Nagy kárókatona

Nagy kárókatona
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes);
Család:	Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae);
Nem:	Phalacrocorax; Brisson, 1760
Alnem:	Phalacrocorax;
Faj:	P. carbo;
Tudományos név
	Phalacrocorax carbo; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	A hegyi nagy kárókatona területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy kárókatona témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy kárókatona témájú médiaállományokat és Nagy kárókatona témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 19.) ezen a változaton alapul.

A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában is fészkel, télen délre húzódik, eljut Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. Halastavak környékén él.

Alfajai

Phalacrocorax carbo carbo – Kelet-Kanada, Grönland, Izland, Feröer, Brit-szigetek és Norvégia; ez az alapfaj
Phalacrocorax carbo sinensis – Közép- és Dél-Európától Indiáig valamint Kína keleti része; kisebb, zöldesebb fényű, mint az alapfaj és több a fején a fehér szín; Magyarországon is ez az alfaj él
Phalacrocorax carbo hanedae – Japán; nagyon hasonlít a P. c. sinensis alfajra, lehet, hogy azonos azzal
Phalacrocorax carbo maroccanus – Marokkó, Algéria és Tunézia
fehérmellű kormorán (Phalacrocorax carbo lucidus) (Lichtenstein, 1823) – Nyugat-Afrika és Dél-Afrika partvidéki részei és Kelet-Afrika belső területei; olykor önálló fajnak is tartják; kisebb és zöldesebb fényű, mint az alapfaj, jellemző bélyege a fehér melle és hasa
Phalacrocorax carbo novaehollandiae – Ausztrália és Tasmania
Phalacrocorax carbo steadi – Új-Zéland és a Chatham-szigetek

Megjelenése

Testhossza 80–100 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130–160 centiméter, tömege 1700–3000 gramm. A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós, az arca egy része csupasz. A fejtető, nyak, mell, has, hátalja fényes feketészöld, gyönge fémfénnyel. A hát eleje és a szárny barna, farok- és evezőtollai feketék. A szeme tengerzöld, csőre és lába fekete. Nászidejükön (főként a hímek) fehér, finom üstököt viselnek, amely azonban hamarosan kihullik.

Életmódja

Tavakban, ritkábban folyókban víz alá bukással keresi halakból álló táplálékát. Halastavak környékén nagy károkat okoz. Akár egy 50 centiméteres halat is képes lenyelni. A fákat is károsítja, melyeken nagy számban fészkel, és a guanótól azok teljesen kiégnek. Rövidtávú vonuló, de néha áttelel.