Reduplikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A reduplikáció a nyelvészetben a flexió (hajlítás) egyik formája, amely a szótag, vagy az egész szó teljes vagy részleges megismétlését jelenti az eltérő nyelvtani viszonyok kifejezésére. Számos nyelvben előfordul küllönböző funkciókkal (pl. múlt idő vagy többes szám képzése), főként a régi indoeurópai nyelvekben volt jellemző. Példák reduplikációra: latin do ’adok’ ~ dedi ’adtam’ (múlt idő); magyar be-betér (gyarapító); japán yama ’hegy’ ~ yama-yama ’hegyek’ (többes szám).

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973., p. 1671.