Marion Cotillard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG (vitalap | szerkesztései) 2021. április 7., 19:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk)
Marion Cotillard
Marion Cotillard 2019-ben
Marion Cotillard 2019-ben
Életrajzi adatok
Születési névMarion Cotillard
Született1975. szeptember 30. (48 éves)
FRA Párizs, Franciaország
SzármazásFRA francia
ÉlettársGuillaume Canet
Gyermekei2
Pályafutása
IskoláiDepartmental Conservatory of Orleans
Híres szerepeiÉdith Piaf
Piaf (2007)
Mal
Eredet (2010)
Sandra Bya
Két nap, egy éjszaka (2014)
Marianne Beauséjour
Szövetségesek (2016)
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
2007: Piaf
Golden GlobeLegjobb női főszereplő
2007: Piaf
BAFTA-díjLegjobb női főszereplő
2007: Piaf
César-díjLegjobb színésznő
2005: Hosszú jegyesség
Legjobb színésznő
2007: Piaf
További díjakMűvészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
2010. március 10.
Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
2016. július
Marion Cotillard weboldala
Marion Cotillard IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Marion Cotillard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marion Cotillard (Párizs, 1975. szeptember 30. –) francia színésznő. 2008-ban vált nemzetközi hírű filmcsillaggá, amikor a Piaf című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-, BAFTA-, César- és Oscar-díjat.

Életrajza

Párizsban született és Orléansban nőtt fel. Az orléans-i színművészeti konzervatóriumban tanult. Mivel kiváló énekhanggal rendelkezik, két lehetőség között kellett választania: vagy színésznő, vagy énekesnő lesz. Cotillard azonban az elsőt választotta, de filmjeiben több alkalommal énekelt.

Anyja, Niseema Theillaud, színésznő, apja, Jean-Claude Cotillard, színházi rendező, így szülei révén kisgyermek kora óta művészi körökben forgott, ugyanúgy, mint két iker öccse, az 1977. november 6-án született Quentin (festő- és szobrászművész) és Guillaume (író).

Első színdarabját (Y a des nounous dans le placard) unokatestvére, a színész-rendező Laurent Cotillard rendezte. Első filmszerepe a Hegylakó című sorozat egyik epizódjában volt 1993-ban. 1994-ben elnyerte az Orléans-i Színművészeti Főiskola első díját, ahol tanult. Első filmszerepét a La belle verte című filmvígjátékban játszotta 1996-ban, de az igazi áttörést Luc Besson Taxi című komédiája hozta el számára 1998-ban, a sikeres film második és harmadik részében is szerepelt.

2001-ben kettős főszerepet játszott a Les jolies choses című filmdrámában, amellyel legígéretesebb fiatal színésznőként jelölték César-díjra.

2002-ben, a Taxi 3. forgatása után, amelyben úgy játszott, hogy előzetesen nem olvashatta el a forgatókönyvet, megelégelte az üresfejű fruska szerepét, s jelezte Luc Besson producer-forgatókönyvírónak, hogy a továbbiakban nem kíván a szereplőgárda tagja lenni. 2003-ban Tim Burton kínálta neki az első amerikai filmszerepet, a Nagy Hal című filmdrámában.

Jean-Pierre Jeunet 2004-ben forgatott, Hosszú jegyesség című filmjének Tina Lombardi szerepe meghozta számára az első César-díjat, a legjobb mellékszereplő színésznő kategóriában.

Az Édith Piaf életét bemutató Piaf című filmben a címszerepet kapta. A szerepért valójában Audrey Tautouval versenyzett. A finanszírozási gondok ellenére a film világsikert aratott, s Marion Cotillard számára számos elismerést hozott. 2007-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a film díszbemutatója után a közönség tizenöt perces állótapssal jutalmazta a szereplőgárdát és az alkotókat.

