Orson Welles

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fekist (vitalap | szerkesztései) 2021. május 20., 16:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Magyar cím)
Orson Welles
Orson Welles 1937-ben
Orson Welles 1937-ben
Életrajzi adatok
Születési névGeorge Orson Welles
Született1915. május 6.[1][2][3][4][5]
Kenosha[6]
Elhunyt1985. október 10. (70 évesen)
Los Angeles, Kalifornia
SírhelyRonda
HázastársaVirginia Nicholson (1934–1940)
Rita Hayworth (1943–1948)
Paola Mori (1955–1985)
Élettárs
GyermekeiChristopher Welles Feder
Rebecca Welles Manning (1944–2004)
Beatrice Welles
Pályafutása
Iskolái
  • Todd Seminary for Boys
  • School of the Art Institute of Chicago
Aktív évek1931–1985
Tevékenységrádiós, színész, színházi és filmrendező
Díjai
Oscar-díjLegjobb eredeti forgatókönyv
Aranypolgár (1942)
További díjak
Orson Welles aláírása
Orson Welles aláírása
Orson Welles IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Orson Welles témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Orson Welles (Kenosha, Wisconsin, 1915. május 6. – Los Angeles, Kalifornia, 1985. október 10.) Oscar-díjas és Grammy-díjas színész, rádiós, színházi és filmrendező, a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban. A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as, rádión sugárzott felolvasás, majd az 1941-ben forgatott Aranypolgár című film emelte.

Fiatalkora

1915. május 6-án született George Orson Welles néven. Apja, Richard Head Welles (1872–1930) sikeres feltaláló és anyja, Beatrice Ives Welles (1881–1924) zongoraművész volt. Apai nagyapja Orson S. Head ügyvéd volt.

Szülei hamar elváltak, és édesapja Chicagóba költözött, ahol tovább folytatta a feltalálói munkáját, addig, amíg az alkoholizmusa miatt abba nem hagyta. 1924-ben Welles kilencéves volt, amikor az édesanyja 42 évesen meghalt egy chicagói kórházban.

Alkoholista apja ezután elvitte magával Jamaicába és Távol-Keletre. Amikor visszatértek, letelepedtek egy szállodába, ami az apja tulajdonában volt. Amikor a hotel leégett, apjával együtt kénytelen volt ismét útnak indulni.

Rövid ideig járt állami iskolába Madisonban (Wisconsin), ahova negyedik osztályosként beiratkozott.

1926. szeptember 15-én lépett be a Todd Seminary for Boys magániskolába, ahonnan a bátyját, Richard Ives Wellest tíz évvel korábban kizárták helytelen viselkedése miatt. Welles itt Roger Hill tanár befolyása alá került, aki felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagította, lehetővé téve, hogy olyan témákra összpontosítson, amelyek érdekelték.

Ebben az iskolában rendezéssel is próbálkozott, a Julius Cesar előadással elnyerte a chicagói Színházi Társaság díját a vidék legjobb iskolai rendezéséért. Összesen négy évig járt ebbe az iskolába.

15 éves volt, amikor az apja 1930. december 28-án, 58 éves korában meghalt, egyedül egy chicagói szállodában. Végakaratában megnevezte a gyámját a család egyik barátja, Bernstein doktor személyében.

1931-ben, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és elutazott Európába. Szamárháton bejárta Írországot, s még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett.

1934-ben fesztivált rendezett Woodstockban, melyre meghívta a dublini Gate Theatre-beli barátait.

New York (1930-as évek)

Welles 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven. 1938-tól kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus és modern regények rádiós adaptációját adta elő. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre – olyan átérzéssel, hogy néhány hallgató komolyan vette.[9] Egyes korabeli cikkek szerint pánik tört ki – ez a mítosz ma is tartja magát –, a valóságban azonban nem volt ilyesmiről szó.[10] Welles rádióműsorát felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.

Hollywood (1940-es évek)

1939-től Welles (és a Mercury Theater stábja) Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik a történet különböző szereplőinek szemszögéből.

A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette. Csupán később – a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően – fedezték fel Welles mesterművét, és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.

„ Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül. ”
– Orson Welles-idézet[11]

Magánélete

Háromszor házasodott, feleségeitől három lánya született.

1934. november 14-én feleségül vette Virginia Nicolson (1916–1996) chicagói születésű színésznőt, 1940. február 1-jén véget ért a házasságuk. Egy lányuk született, Christopher Welles Feder.

