2016-os Firestone 600

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
USA 2016-os Firestone 600
Versenyadatok
Dátum2016. augusztus 27.
Hivatalos elnevezés2016 Firestone 600
HelyszínFort Worth, Texas, Amerikai Egyesült Államok
Versenypálya2,605 mi
Versenytáv184 kör, 213,61 mi
Pole-pozíció
VersenyzőCOL Carlos Muñoz
(Andretti Autosport)
Átlagebesség217,137 mi/h
Leggyorsabb kör
VersenyzőNZL Scott Dixon
(Chip Ganassi Racing)
Átlagsebesség214,851 mi/h
Dobogó
ElsőUSA Graham Rahal
(Rahal Letterman Lanigan Racing)
MásodikCAN James Hinchcliffe
(Schmidt Peterson Motorsports)
HarmadikBRA Tony Kanaan
(Chip Ganassi Racing)

A 2016-os Firestone 600 lett volna a 2016-os IndyCar Series szezon kilencedik futama. A versenyt eredetileg június 11-én rendezték meg a Texasi Fort Worthban. Azonban a versenyt a 71. körben a heves esőzés miatt megszakították. A futamot másnapra tolták, de az eső miatt szintén nem tudták megrendezni, ezért augusztus 27–én a 72. körtől kezdve folytatták a futamot. A versenyt az ABC közvetítette.

Nevezési lista[szerkesztés]

Csapat Első versenyző Második versenyző Harmadik versenyző Negyedik versenyző
Team Penske 2 COL Juan Pablo Montoya 3 BRA Hélio Castroneves 12 AUS Will Power 22 FRA Simon Pagenaud
Schmidt Peterson Motorsports 5 CAN James Hinchcliffe 7 RUS Mihail Aljosin
Chip Ganassi Racing Teams 8 GBR Max Chilton 9 NZL Scott Dixon 10 BRA Tony Kanaan 83 USA Charlie Kimball
KVSH Racing 11 FRA Sébastien Bourdais
A.J. Foyt Enterprises 14 JPN Szató Takuma 41 GBR Jack Hawksworth
Rahal Letterman Lanigen Racing 15 USA Graham Rahal
Dale Coyne Racing 18 USA Conor Daly 19 COL Gabby Chaves
Ed Carpenter Racing 20 USA Ed Carpenter 21 USA Josef Newgarden
Andretti Autosport 26 COL Carlos Muñoz 27 USA Marco Andretti 28 USA Ryan Hunter-Reay
Andretti Herta Autosport 98 USA Alexander Rossi

Időmérő[szerkesztés]

Az időmérőt június 10-én, este tartották. A pole-pozíciót Carlos Muñoz szerezte meg Scott Dixon és Hélio Castroneves előtt.

Helyezés # Versenyző Csapat Átlagsebesség
(mi/h)
1. 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport 217,137
2. 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing 216,901
3. 3 BRA Hélio Castroneves Team Penske 216,740
4. 14 JPN Szató Takuma A.J. Foyt Enterprises 216,740
5. 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing 216,684
6. 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske 216,663
7. 12 AUS Will Power Team Penske 216,647
8. 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing 216,295
9. 98 USA Alexander Rossi Andretti Herta Autosport 216,262
10. 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports 216,262
11. 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 216,260
12. 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport 216,162
13. 15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing 215,927
14. 20 USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing 215,751
15. 83 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing 215,533
16. 7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports 215,299
17. 2 COL Juan Pablo Montoya Team Penske 215,279
18. 11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing 215,030
19. 8 GBR Max Chilton Chip Ganassi Racing 214,864
20. 41 GBR Jack Hawksworth A.J. Foyt Enterprises 214,568
21. 18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing 213,826
22. 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Sebesség nélkül
HIVATALOS VÉGEREDMÉNY

Rajtfelállás[szerkesztés]

