.-20. Kanada Honda Indy Toronto Exhibition Place Toronto, Ontario
15 Augusztus 3. USA Honda Indy 200 at Mid-Ohio Mid-Ohio Sports Car Course Lexington, Ohio
16 Augusztus 17. USA ABC Supply Wisconsin 250 The Millwaukee Mile West Allis, Wisconsin
17 Augusztus 24 USA GoPro Grand Prix of Sonoma Sonoma Raceway Sonoma, Kalifornia
18 Augusztus 30 USA MAVTV 500 IndyCar World Championships Auto Club Speedway Fontana, Kalifornia

██ Ovál pálya

██ Utcai pálya

██ Épített pálya

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Motor Rajtszám Versenyzők Versenyek Megjegyzések
A. J. Foyt Enterprises Honda 14 JPN Szató Takuma[6] Mind
41 GBR Martin Plowman (Ú)[7] 4–5
Andretti Autosport Honda[8] 25 USA Marco Andretti[9] Mind
26 FRA Franck Montagny (Ú)[10] 4
USA Kurt Busch (Ú)[11] 5
27 CAN James Hinchcliffe[12] Mind
28 USA Ryan Hunter-Reay Mind
34 Kolumbia Carlos Muñoz (Ú)[13] Mind
Bryan Herta Autosport Honda 98 GBR Jack Hawksworth (Ú)[14] Mind
Chip Ganassi Racing Chevrolet[15] 8 AUS Ryan Briscoe[16] Mind
9 NZL Scott Dixon[17] Mind
10 BRA Tony Kanaan[16] Mind
83 USA Charlie Kimball Mind
Dale Coyne Racing Honda 18 Kolumbia Carlos Huertas (Ú)[18] Mind
19 GBR Justin Wilson[19] Mind
63 GBR Pippa Mann[20] 5
Dreyer & Reinbold Kingdom Racing[21] Chevrolet 22 USA Sage Karam (Ú)[22] 5 Chip Ganassi Racing
Ed Carpenter Racing Chevrolet[23] 20 GBR Mike Conway[24] 1–4, 6–7, 9–10, 13–15, 17
USA Ed Carpenter 5, 8, 11–12, 16, 18
21 USA J. R. Hildebrand[25] 5
KV Racing Technology Chevrolet 6 USA Townsend Bell[26] 5
11 FRA Sébastien Bourdais[27] Mind
17 Kolumbia Sebastián Saavedra[28] Mind AFS Racing
33 AUS James Davison (Ú)[29] 5
Lazier Partners Racing Chevrolet 91 USA Buddy Lazier[30] 5
Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 15 USA Graham Rahal Mind
16 ESP Oriol Servià[31] 2–5
Sarah Fisher Hartman Racing Honda 67 USA Josef Newgarden Mind
68 CAN Alex Tagliani[32] 5
Schmidt Peterson Hamilton Motorsports Honda 5 CAN Jacques Villeneuve[33] 5
7 RUS Mihail Aljosin (Ú)[34] 1-17 SMP Racing az utolsó futami edzésen balesetet szenvedett.
77 FRA Simon Pagenaud[34] Mind
Team Penske Chevrolet 2 COL Juan Pablo Montoya[35] Mind
3 BRA Hélio Castroneves[35] Mind
12 AUS Will Power[35] Mind

