Luna–22

Luna–22
Gyártó	NPO Lavocskin
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1974. május 29.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
COSPAR azonosító	1974-037A
SCN	07315
Sablon • Wikidata • Segítség

A Luna–22 (E-8LS-206-, Луна-22) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda, a Luna-program folytatásaként holdszputnyik lett.

Küldetés

Feladata a Hold megközelítése – körpályára állás, különböző magasságokból a Hold-talaj felderítése gamma-sugárzás-mérésekkel, nagy felbontóképességű panorámafelvételek készítése, mikrometeorit-sűrűségi, rádiós magassági és hullámterjedési mérések, kozmikus sugárzásvizsgálatok végrehajtása, valamint a Hold gravitációs és mágneses terének tanulmányozása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1974. május 29-én a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Felépítése, szerkezete megegyezett a Luna–19 űrszondával. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Az orbitális egység pályája 88.56 perces, 51.54 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 187 kilométer, az apogeuma 226 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. A repülési idő 4,3 nap volt. Hasznos tömege 4000 kilogramm.

Május 30-án pályakorrekciót hajtottak végre.

Június 2-án a fékezőrakéta segítségével Hold körüli páláyára állították. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 10 perc, 20 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 219 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 244 kilométer). Élettartamát napelemei, kémiai akkumulátorai, valamint a rádióizotópos hőforrása, a nagy hajtóanyag-tartalék (pályakorrekciók segítése) tette megbízhatóvá. Feladatának teljesítés érdekében több alkalommal módosították pályméreteit.

Június 9-én a pályát 20 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 25 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 244 kilométer)re módosították.

Június 11-én a pályát 20 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 171 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1437 kilométer)re módosították.

Június 13-án a pályát 20 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 181 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 299 kilométer)re változtatták.

November 11-én a pályát 3 óra 12 perc, 20 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 181 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1434 kilométer)re állították. 1778 alkalommal került meg a Holdat, rádiókapcsolatot 1000 esetben alkalmaztak.

1975. április 2-án a pályát 3 óra 12 perc, 21 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 200 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1409 kilométer)re állították.

Augusztus 24-én a pályát 21 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 30 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1580 kilométer)re állították.

Augusztus 31-én a pályát 3 óra, 20 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 100 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1286 kilométer)re állították.

Szolgálati idejét egy évre tervezték, az energia elláttás, a maradék üzemanyag mennyiség következtében 15 hónapig működött, 2400 rádiókapcsolatot létesítettek vele, közel 30 000 rádiókapcsolatot létesítettek. A végrehajtott 1500 mérésből a Hold igen részletes analízisére nyílt lehetőség.

Szeptember 2-án a pályát 3 óra, 21 fokos hajlásszöggel, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 100 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 1286 kilométer)re módosították. A hajtóanyagtartalék elfogyott, ezért beszüntették a további méréseket.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–22. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–22. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–22. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–22. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 11.)

Elődje: Luna–21

Luna-program 1969–1976

Utódja: Luna–23