Rajtsor Belső ív Külső ív
1. 26 COL Carlos Muñoz 9 NZL Scott Dixon
2. 3 BRA Hélio Castroneves 14 JPN Szató Takuma
3. 21 USA Josef Newgarden 22 FRA Simon Pagenaud
4. 12 AUS Will Power 10 BRA Tony Kanaan
5. 98 USA Alexander Rossi 5 CAN James Hinchcliffe
6. 28 USA Ryan Hunter-Reay 27 USA Marco Andretti
7. 15 USA Graham Rahal 20 USA Ed Carpenter
8. 83 USA Charlie Kimball 7 RUS Mihail Aljosin
9. 2 COL Juan Pablo Montoya 11 FRA Sébastien Bourdais
10. 8 GBR Max Chilton 41 GBR Jack Hawksworth
11. 18 USA Conor Daly 19 COL Gabby Chaves

Verseny[szerkesztés]

A versenyt május 14-én, délután tartották. A rajt előtt két órával heves esőzés látogatta meg a pályát. Az eső nem tartott sokáig, de a pályát hatalmas vízátfolyások lepték el, ami miatt a szervezők másnapra voltak kényszerűek tolni a verseny rajtját. Az új időpontban már semmi sem akadályozta meg, hogy elinduljon a verseny. Már a korai szakaszban elkezdődött a taktikai verseny, ám a 42. körben egy hatalmas baleset miatt kellett pályrára küldeni a Pace Cart. Az utolsó kanyarban Conor Daly vesztette el a tapadást és kellett ellenkormányoznia, de éppen a mellette haladó Josef Newgardent találta el és mindketten a betonfalba csúsztak. Newgarden autója az oldalára fordult, majd még egyszer falnak ütközött, ezután a pályán átcsúszva állt meg az autó. Mindketten kiszálltak az autóból, de Newgardent kórházba szállították, ahol kiderült, hogy kulcscsonttörést szenvedett, illetve kisebb töréseket találtak a jobb kezén. Ezalatt a mezőny nagy részének a boxba kellett hajtania, így James Hinchcliffe állt az élre. A pályára került törmelékek és faljavítási munkálatok miatt hosszúra nyúlt a sárga zászlós szakasz, majd a 71. körben az eső is megérkezett, ami miatt piros zászlóval kellett megszakítani a versenyt, a verseny folytatási időpontját pedig augusztus 27-ére állapították meg.[1]

Új rajtfelállás[szerkesztés]

Sorrend Rajtszám Versenyző Körhátrány
1. 5 CAN James Hinchcliffe
2. 14 JPN Szató Takuma +1 kör
3. 28 USA Ryan Hunter-Reay
4. 7 RUS Mihail Aljosin
5. 12 AUS Will Power
6. 20 USA Ed Carpenter
7. 19 COL Gabby Chaves
8. 3 BRA Hélio Castroneves
9. 27 USA Marco Andretti +1 kör
10. 83 USA Charlie Kimball
11. 26 COL Carlos Muñoz
12. 2 COL Juan Pablo Montoya
13. 11 FRA Sébastien Bourdais
14. 15 USA Graham Rahal
15. 98 USA Alexander Rossi
16. 8 GBR Max Chilton +1 kör
17. 9 NZL Scott Dixon
18. 22 FRA Simon Pagenaud
19. 10 BRA Tony Kanaan
20. 41 GBR Jack Hawksworth +2 kör
21. 18 USA Conor Daly Nem indulhatott
22. 21 USA Josef Newgarden Nem indulhatott

Verseny[szerkesztés]