Cotillard játékát BAFTA-díjjal, Golden Globe-díjjal, César-díjjal jutalmazták, 2008 februárjában pedig megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Marion Cotillard lett a második francia színésznő, 48 évvel Simone Signoret díja után (Hely a tetőn), aki legjobb színésznőként Oscar-díjban részesült; továbbá korábban csak Sophia Loren kapott Oscar-díjat idegen nyelvű szerepért. Cotillard, aki 33 évesen vehette át az Oscart, az első francia nyelvű színész, aki angol nyelvű szerepért vihette haza az aranyszobrot.

Az Oscar-díj utáni első szerepe a Johnny Depp által játszott Dillinger szerelmének megformálás volt Michael Mann Chicagóban forgatott gengszterfilmjében, a Közellenségekben. A film jelentős sikereket ért el a mozikban, 214 millió dolláros bevételt produkált. Ugyanebben az évben mutatták be a Kilenc című Rob Marshall-musicalt, amelyben az illusztris szereplők sora között bukkant fel. A több kategóriában Oscar-jelölt alkotásban ikonja, Daniel Day-Lewis filmbeli feleségét, Luisa Continit játssza. A filmben énekelt Take it all című dalhoz videóklip is készült, amely nagyon sikeres lett.

2010-ben a női főszerepet játszotta Leonardo DiCaprio oldalán az Eredet című filmben. Az alkotás négy kategóriában kapott Oscar-díjat és az év legnézettebb filmjeinek egyike volt. A következő évben Woody Allen szintén Oscar-díjas filmjében, az Éjfélkor Párizsban című alkotásban játszott, ahol Adrianát, a titokzatos szépséget keltette életre, akibe a főszereplő az 1920-as évek francia fővárosában szeretett bele. Következő munkája a szintén nemzetközi sztárok főszereplésével forgatott Steven Soderbergh-film, a Fertőzés volt, majd A sötét lovag – Felemelkedés.

A 2012-es cannes-i fesztiválon mutatták be Rozsda és csont című filmjét, amelyben egy amputált lábú delfinidomárt játszik. A drámában nyújtott erős alakítása nemzetközi elismerést váltott ki, amiért BAFTA- és Golden Globe-díjra is jelölték.

Magánélet

2003-ban összejött Guillaume Canet színész-rendezővel, aki 2007-ben eljegyezte. Nagyon diszkréten élnek, csak ritkán mutatkoznak együtt és magánéletükről gyermekük születése előtt egyáltalán nem beszéltek. 2010-ben Marion Cotillard elmondta a sajtónak, hogy anya szeretne lenni. 2011. május 19-én adott életet Marcel nevű fiának.[1]

Érdekesség

A 2006-ban bemutatott Te meg én című című filmje kedvéért megtanult hegedülni. Lelkes Környezetvédő aktivista, 2001 óta tart szoros kapcsolatot a Greenpeace nemzetközi szervezet francia központi irodájával.[2]

Egy 2007 februárjában adott interjújában[3] – ismert összeesküvés-elmélet téziseit hangoztatva – kétségbe vonta egyes történések valódiságát, így a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, vagy a francia humorista, Coluche halálos balesetének körülményeit, valamint az amerikai űrhajósok Holdra lépését az 1970-es években. Kijelentései vihart kavartak a nemzetközi sajtóban is.

A Figaro Magazin adatai szerint Marion Cotillard a harmadik legjobban fizetett francia színésznő volt 2007-ben, Mathilde Seigner és Nathalie Baye mögött.

Mon Clown cimmel Bastien Duval dokumentumfilmet forgatott a színésznőről, amely a Piaf című film promóciója alatt egy éven át követte nyomon Marion Cotillard tevékenységét.[4]

2012-ben a magyar Periodika Magazin olvasói a világ legszexisebb nőjének választották.[5]

Zene

Marion Cotillard 1999-ben

Fiatal kora óta képzi hangját, néhány filmjében énekelt is. Az Oscar-díjat hozó Piafban csak egyetlen dalt énekelt ő, abban a karakterének részegen és hamisan kellett énekelnie. A film sikere után egy francia műsorban Jenifer francia énekesnővel közösen elénekelt két Piaf-dalt, a Milord és a La vie en rose című szerzeményeket.