Később beleszeretett Dolores del Río mexikói színésznőbe, akinél tíz évvel volt fiatalabb. Akkor lett szerelmes belé, amikor meglátta egy filmjében. Ez az élettársi viszonya négy évig tartott (1938–1942). Del Rio 1943-ban visszatért Mexikóba, röviddel azután, hogy Welles ismét megnősült.

Második neje Rita Hayworth amerikai színésznő lett. Megszületett a második lánya, Rebecca Welles Manning (1944–2004). Vele együtt szerepelt az 1943-ban készült Utazás a félelembe c. filmben. Közben Welles újra kapcsolatot tartott Doloresszel, amikor a házassága Hayworthtal teljesen boldogtalanná vált. 1947. november 10-én végleg elváltak.

1955. május 8-án feleségül vette harmadik nejét, az olasz származású Welles Paola Mori (született grófnő Paola di Girifalco) színésznőt. Ekkor született meg a harmadik lánya, Beatrice Welles. Ez a házasság a haláláig tartott.

Halála

1985. október 9-én este, egy nappal a halála előtt már rosszul érezte magát, miközben interjút készítettek vele. Szívpanaszokkal és súlyos cukorbajjal is küzdött, szívroham végzett vele. Holttestét elhamvasztották.

Válogatott filmográfia

Rendezései

Az óra körbejár (1946) című filmben: Edward G. Robinson, Richard Long, Loretta Young, Martha Wentworth, Orson Welles, Philip Merivale, Byron Keith
  • Hearts of Age (1934) – Welles első filmje, 18 évesen készítette némafilmjét.
  • Too Much Johnson (1938)
  • Aranypolgár (Citizen Kane) (1941) – Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvért; jelölték még a legjobb férfi főszereplő, legjobb film és legjobb rendezés kategóriában. A Brüsszeli tizenkettő egyike.
  • Az Ambersonok ragyogása (The Magnificent Ambersons) (1942) – Oscar-jelölés a legjobb film díjára; Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, illetve több részt újraforgattak, az eredeti változat elveszett
  • Az óra körbejár (The Stranger) (1946)
  • A sanghaji asszony (The Lady from Shanghai) (1947) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változat elveszett
  • Macbeth (1948) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot nemrégiben helyreállították
  • Othello (1952) – Arany Pálma-győzelem, 1952-es cannes-i filmfesztivál
  • Bizalmas jelentés (Mr. Arkadin aka Confidential Report) (1955) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot 2006 áprilisában adták ki
  • A gonosz érintése (Touch of Evil) (1958) – díjat nyert a brüsszeli világkiállításon; Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változat elveszett
  • A per (The Trial) (1962)
  • Falstaff (Chimes at Midnight) (1965)
  • Halhatatlan történet (The Immortal Story) (1968)
  • The Deep (1970) – befejezetlen
  • The Other Side of the Wind (1970-76) – 2018-ban megjelent a Netflix forgalmazásában.
  • F for Fake (aka Vérités et mensonges) (1974)

Egyéb filmjei

Fontosabb díjai

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Уэллс Орсон, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ https://www.britishpathe.com/asset/176416/, 2023. április 9.
  8. ↑ https://www.newyorker.com/culture/the-front-row/what-to-stream-a-blazing-interview-with-orson-welles, 2023. április 9.
  9. ↑ Orson Welles and the Birth of Fake News. New York Times, 2018. október 30. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
  10. ↑ The Myth of the War of the Worlds Panic. Slate, 2013. október 28. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
  11. ↑ Orson Welles idézetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Orson Welles című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

  • Orson Welles az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  • Orson Welles 70 éve rémítette halálra Amerikát
  • Világok harca. Regény; ford. Mikes Lajos / Orson Welles: Világok harca. Rádiójáték; ford. Szikszay Ilona; bev. Kereszty András; LAZI, Szeged, 1998
  • Hadley Cantril: Támadás a Marsról. Tanulmány a pánik pszichológiájáról; szerk., bev. Szekfű András, közrem. Hazel Gaudet, Herta Herzog / Világok háborúja. A híres Orson Welles rádiójáték; H. G. Wells regényéből átdolg. Howard Koch, ford. Szikszay Ilona; MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp., 1970 (MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtár, 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Orson_Welles&oldid=23882402”