Ugrás a tartalomhoz

Magyarországi ruszinok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 188.143.33.240 (vitalap) 2021. február 27., 15:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

A magyarországi ruszinok vagy magyarországi rutéandihrnek a Magyar Királyság 13 nemzetiségének egyik keleti szláv nemzetisége volt. A mai Magyarországon ruszinok főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élnek, leginkább Komlóskán és Múcsonyban, de megtalálhatjuk őket Budapesten, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. A 2011-es népszámláláskor 3323 ruszin élt Magyarországon.[1]

Történetük

A ruszinok az évszázadok folyamán mindig is a rusz népnévvel jelölték magukat, de saját nemzeti tudatuk csak a 19. század második felében alakult ki. Alekszander Dukhnovics eperjesi ruszin görögkatolikus lelkész megírta a ruszin himnuszt, és arra buzdította a Kárpátok vidékén élő görögkatolikus ruszinokat, hogy legyenek önálló nép. Ez a ruszin nemzeti ébredés a történelmi Magyarországon történt, a felvidéki szláv lakosság szlovák nemzetté formálódásával és a Habsburg uralom alatt álló Galícia kisorosz és a kozák lakosságának ukrán néppé válásával egyidőben. Ekkor a magyarországi ruszinoknál még nem terjedt el az ukranizmus. Tehát a mai ruszinok, a mai oroszok és a mai ukránok nemzeti öntudata nem azonos, mert a hajdani keleti szláv Ruszból más-más területen és úton alakultak ki. A ruszin népnek soha nem volt vezetői rétege, hanem többségük alacsony osztályba tartozó jobbágy, zsellér és pásztor volt. Emiatt nehéz volt azonnal összefogni az egész kárpáti ruszin népet. A 19-20. század közötti orosz és ukrán nacionalisták ezért a ruszinokra is igyekeztek kiterjesztették a befolyásukat. Teljes mértékben azonban máig sem sikerült beolvasztani őket. A görögkatolikus vallás hagyományait és sajátos népi kultúrájukat sokan erősen őrizték, és így mindmáig sikeresen megmaradt a ruszin nemzeti öntudat is.

Ruszin néprajzi csoportok

A ruszinok eredetüket tekintve mind a Kárpátokhoz kötődtek: a történelmi Magyar Királyságban élő csoportjaik a mai Kárpátalja és Kelet-Szlovákia területén éltek. Egyes csoportjaik onnan vándoroltak el a 18. században a mai Magyarország északkeleti vidékeire. A ruszin aratók évszázadokon át az Alföldön vállaltak aratási munkákat, vagy éppen szüreteltek Tokaj-Hegyalján.[2]

Magyarországon a szocialista Kádár-korszakban a ruszinokat a magyarországi szlovákságba sorolták, emiatt nem volt saját szervezetük, iskolájuk és így nem alakulhatott ki sem a ruszin értelmiség réteg, sem a ruszin kultúra. Szerencsére a komlóskai születésű ruszin költő, Hattinger-Klebaskó Gábor – aki szlovákosítás ellenére ruszinnak vallotta magát – saját erőfeszítésével buzdította a ruszinságot. Sok ruszin irodalmat írt, majd társa, Csépányiné Kiss Judit is követte őt. Majd rendszerváltás után, 1991-ben a magyar kormányzat is elismerte a hazai ruszin kisebbséget. Megalakultak a ruszin kisebbségi önkormányzatok, szervezetek. Azóta biztosított a ruszin nyelvű irodalom, kultúra művelése, Komlóskán létrejött a Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ, egy nemzetiségi óvoda és iskola is.

A ruszinság az asszimiláció ellenére megőrizte az identitását. Rendszeresen járnak misére és a görögkatolikus egyház ruszin nyelvű miséket celebrál.

Jelenleg Magyarország mellett több más országban is – ahol ruszinok élnek – elismerték a ruszin kisebbséget, az egy Ukrajna kivételével. Az ukránok a kárpátaljai ruszinokat, annak néptörzseit (bojkó, dolisnyán, hucul és lemkó) az ukrán nép néprajzi csoportjához sorolják. Nem létezik nemzetközi jogilag rögzített meghatározás a kisebbségekre vonatkozóan, így a kisebbségek elismerése még mindig elsősorban egyes államok belügyének számít. Kárpátalján a ruszinok nemegyszer követelték nemzetiségük hivatalos elismerését az ukrán államtól, de nem jártak sikerrel.

Oktatás

Komlóskán található az ország egyetlen ruszin nemzetiségi általános iskolája.[3]

Média

Kapcsolódó szócikkek

A világ ruszinjainak zászlaja

Jegyzetek

További információk