(Ú) Újonc

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Verseny Pole-pozíció Leggyorsabb kör Legtöbb élen töltött kör Győztes Összefoglaló
Versenyző Csapat Konstruktőr
1 USA St. Petersburg JPN Szató Takuma AUS Will Power AUS Will Power AUS Will Power Team Penske Chevrolet Összefoglaló
2 USA Long Beach USA Ryan Hunter-Reay BRA Hélio Castroneves USA Ryan Hunter-Reay GBR Mike Conway Ed Carpenter Racing Chevrolet Összefoglaló
3 USA Birmingham AUS Will Power NZL Scott Dixon USA Ryan Hunter-Reay USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda Összefoglaló
4 USA Indianapolis GP COL Sebastián Saavedra NZL Scott Dixon GBR Jack Hawksworth FRA Simon Pagenaud Schmidt Peterson Motorsports Honda Összefoglaló
5 USA Indianapolisi 500 USA Ed Carpenter COL Juan Pablo Montoya USA Ryan Hunter-Reay USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda Összefoglaló
6 USA Detroit 1 BRA Hélio Castroneves USA Graham Rahal BRA Hélio Castroneves AUS Will Power Team Penske Chevrolet Összefoglaló
7 USA Detroit 2 JPN Szató Takuma NZL Scott Dixon BRA Hélio Castroneves BRA Hélio Castroneves Team Penske Chevrolet
8 USA Texas AUS Will Power BRA Tony Kanaan AUS Will Power USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet Összefoglaló
9 USA Houston 1 FRA Simon Pagenaud FRA Simon Pagenaud CAN James Hinchcliffe COL Carlos Huertas Dale Coyne Racing Honda Összefoglaló
10 USA Houston 2 BRA Hélio Castroneves FRA Simon Pagenaud BRA Hélio Castroneves FRA Simon Pagenaud Schmidt Peterson Motorsports Honda
11 USA Pocono COL Juan Pablo Montoya AUS Ryan Briscoe BRA Tony Kanaan COL Juan Pablo Montoya Team Penske Chevrolet Összefoglaló
12 USA Iowa NZL Scott Dixon USA Josef Newgarden BRA Tony Kanaan USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda Összefoglaló
13 CAN Toronto 1 FRA Sébastien Bourdais FRA Simon Pagenaud FRA Sébastien Bourdais FRA Sébastien Bourdais KV Racing Technology Chevrolet Összefoglaló
14 CAN Toronto 2 BRA Hélio Castroneves COL Juan Pablo Montoya BRA Hélio Castroneves GBR Mike Conway Ed Carpenter Racing Chevrolet
15 USA Mid-Ohio FRA Sébastien Bourdais BRA Hélio Castroneves NZL Scott Dixon NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet Összefoglaló
16 USA Milwaukee AUS Will Power USA Josef Newgarden AUS Will Power AUS Will Power Team Penske Chevrolet Összefoglaló
17 USASonoma AUS Will Power BRA Hélio Castroneves AUS Will Power NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet Összefoglaló
18 USA Fontana BRA Hélio Castroneves AUS Will Power COL Juan Pablo Montoya BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet Összefoglaló

A versenyek összefoglalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. verseny: St. Petersburg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezonnyitó St. Petersburg-i versenyen a japán Szató Takuma szerezte meg a pole-pozíciót, azonban a harmincadik körben át kellett engednie az első helyet Will Powernek. Az ausztrál versenyző végül győzni is tudott, valamint ő töltötte a legtöbb kört is az élen. Második helyen az amerikai Ryan Hunter-Reay végzett, míg harmadik Power csapattársa, Hélio Castroneves lett. Az első helyről induló Szatót végül hatodikként intették le.

2. verseny: Long Beach[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötvenhatodik körben egy tömegbalesetet láthattak a nézők, amelyben hat autó is érintett volt, köztük a verseny akkori első három helyezettje. A nem sokkal korábban elkezdődött boxkiállások során egy ideig Josef Newgarden vezetett. Mögötte Hunter-Reay, James Hinchcliffe és Power érkeztek, szorosan egymás után. Newgarden a kiállása után meg tudta tartani a vezetést, azonban a négyes kanyarban Hunter-Reay megpróbálkozott egy kockázatos előzéssel, aminek a következményeként mindketten a falban kötöttek ki. Ezt követően Hinchcliffe is eltalálta a sérült autókat, majd újabb három versenyző jött, akik szintén nem tudták kikerülni a balesetet, ezzel pedig kis híján elzárták az utat a többiek elől.

Később a verseny folyamán Scott Dixon állt az élen, azonban kifogyott autójából az üzemanyag, így két körrel a vége előtt egy plusz boxkiállást kellett beiktatnia. Végül Power előtt Mike Conway szerezte meg a győzelmet, aki ezzel zsinórban második futamát nyerte Long Beachen.

3. verseny: Barber[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A heves esőzések miatt a futam rajtját el kellett halasztani. A rajtnál Power szerezte meg a vezetést, azonban a tizenötödik körben megpördült, és Hunter-Reay állt az élre. Az amerikai nem is adta már át senkinek a vezetést. Második helyen Marco Andretti zárt, harmadikként pedig Dixon.

A kései rajt miatt körök helyett száz percben mérték a versenytávot. A futam sárga zászló alatt fejeződött be, miután az újonc Mihail Aljosin nagy balesetet szenvedett, és emiatt rengeteg törmelék került a pályára.