Már tizennégy évesen szerepelt a Les Wampas nevű francia punkzenekar Petite fille című számának videóklipjében.

2010-ben a népszerű Franz Ferdinand együttes közreműködésével előadott The Eyes of Mars című dalt énekelte fel a Dior divatház új kampányához, amelyhez sikeres klip is készült. A zenekar kifejezetten a színésznő számára írta a dalt.

2013-ban szerepelt David Bowie visszatérő albuma nyitódalának, a The Next Daynek a videóklipjében. A színésznő újra Gary Oldmannal dolgozhatott, akivel a Batman-filmben szerepeltek közösen.

Filmjei

  • 1993 – Hegylakó (Highlander) (tévéfilmsorozat 1 epizód)
  • 1994 – L’histoire d'un garçon qui voulait qu'on l'embrasse, rendező: Philippe Harel (tévéfilm)
  • 1994 – Extrême limite (tévéfilmsorozat)
  • 1995 – Snuff Movie, rendező: Olivier Van Hoofstadt (rövidfilm)
  • 1996 – La nouvelle de la semaine (Théo la tendresse tévésorozat epizódja)
  • 1996 – La belle verte, rendező: Coline Serreau
  • 1996 – Összeveszésem története... (Comment je me suis disputé... (ma vie sexuelle)), rendező: Arnaud Desplechin
  • 1996 – La mouette, rendező: Nils Tavernier (L'@mour est à réinventer tévésorozat epizódja)
  • 1996 – Chloé, rendező: Dennis Berry (tévéfilm)
  • 1997 – Affaire classée, rendező: Luc Gallissaires
  • 1997 – La sentence, rendező: Mauro Losa (rövidfilm)
  • 1998 – Taxi , rendező: Gérard Pirès
  • 1998 – Interdit de vieillir, rendező: Dominique Tabuteau (tévéfilm)
  • 1998 – La surface de réparation, rendező: Bernard Favre (tévéfilm)
  • 1999 – L'appel de la cave, rendező: Mathieu Mercier (rövidfilm)
  • 1999 – Furia, rendező: Alexandre Aja
  • 1999 – La guerre dans le haut pays, rendező: Francis Reusser
  • 1999 – Du bleu jusqu'en Amérique, rendező: Sarah Lévy
  • 2000 – Le marquis, rendező: Gilles Paquet-Brenner (rövidfilm)
  • 2000 – Quelques jours de trop, rendező: Franck Guérin (rövidfilm)
  • 2000 – Taxi 2., rendező: Gérard Krawczyk
  • 2001 – Heureuse, rendező: Céline Nieszawer
  • 2001 – Boomer, rendező: Karim Adda (rövidfilm)
  • 2001 – Lisa, rendező: Pierre Grimblat
  • 2001 – Doggy Dog (Les redoutables tévéfilmsorozat epizódja)
  • 2001 – Une femme piégée, rendező: Laurent Carcélès (tévéfilm)
  • 2001 – Búcsúdal (Les jolies choses), rendező: Gilles Paquet-Brenner
  • 2002 – Személyes ügy (Une affaire privée), rendező: Guillaume Nicloux
  • 2003 – Taxi 3., rendező: Gérard Krawczyk
  • 2003 – Szeress, ha mersz (Jeux d'enfants), rendező: Yann Samuell
  • 2003 – Nagy Hal (Big Fish), rendező: Tim Burton
  • 2004 – Innocence, rendező: Lucile Hadzihalilovic
  • 2004 – Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles), rendező: Jean-Pierre Jeunet
  • 2005 – Felvonulás (Cavalcade), rendező: Steve Suissa
  • 2005 – Edy, a haláldíler (Edy), rendező: Stéphan Guérin-Tillié
  • 2005 – Szerelem száll a szélben (Ma vie en l'air), rendező: Rémi Bezançon
  • 2005 – Mária Magdolna (Mary), rendező: Abel Ferrara
  • 2005 – Mindent a cégért (Sauf le respect que je vous dois), rendező: Fabienne Godet
  • 2005 – Fekete doboz (La boîte noire), rendező: Richard Berry
  • 2006 – Te meg én (Toi et moi), rendező: Julie Lopes-Curval
  • 2006 – Dikkenek, rendező: Olivier Van Hoofstadt
  • 2006 – Fair play, rendező: Lionel Bailliu
  • 2006 – Bor, mámor, Provence (A Good Year), rendező: Ridley Scott
  • 2007 – Piaf (La Môme), rendező: Olivier Dahan
  • 2009 – Közellenségek (Public Enemies), rendező: Michael Mann
  • 2009 – Le dernier vol, rendező: Karim Dridi
  • 2009 – Kilenc (Nine), rendező: Rob Marshall, Luisa Contini
  • 2010 – Eredet (Inception), rendező: Christopher Nolan
  • 2010 – Forehead Tittaes (rövidfilm), rendező: Jake Szymanski
  • 2010 – Apró kis hazugságok (Les petits mouchoirs) (rövidfilm), rendező: Guillaume Canet
  • 2011 – Lady Blue Shanghai, rendező: David Lynch
  • 2010 – Lady Grey London (rövidfilm), rendező: John Cameron Mitchell
  • 2011 – Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris). rendező: Woody Allen
  • 2011 – Fertőzés (Contagion), rendező: Steven Soderbergh
  • 2012 – A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises), rendező: Christopher Nolan
  • 2012 – Rozsda és csont (De rouille et d'os), rendező: Jacques Audiard
  • 2012 – Jeanne d'Arc au bûcher, rendező: Jean-Pierre Loisil (tévéfilm)
  • 2013 – Nathalie the Bear (A Le débarquement tévésorozat 1. epizódja)
  • 2013 – David Bowie: The Next Day, rendező: Floria Sigismondi (videóklip)
  • 2013 – Vérkötelék (Blood Ties), rendező: Guillaume Canet
  • 2013 – Imigrantica (The Immigrant), rendező: James Gray
  • 2013 – Ron Burgundy: A legenda folytatódik (Anchorman 2: The Legend Continues), rendező: Adam McKay
  • 2014 – 2 nap, 1 éjszaka (Deux jours, une nuit), rendező: Jean-Pierre és Luc Dardenne
  • 2014 – Snapshot in LA (rövidfilm). rendező: Eliott Bliss, Marion Cotillard
  • 2015 – A kis herceg (Le Petit Prince), rendező: Mark Osborne (a rózsa hang)
  • 2015 – Macbeth, rendező: Justin Kurzel
  • 2015 – April és az ál-világ (Avril et le monde truqué), rendező: Christian Desmares, Franck Ekinci (April hangja)
  • 2015 – La maison (a Nature Is Speaking tévéfilmsorozat epizódja)
  • 2016 – Mal de pierres, rendező: Nicole Garcia
  • 2016 – Assassin's Creed, rendező: Justin Kurzel
  • 2016 – Ez csak a világ vége (Juste la fin du monde), rendező: Xavier Dolan
  • 2016 – Szövetségesek (Allied), rendező: Robert Zemeckis
  • 2017 – Ismael szellemei (Les fantômes d'Ismaël), rendező: Arnaud Desplechin
  • 2017 – Rock'n Roll, rendező: Guillaume Canet

Fontosabb díjak és elismerések

Elnyert díjak

Jelölések

Jegyzetek

  1. ↑ Marion Cotillard donne naissance à un petit Marcel (francia nyelven). People. France Soir, 2011. május 20. [2013. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 16.)
  2. ↑ Un grand bravo à Marion Cotillard ! (francia nyelven). L'actualité. Greenpeace France, 2008. február 25. [2013. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 16.)
  3. ↑ Paris Première francia televíziós magáncsatorna – 2007. február 16.
  4. ↑ 2008. március 14-én került adásba a Canal+ francia mozicsatornán.
  5. ↑ A legdögösebbek Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben; Cotillard és Hemsworth a legszexisebb Archiválva 2012. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marion Cotillard című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Commons:Category:Marion Cotillard
A Wikimédia Commons tartalmaz Marion Cotillard témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marion_Cotillard&oldid=23758201”