Olofsson Placid

Olofsson Károly, Placid (Rákosszentmihály, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1916. december 23.) bencés szerzetes, tanár.

Életpályája

Édesapja svéd származású. 9 éves korában került a Budapesti Bencés Gimnáziumba, ahol 16 évesen érettségizett. Szent Benedek Rendjébe lépett 1933-ban. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Ludwig Egyetemen német nyelvet tanult 1935-ben. Magyarországon bölcselet szakos tanári oklevelet, doktorátust szerzett 1939-ben, ebben az évben szentelték pappá. Káplán Győrszentivánban a következő évben. A Pannonhalmi Területi Apátság tábori lelkésze, gimnáziumi tanára 1946-ig. A Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadója 1945-ben. Pannonhalmán letartóztatták. A szovjet katonai bíróság a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Tíz év után szabadult. Ezt követően nem kapott működési engedélyt mint pap és mint tanár sem. Fizikai munkás a pesterzsébeti ládagyárban, majd az ORFI-ban betegszállító, mosodai munkás, mosodavezető. Nyugdíjazása óta kisegítő lelkész a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián.

Elismerései

• A hit pajzsa kitüntetés (2003),
• Pro Ecclesia Hungariae-díj (2006),
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010).

Művei

• Példabeszéd. A kilencvenedik esztendő., (Bp., 2006)
• Útravaló., (Bp., 2007)

Irodalom

• Ézsiás Erzsébet: A Hit Pajzsa. Olofsson Placid atya élete. (14. átd. Bővített kiadás Bp., 2008)
• Pünkösti Árpád: Azok a firkás ötletek! Népszabadság, 2010. május 21.