4. verseny: Indianapolis GP[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Májusban első alkalommal rendeztek IndyCar-versenyt az Indianapolis Motor Speedway belső pályáján, amely korábban a Formula–1-et is vendégül látta, jelenleg pedig a MotoGP amerikai nagydíjának helyszíne. Az idény során először indult a verseny állórajtból, azonban a pole-pozíciós Sebastián Saavedra autója lefulladt, amit sem Carlos Muñoz, sem Aljosin nem tudott kikerülni. Az óriási baleset miatt hosszú ideig piros zászlóval félbeszakadt a verseny.

Az újraindítás után a francia Simon Pagenaud állt az élre, nyomában Hunter-Reayjel. Később kérdésessé vált, hogy az élen autózó két pilóta számára elegendő lesz-e a korábban kapott üzemanyag-mennyiség, így spórolniuk kellett. A később kiálló, ezáltal spórolás nélkül nagyobb tempóra képes Hélio Castroneves folyamatosan dolgozta le hátrányát, azonban Pagenaud-nak sikerült megőriznie első helyét Hunter-Reay és a brazil versenyző előtt.

5. verseny: a 98. Indy 500[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 98. Indy 500-on a pole-pozíciót a pályához rendkívül közel lakó Ed Carpenter szerezte meg. Maga a verseny egészen 149 körig zöld zászló alatt futott, ekkor Charlie Kimball és Dixon szenvedett balesetet. Az újraindítás után Hinchcliffe és Carpenter is kiesett. A futam legvégén kétesélyessé szűkült a verseny, Castroneves és Hunter-Reay harcoltak az első helyért, mögöttük Andrettinek nem volt igazi esélye megszerezni a győzelmet. Sokáig a negyedik (rekord) győzelmére hajtó Castroneves állt az élen, azonban Hunter-Reay az utolsó előtti körben átvette a vezetést, és bár a végén Castoneves közeledett hozzá, végül ő nyert. Kettejük között mindössze hat századmásodperc döntött, ez az Indy 500 történetének második legszorosabb befutója.

6. verseny: Detroit (szombat)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szombati versenyt Detroitban Will Power nyerte, miután sikerült maga mögött tartania Graham Rahalt.

7. verseny: Detroit (vasárnap)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasárnap Castroneves végzett az élen, így mindkét futamot a Team Penske egy versenyzője nyerte. Második Power lett, annak ellenére, hogy a futam korábbi szakaszában boxutca-áthajtásos büntetést is kapott.

8. verseny: Texas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boxkiállások utolsó szakaszánál Ed Carpenter és Power álltak az élen, azonban Power ezen a futamon is kapott egy áthajtásos büntetést, így visszaesett a hatodik helyre. Ezután Power taktikát váltott, és kiállt a boxba még egyszer, friss gumikért. Az első két helyen ekkor Carpenter és Juan Pablo Montoya haladtak, mindketten kopott gumikon. Power a friss abroncsokkal folyamatosan zárkózott fel, és folyamatosan előzte versenytársait, azonban az élen állók közül csak Montoyát sikerült maga mögé utasítania, így Carpenter nyert.

9. verseny: Houston (szombat)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újabb dupla futam első versenyén az eső miatt a versenytáv 90 kör helyett egy óra és ötven perc lett. A dobogót kisajátították maguknak a kolumbiai versenyzők, Carlos Huertas, Montoya, Carlos Muñoz sorrendben. Muñoz azután került a harmadik helyre, miután Graham Rahal kilökte Tony Kanaant. Bár Rahal harmadikként zárt, harmin cmásodperces büntetést kapott, így le kellett mondania dobogós pozíciójáról.

Huertas győzelme az első újonc által aratott siker volt a 2008-as Honda Grand Prix of St. Petersburg óta, ahol Rahal diadalmaskodott, ezzel mai napig ő a sorozat történetének legfiatalabb futamgyőztese.

10. verseny: Houston (vasárnap)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután ő vezetett a verseny utolsó negyvenhárom körében, a vasárnapi futamot, a szezonban másodszor, Simon Pagenaud nyerte. Mögötte csapattársa, az újonc orosz Mihail Aljosin zárt, ezzel a Schmidt Peterson Motorsport első kettős győzelmét szerezték.

11. verseny: Pocono[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „trükkös háromszög”-ön a versenyt Juan Pablo Montoya nyerte, aki 2000 után végzett ismét az élen. A kolumbiai hét év Formula–1 és hat év NASCAR után erre a szezonra tért vissza az IndyCarba.