A versenyt augusztus 27-én, éjszaka rendezték. A verseny a 74. körben indult újra, majd a 77.-ben Hunter-Reay át is vette a vezetést, Power pedig a második helyre jött föl. A következő körben Hinchliffe visszavette a helyét, majd támadni kezdte Hunter-Reay-t, és közel négy körön keresztül haladtak centikre egymás mellett. A 102. körben Hunter-Reay indította a kiállásokat, ám az üldözői csak tíz körrel, Hinchcliffe pedig húsz körrel később állt csak ki. Ennek ellenére az amerikai megtartotta vezető helyét, de nem sokkal később többen is megelőzték és visszacsúszott a középmezőnybe. A második kiállások után Power járt Hunter-Reay-hez hasonlóan, eközben pedig a negyedik helyen haladó Aljosint is lekörözték már. Az első sárgára a 212. körig kellett várni, amikor is Dixon küzdött Carpenterrel, de a két autó összeért, Dixon pedig kicsúszott és a falnak ütközött, majd a pályára visszacsúszó autónak még Castroneves is neki ment, de nem történt nagy sérülés. A sárga zászló jól összeszedte a mezőnyt, ahol sok versenyző azért küzdött, hogy visszavegye a körhátrányát, de közben persze pozíciókért csatáztak. Aljosin járt a legjobban, mert miután 25 körrel a vége előtt visszavette a körét, újra pályára kellett küldeni a Pace Cart. Ezúttal Castroneves és Carpenter csatázott túl kemények, melynek következtében az amerika ütközött a falnak és kellett kiszállnia a versenyből. Castroneves olcsóbban megúszta de így is ki kellett hajtani a boxba új szárnyért, de ezalatt nem került körhátrányba. 16 körrel a leintés előtt még Hinchcliffe, Kanaan, Rahal, Aljosin és Castroneves haladtak körhátrány nélkül, de hamarosan Pagenaud is csatlakozott hozzájuk. A francia ezt pont jó ütemben tette, hiszen a következő körben Aljosin és a két körrel mögötte haladó Hawksworth akadtak össze és mindketten kiestek. A restart előtt Kanaan és Pagenaud friss gumikat tetettek föl, így hamar megelőzték Castronevest és szálltak be a győzelemért vívott harcaba. A csata keményel alakult, volt amikor a négy autó egymás mellett kanyarodott, de ekkor Pagenaud lemaradozott, Kanaan pedig Hinchcliffe-t támadta. Az utolsó körbe Rahal külső íven megelőzte Kanaant, majd a célegyenesben belső íven ment el Hinchcliffe mellett, mindössze 8 ezred másodperccel megelőzve a kanadait.[2]

Helyezés # Versenyző Csapat Futott kör
(Kiesés oka)
Rajthely Élen töltött
körök száma
Pont
1. 15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing 248
(2:29:24,8886)
13 1 51
2. 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports 248 10 188 43
3. 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing 248 8 1 36
4. 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske 248 6 32
5. 3 BRA Hélio Castroneves Team Penske 248 3 7 31
6. 83 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing 247 15 28
7. 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport 247 1 37 28
8. 12 AUS Will Power Team Penske 247 7 24
9. 2 COL Juan Pablo Montoya Team Penske 246 17 22
10. 11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing 246 18 20
11. 98 USA Alexander Rossi Andretti Herta Autosport 246 9 19
12. 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport 245 12 18
13. 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 245 11 11 18
14. 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing 245 22 16
15. 8 GBR Max Chilton Chip Ganassi Racing 243 19 15
16. 7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports 231 16 14
17. 41 GBR Jack Hawksworth A.J. Foyt Enterprises 227 20 13
18. 20 USA Ed Carpenter Ed Carpetnter Racing 223 14 1 13
19. 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing 211 2 11
20. 14 JPN Szató Takuma A.J. Foyt Enterprises 160 4 10
21. 18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing 42 21 9
22. 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing 41 5 2 9
HIVATALOS VÉGEREDMÉNY

Érdekesség:

  • Az IndyCar történetének ötödik legkisebb különbségű befutója (+0,0080)

Statisztikák[szerkesztés]

Az élen töltött körök száma

A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]

Pozíció Versenyző Pont
1 FRA Simon Pagenaud 529
2 AUS Will Power 501
3 BRA Tony Kanaan 416
4 BRA Hélio Castroneves 415
5 USA Josef Newgarden 406

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Texasban minden elromlott, ami csak elromolhatott - FRISSÍTVE”, 2016. június 12.. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. szeptember 17.) 
  2. A verseny, ami után ismét imába foglaltam az IndyCar nevét”, 2016. augusztus 29.. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. szeptember 15.) 

További információk[szerkesztés]

Hivatalos weboldal

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap