Népszavazás a NATO-csatlakozásról

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ún. NATO-népszavazás a magyar demokrácia harmadik országos népszavazása volt 1997-ben. Az Országgyűlés kezdeményezésére arról kellett dönteni, hogy belépjen-e Magyarország az 1949-ben alapított katonai-politikai szövetségbe.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1989-'90-ben lezajlott kelet-európai rendszerváltások után a legtöbb közép-európai országban felmerült a nyugati integrációs szervezetekbe való bekerülés igénye. A térségben kibontakozó feszültségek (pl. délszláv háborúk, nacionalista mozgalmak) miatt az államok számára vonzó gondolatnak tűnt, hogy az ország biztonságát a NATO keretein belül biztosítsák. A Varsói Szerződés Magyarország által kezdeményezett 1991-es megszüntetése után a magyar kormány tárgyalásokat kezdett a NATO-országokkal a szövetségbe való belépés feltételeiről. A következő években Magyarország a NATO egyik legstabilabb közép-európai partnere és a Békepartnerség program alapító tagja lett. A katonai szervezethez való közeledés gondolatát azonban nem támogatta egységesen az ország egésze. A Munkáspárt már 1995-ben népszavazást kezdeményezett a NATO-tagság ellenében, ám az országgyűlés akkor döntési helyzet hiányára hivatkozva nem írta ki azt.[1] A NATO 1997. július 8-án három közép-európai országot, Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot hívott meg a szervezetbe. A meghívás nyomán az Országgyűlés ügydöntő népszavazást kezdeményezett, amelyet Göncz Árpád 1997. november 16-ára tűzött ki.[2] A népszavazáson feltett egyetlen kérdés a következő volt:

  • Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?

A NATO-népszavazás az új népszavazási törvény főpróbája is volt. Az Országgyűlés 1997 nyarán úgy határozott, hogy akkor minősül eredményesnek egy népszavazás, ha a megjelentek többsége, de legalább a választásra jogosult polgárok 25%-a azonos választ ad a feltett kérdésre.

Kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Támogatók kampánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormány és az Országgyűlés pártjai egyöntetűen a NATO-tagság mellett álltak ki. A parlamenti pártok nem folytattak intenzív saját szervezésű kampányt. A kormány által megrendelt nagyszámú tájékoztató műsor, cikk és konferencia azonban mind a taggá válás támogatására hívott fel. A támogató kampányt főként a külügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium finanszírozta. A NATO-barát hangvitelű felvilágosító kampány több esetben is az ORTT elé került, amely elmarasztalta a NATO-párti műsorkészítőket.[3]

Ellenkampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatlakozás ellen két parlamenten kívüli párt fejtett ki kampányt. A Munkáspárt az egykori állampárt utódjaként ellenezte Magyarország NATO-tagságát.[4][5] A párt – lehetőségeinek szűkös mivolta miatt – csak erőtlen ellenkampányt fejtett ki, melyben a NATO-t a hidegháborút túlélt, militarista szervezetként jellemezték. 1997 őszén a MIÉP a legnépszerűbb csatlakozást ellenző erőként jelent meg a közvélemény előtt. A párt az 1956-os forradalom idején megfogalmazott semlegességre hivatkozva ellenezte a katonai szövetségbe való betagozódást. A NATO-t érdekvezérelt szervezetként mutatták be, amelytől a magyar nemzet nem várhatja biztonságának garanciáit. A legnagyobb NATO-csatlakozást ellenző kampányrendezvényt 1997. november 14-én a Budapesti Kongresszusi Központban tartotta a párt.[6]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás részvételi adatai megyénként
A népszavazás eredményei megyénként
Flag of NATO.svg
A Magyarország NATO-csatlakozásáról
szóló népszavazás eredménye
[7]

(1997. november 16.)

A szavazásra jogosultak száma 8 059 039 fő 100%
A megjelentek száma 3 968 668 fő 49,24%
  • Ebből érvénytelen szavazat
44 961 a megjelentek
1,13%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 3 344 131 85, 33%
Nem 574 983 14,67%
Összesen 3 648 717 100%

Politikai következmények, reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás eredményes és a kezdeményezők szempontjából sikeres volt. A nyugati államszövetségbe való betagozódást támogató politikusok törekvéseit a népszavazás legitimálta, a közvélemény a nyugati orientáció mellett foglalt állást. Az Országgyűlés 1998 februárjában határozatba foglalta a népszavazás eredményeit. MagyarországLengyelország és Csehország mellett – 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává vált.

A nyugati államok sajtója üdvözölte a népszavazás eredményét. A csatlakozást támogatók magas arányát az ország euroatlanti elkötelezettségének jeleként kommentálták.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országos Választási Bizottság honlapja

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A www.elsovalaszto.hu cikke; A feltett kérdés a következő volt: "Akarja-e Ön, hogy Magyarország a NATO tagja legyen?"; Elérés: 2007. november 5.
  2. Választási hirdetmény; Elérés: 2007. november 5.
  3. Összesítés a NATO-propaganda kiadásairól; Elérés: 2007. november 10.
  4. A Munkáspárt története; Elérés: 2007. november 5.
  5. A Szabadság cikke, 2006. november 25.; Elérés: 2007. november 5.
  6. A MIÉP története; Elérés: 2007. november 5.
  7. Az 1997-es népszavazás hivatalos végeredménye; Elérés: 2007. november 5.
  8. Hírlevél