A verseny során összesen negyvenöt kört vezetett, utoljára három körrel a leintés előtt állt az élre. Ezekben a körökben a legtöbben kiálltak egy utolsó tankolásra, azonban Tony Kanaan és Josef Newgarden kint maradtak, egy sárga zászlóban bízva. Ez végül nem jött be, így három körrel a vége előtt mindketten kiálltak a boxba.

Montoya mögött második Penskés csapattársa, Castroneves lett, aki pontegyenlőséggel állt Powerrel. Az ausztrált egyébként két alkalommal is megbüntették, és csak tizedik lett.

12. verseny: Iowa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Tony Kanaan 247 körön át vezetett, a kockás zászlót végül mégsem ő, hanem Ryan Hunter-Reay látta meg először, aki két körrel a vége előtt állt az élre.

13. verseny: Toronto (szombat)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első torontói versenyt, ami eredetileg szombat délután lett volna, el kellett halasztani, és végül vasárnap reggel került rá sor. Sébastien Bourdais nyert.

14. verseny: Toronto (vasárnap)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délutáni futamot Mike Conway nyerte, Tony Kanaan pedig az első futam harmadik helye után ezúttal másodikként zárt.

15. verseny: Mid-Ohio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó helyről startoló Scott Dixon Mid-Ohióban ötödik győzelmét aratta az elmúlt nyolc évben, az elsőt a Ganassi Racing számára a 2014-es szezonban.

A futam előtt még összetettben vezető Castroneves számára nem sikerült jól a futam, csak tizenkilencedik lett, így Power négypontos előnyre tett szert.

16. verseny: Milwaukee[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Will Power első győzelmét aratta a Milwaukee Mile-on. A 250-ből 229 körben is az élen lévő ausztrál dominált a versenyen, és az utolsó körökben jelentkező nagy forgalom sem hátráltatta, és egy kétmásodperces előnyt meg tudott tartani Montoya előtt. A harmadik Kanaan lett.

Power egyébként tovább növelte előnyét összetettben, miután Castroneves csak tizenegyedikként zárt.

17. verseny: Sonoma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny reggelén egy földrengés volt a régióban, ez azonban nem befolyásolta a nap lebonyolítási rendjét. Az összetett győzelemért harcoló két versenyző közül Power eleinte vezetett, majd megpördült, és csak tizedik lett, Castroneves pedig egy balesetbe keveredett, és sokáig a boxban tartózkodott, amíg sikerült megjavítani az autóját. Bár visszatért a pályára, még Powernél is hátrébb végzett, egészen pontosan a tizennyolcadik helyen.

A negyvenedik körben, egy újraindítás után Conway megelőzte Kanaant, majd vezetett tizenkilenc körön át. A futam vége felé az élen autózók többségénél nem lehetett tudni, hogy elég lesz-e az üzemanyaguk a leintésig. Conwaytől egy időre Rahal vette át a vezetést, azonban nem tudott eljutni újabb tankolás nélkül a végéig, így visszacsúszott a mezőnyben. Végül az élre ismét visszakerülő Conway sem tudott nyerni, ugyanis az ő autójából is kifogyott a benzin, és végül csak tizennegyedik lett. A versenyt, Mid-Ohio után másodszor, ismét Scott Dixon nyerte. Will Power előnye az összetettben ötvenegy pontra nőtt, így az utolsó futamon már egy hatodik hely is elég volt neki a végső győzelemhez.[36]

18. verseny: Fontana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon a MAVTV 500 versennyel fejeződött be az Auto Club Speedwayen. Az Indy 500-hoz és a poconói versenyhez hasonlóan ezen a versenyen is dupla pontot kaphatott mindenki, és az összetett győzelemért elméletben még hárman harcoltak: Will Power, Hélio Castroneves és Simon Pagenaud. A verseny nagy részében Montoya vezetett, Power és Castroneves pedig a top 10-ben helyezkedett el. A versenyt mindössze egyetlen sárgazászlós periódus lassította, amikor Hunter-Reay kipörgése miatt kellett a figyelmeztetés.

A versenyt végül Kanaan nyerte, így a 2013-as indianapolisi 500 után tudott ismét futamot nyerni. Castroneves egy büntetésnek is köszönhetően csak a tizennegyedik helyen végzett, míg Power kényelmes futamot zárva kilencedik lett, így övé lett a bajnoki cím. Hélio Castroneves ezzel sorozatban második olyan szezonját zárta, ahol az utolsó versenyen bukta el a bajnoki címet.

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pontozás a következők szerint alakult:

Pozíció 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33
Sztenderd versenyek 50 40 35 32 30 28 26 24 22 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 5 5 5 5 5 5 5 5
Triple Crown-versenyek 100 80 70 64 60 56 52 48 44 40 38 36 34 32 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 10 10 10 10 10 10 10 10
Indy 500-kvalifikáció 33 32 31 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Indy 500 Fast Nine 9 8 7 6 5 4 3 2 1
  • Egy pontot kap minden versenyző, aki legalább egy kört vezetett egy versenyen. Két ponttal gazdagodik, aki a legtöbb kört tölti az élen.
  • Az Indy 500 kivételével minden pole-pozícióból induló versenyző egy pontot kap.
  • Pontegyenlőség esetén a több győzelem dönt. Ha ez egyenlő két versenyzőnél, a több második, harmadik, negyedik, stb. helet veszik számításba.

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Versenyző STP
LBH
ALA
INDY DET
TEX
HOU
POC
IOW
TOR
MDO
MIL
SNM
FON
Pont
IMS IM 500
1 AUS Will Power 1* 2 5 8 3 8 1 2 2* 14 11 10 14 9 3 6 1* 10* 9 671
2 BRA Hélio Castroneves 3 11 19 3 4 2 5* 1* 8 9 21* 2 8 2 12*1 19 11 18 14 609
3 NZL Scott Dixon 4 12 3 15 11 29 11 4 5 19 18 5 4 5 7 1* 4 1 2 604
4 COL Juan Pablo Montoya 15 4 21 16 10 5 12 13 3 2 7 1 16 18 19 11 2 5 4* 586
5 FRA Simon Pagenaud 5 5 4 1 5 12 22 6 4 16 1 6 11 4 22 9 7 3 20 565
6 USA Ryan Hunter-Reay 2 20* 1* 2 19 1* 16 19 19 7 6 18 1 21 14 10 21 2 16 563
7 BRA Tony Kanaan 6 18 9 10 16 26 3 9 6 13 10 11* 3* 3 2 21 3 13 1 544
8 COL Carlos Muñoz 17 3 23 24 7 4 7 8 13 3 22 3 12 17 17 4 22 19 8 483
9 USA Marco Andretti 22 8 2 14 6 3 10 16 22 8 9 9 18 16 8 22 13 8 11 463
10 FRA Sébastien Bourdais 13 14 15 4 17 7 13 20 20 4 5 16 19 1* 9 2 12 11 18 461
11 AUS Ryan Briscoe 10 17 11 6 30 18 15 10 9 12 8 4 9 12 11 8 6 17 7 461
12 CAN James Hinchcliffe 19 21 7 20 2 28 6 5 14 5* 14 12 6 8 18 3 19 12 5 456
13 USA Josef Newgarden 9 19 8 17 8 30 20 17 11 20 20 8 2 20 13 12 5 6 10 406
14 USA Charlie Kimball 20 23 10 5 26 31 9 3 10 18 4 17 10 7 4 7 16 21 12 402
15 GBR Justin Wilson 8 16 6 11 14 22 4 12 21 10 12 14 13 10 10 15 17 9 13 395
16 RUS Mihail Aljosin 12 6 22 25 15 21 17 7 7 23 2 7 21 11 23 14 8 7 DNS 372
17 GBR Jack Hawksworth 21 15 12 7* 13 20 19 14 15 6 3 DNS 15 13 6 16 10 15 15 366
18 JPN Szató Takuma 7 22 13 9 23 19 18 18 18 22 19 21 22 23 5 18 15 4 6 350
19 USA Graham Rahal 14 13 17 21 20 33 2 21 12 11 16 19 7 6 20 5 14 20 19 345
20 COL Carlos Huertas 18 10 16 13 21 17 8 15 16 1 23 20 20 14 15 17 20 22 21 314
21 COL Sebastián Saavedra 11 9 18 23 32 15 14 22 17 15 17 15 17 19 21 20 18 16 17 291
22 USA Ed Carpenter 1 27 1 13 5 9 3 262
23 GBR Mike Conway 16 1 14 19 21 11 17 13 15 1 13 14 252
24 ESP Oriol Servià 7 20 12 18 11 88[37]
25 USA Kurt Busch 12 6 80
26 USA J. R. Hildebrand 9 10 66
27 USA Sage Karam 31 9 57
28 ITA Luca Filippi 21 15 22 16 46
29 AUS James Davison 28 16 34
30 CAN Jacques Villeneuve 27 14 29[38]
31 CAN Alex Tagliani 24 13 28[39]
32 USA Townsend Bell 25 25 22
33 GBR Pippa Mann 22 24 21
34 GBR Martin Plowman 18 29 23 18[40]
35 USA Buddy Lazier 33 32 11
36 FRA Franck Montagny 22 8
# Versenyző STP
LBH
ALA
IMS IM 500 DET
TEX
HOU
POC
IOW
TOR
MDO
MIL
SNM
FON
Pont
INDY
Szín Eredmény
Arany Győztes
Ezüst 2. helyezett
Bronz 3. helyezett.
Zöld 4-5. helyezett
Világoskék 6-10. helyezett
Sötétkék Top 10-en kívül
Lila Nem ért célba
Piros Nem kvalifikált
(DNQ)
Barna Visszalépett
(Wth)
Fekete Kizárva
(DSQ)
Fehér Nem indult
(DNS)
Verseny törölve
(C)
Üres Nem vett részt
In-line notation
Félkövér Pole-pozíció
(1 point, az Indy 500-at kivéve)
Dőlt Leggyorsabb kör
* Legtöbb élen töltött kör
(2 pont)
DNS Mindenki, aki kvalifikál,
de nem indul el (DNS),
félpontokat kap.
1 Elmaradt kvalifikáció
nem járt bónuszpont
Az év újonca
Újonc

Gyártók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Gyártó STP
LBH
ALA
INDY DET
TEX
HOU
POC
IOW
TOR
MDO
MIL
SNM
FON
Bónusz Büntetés Pont
IMS IM 500
1 USA Chevrolet 122* 125 69 100 115 146 122* 162* 161* 72 66* 311* 103* 160* 162* 95* 164* 88* 323* 140 70[41] 2736
2 JPN Honda 72 70* 127* 97* 75 241* 75 36 32 123* 127 71 91 33 32 103 30 110 63 80 140[42] 1548
# Gyártó STP
LBH
ALA
IMS IM 500 DET
TEX
HOU
POC
IOW
TOR
MDO
MIL
SNM
FON
Bónusz Büntetés Pont
INDY

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brazil and its drivers pumped as IndyCar invades Sao Paulo”, usatoday.com, 2010. március 12. (Hozzáférés ideje: 2010. március 15.) 
  2. Oreovicz, John. „Champ Car finale signals new start for Long Beach Grand Prix”, ESPN, 2008. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. július 27.) 
  3. Series roars into Baltimore in 2011”, indycar.com, 2010. június 2. (Hozzáférés ideje: 2010. június 2.) 
  4. Details of Baltimore Grand Prix expected Wednesday”, baltimoresun.com, 2010. június 1. (Hozzáférés ideje: 2010. június 2.) 
  5. http://www.autosport.com/news/report.php/id/98448
  6. Takuma Sato and A.J. Foyt: A Winning Combination. Auto Week, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
  7. Martin Plowman Is Set to Drive the Indy Double. foytracing.com, 2014. február 17. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  8. Olson, Jeff. „Andretti resigns Hinchcliffe, will switch to Honda”, USA Today, 2013. október 19. (Hozzáférés ideje: 2013. október 20.) 
  9. Andretti Autosport re-signs Marco Andretti. Auto Week, 2013. október 18. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  10. Montagny joins Andretti team for GP of Indy. IndyCar Series. indycar.com, 2014. április 23. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
  11. Spencer, Lee. „Kurt Busch set for Indy 500 with Andretti Autosport”, racer.com, Racer.com, 2014. március 4. (Hozzáférés ideje: 2014. március 4.) 
  12. Andretti Autosport confirms James Hinchcliffe return with new sponsor. Racer, 2013. október 19. (Hozzáférés: 2013. október 19.)
  13. Lewandowski, Dave. „Munoz joins Andretti; starts with Sebring test”, IndyCar Series, IndyCar, 2013. november 18. (Hozzáférés ideje: 2013. november 23.) 
  14. Jack Hawksworth to Drive for BHA in 2014”, Bryan Herta Autosport, Exact Target, 2014. március 5. (Hozzáférés ideje: 2014. március 5.) 
  15. Chevrolet and Chip Ganassi Racing teams partner in IndyCar Series for 2014. Motorsport. motorsport.com, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  16. ^ a b Lewandowski, Dave: Briscoe rejoins Ganassi team for full '14 season. IndyCar Series. indycar.com, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  17. To run history-laden No. 1 or not is the question. Indycar. indycar.com, 2013. október 24. (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  18. El Colombiano Carlos Huertas competirá con Dale Coyne Racing, por ahora seràn CIrcuitos4. Racer. (Hozzáférés: 2014. március 25.)
  19. Q&A with Justin Wilson on IndyCar, Rolex 24. Racer. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  20. IndyCar Series: Mann's Pink '500' Platform Will Benefit Susan G. Komen. Indianapolis Motor Speedway, 2014. május 1. (Hozzáférés: 2014. május 1.)
  21. DiZinno, Tony. „Sage Karam confirmed for Indianapolis 500; CGR with DRR Kingdom Racing”, MotorSportsTalk, NBC Sports, 2014. április 29. (Hozzáférés ideje: 2014. május 5.) 
  22. Lewandowski, Dave: Karam To Make Indy 500 Debut With Ganassi Team. IndyCar Series. indycar.com, 2014. április 29. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  23. Mike Conway completes successful two day Sebring test in his first ECR Chevrolet drive. Motorsport.com. GMM, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  24. Conway joins Carpenter team for roads/streets. IndyCar Series. IndyCar.com, 2013. november 11. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  25. Lewandowski, Dave. „Hildebrand to run in '500;' joins Carpenter team”, IndyCar Series, IndyCar, 2014. március 20. (Hozzáférés ideje: 2014. március 20.) 
  26. Cavin, Curt. „Townsend Bell back in Indy 500; Reinbold and Hamilton working together”, 2014. április 12. (Hozzáférés ideje: 2014. április 12.) 
  27. SEBASTIEN BOURDAIS TO RUN 2014–2015 INDYCAR SEASONS WITH KVSH RACING, 2013. október 17. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  28. Lewandowski, Dave: Sebs reunited: Saavedra to drive KV AFS Racing entry, 2014. február 12. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  29. Cavin, Curt. „James Davison gives Indianapolis 500 full 33-car field”, The Indianapolis Star, Karen Crotchfelt; Gannett Company, 2014. május 5. (Hozzáférés ideje: 2014. május 5.) 
  30. Lazier Partners Racing enters Indianapolis 500 with '96 winner Buddy Lazier behind the wheel”, IndyCar Series, IndyCar, 2014. április 10. (Hozzáférés ideje: 2014. április 10.) 
  31. Fryer, Jenna. „Servia to run at least 4 races in 2nd Rahal car”, AP Sports, Associated Press, 2014. március 5. (Hozzáférés ideje: 2014. március 5.) 
  32. Tagliani To Drive Second Indy 500 Car For Sarah Fisher Hartman Racing”, Sarah Fisher Hartman Racing, 2014. március 13. (Hozzáférés ideje: 2014. március 13.) 
  33. http://racer.com/index.php/indycar/item/101413-indycar-jacques-villeneuve-to-return-to-indy-500-with-schmidt-peterson-motorsports
  34. ^ a b Lewandowski, Dave. „Aleshin to drive for SPM; first Russian in series”, IndyCar Series, IndyCar, 2013. november 22. (Hozzáférés ideje: 2013. november 23.) 
  35. ^ a b c Montoya to Join Team Penske in 2014. Penske Racing, 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2013. szeptember 16.)
  36. Olson, Jeff. „Will Power, Helio Castroneves sit at cusp of IndyCar glory”, USA Today, Larry Kramer; Gannett Company, 2014. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 10.) 
  37. Tízpontos büntetést kapott az Indy 500-on végrehajtott motorcseréje miatt.
  38. Tízpontos büntetést kapott az Indy 500-on végrehajtott motorcseréje miatt.
  39. Tízpontos büntetést kapott az Indy 500-on végrehajtott motorcseréje miatt.
  40. Tízpontos büntetést kapott az Indy 500-on végrehajtott motorcseréje miatt.
  41. 50 pont Barberben, 10 az Indy 500 előtt, 10 az Indy 500 után
  42. 30 pont Barber előtt, 10 az Indy GP előtt, 60 az Indy 500 után, 30 Texas után, 10 pedig Toronto után
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2014-es IndyCar Series szezon témájú médiaállományokat.